Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Még egy szó erejéig engedjék meg, hogy megköszönjem minden képviselőtársamnak, hogy részt vett ezen az éjszakába nyúló vitán. Én azt hiszem, hogy ez példaértékű volt, példaértékű volt ez az egyetértés, és az, hogy ennyien fontosnak tartották képviselőtársaim közül, hogy kifejezzék a nemzeti egységes gondolkodást e kérdés kapcsán.

Napirend utáni felszólalásomban egy olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely a nemzetet érintő mai legaktuálisabb és legfontosabb kihívás, az elvándorlásnak a kérdése, és hogy ebben az ügyben is ki kellene alakítanunk egyfajta nemzeti konszenzust, és ki kellene dolgoznunk a kereteit egy olyanfajta együttműködésnek, egy olyanfajta politikának, amely megadja a lehetőséget, hogy ezzel a hatalmas problémával először is szembenézzünk, majd hatékonyan tudjunk olyan politikát képviselni, amely eredményeket is hoz.

Nagyon sokszor beszéltünk már az Országgyűlésben arról, hogy az elmúlt tíz évben is óriási mértékű lett a kényszerű elvándorlás, ami alapvetően összefüggésbe hozható a gazdaságpolitikai kihívásokkal, problémákkal, egyszerűen azzal, hogy nagyon sokan úgy jártak az elmúlt időszakban, hogy a becsületesen elvégzett munkájuk után egyszerűen nem kaptak olyan megélhetést, vagy éppen nem kaptak a szakmájuknak megfelelő állást, és ezért kénytelenek voltak más országokban boldogulni. Ez az elvándorlás már olyan szintű lett, hogy mára minden hatodik anyaországi magyar gyermek külföldön születik.

Ebben a kérdésben olyan széles egyetértés sajnos nincs, mint ami abban az ügyben volt, amiről az imént beszéltünk, és gyakran hangzik el kormánypárti képviselőtársainktól, hogy itt nem lehet elvándorlásról, kényszerű elvándorlásról beszélni, hiszen itt semmi más nem történik, mint hogy működik a közös európai munkaerőpiac. Azt is gyakran szoktuk válaszként hallani, hogy vannak uniós országok, ahonnan nagyobb mértékű az elvándorlás, és olyan statisztikák is idekerülnek időnként az Országgyűlés elé, melyek szerint már megfordult volna a trend, és már többen térnek haza. Hát, ezekkel sajnos nem tudunk egyetérteni, és mi azt gondoljuk, hogy az első és legfontosabb lépés az lenne, hogy közösen ki tudjuk mondani, hogy ez egy borzalmasan súlyos kihívás a nemzet számára, és ezzel szembe kell nézni.

Hogyha azt tekintjük, hogy tudjuk, hogy vannak leszakadó régiók, periferikus vidéki térségek, ahol különösen súlyos ez a probléma, de a probléma súlyát mutatja már, hogy a viszonylag jobb helyzetű vidéki nagyvárosokat is elérte ez a kihívás. Nem akarok a levegőbe beszélni, én néhány számadatot szeretnék mondani, a 2010 és 2019 közötti statisztikai adatokat szeretném idézni. Ezen időszak alatt Zalaegerszegről 5 ezren mentek el, Kaposvár lakossága 7 ezer fővel csökkent, Miskolc esetében 14 ezres volt a fogyás, Debrecen lakossága ez idő alatt 7 ezer fővel lett kevesebb, Szeged esetében 10 ezer fő volt a veszteség, Kecskemét esetében 3 ezer fő, és amit a szívemnek különösen súlyos kimondani: Pécs, az otthonom esetében a legnagyobb a vidéki nagyvárosok között a népességfogyás, 2010 és ’19 között 15 ezer fővel csökkent ennek a városnak a lakossága. Én azt gondolom, hogy ezekkel az ügyekkel szembenézni, kimondani, hogy ez nincs így jól, nemzeti sorskérdés; nemzeti sorskérdés az, hogy megállítsuk ezt a folyamatot, ehhez viszont eszközökre van szükség.

Hogy mennyire különös a magyar helyzet, azt is szeretném néhány statisztikai adattal alátámasztani. Az Európai Unióban sajnos az elsők között vagyunk a tekintetben, hogy leginkább a fiatalok és a legjobban képzett fiatalok mennek el az országból. Azt is el tudjuk mondani, és ez is egy döbbenetes statisztika, hogy a magyar diplomásoknak már a 8 százaléka külföldön él, és egyébként főleg a jól képzett szakembereknek az elvándorlása rendkívül komoly strukturális problémákat is jelez, és egyes ágazatok már az összedőléssel kénytelenek szembenézni, egyszerűen azért, mert nincsenek meg a megfelelő szakemberek, és sajnos az utánpótlás is nagyon nehézkes.

No, tehát annak érdekében, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk állítani, szükség van arra, hogy a városok, a vidéki városok megkapják a megfelelő forrásokat, hogy egy olyan jellegű várospolitikát, egy olyan jellegű helyi fejlesztéspolitikát létre tudjanak hozni, hogy ezt az elvándorlást csökkenteni lehessen, majd a későbbiekben meg tudjuk adni vagy meg tudják adni ezek a települések a lehetőséget arra, hogy vissza tudjanak térni a kényszerűségből elvándorolt polgárok.

Az önkormányzati választás óta már jó néhány hónap eltelt, és akkor azt nyilatkozta a miniszterelnök úr és a kormány több tagja, hogy a kormány partnerének tekinti azokat a városokat is, ahol adott esetben az októberi választáson megfordult a trend, és ellenzéki vezetés került hatalomra és ellenzéki vezetésű közgyűlés kapott feladatot a városok vezetésére. Én erre az ígéretre, erre a kijelentésre szeretném képviselőtársaimat és a kormány tagjait is emlékeztetni. Ez is egy közös ügy, ez is egy sorskérdés, hogy meg tudjuk tenni azt, azokat a fontos lépéseket, politikai lépéseket, hogy ez a kényszerű és gazdasági okokkal magyarázható elvándorlás megálljon, hogy a magyar vidék leszakadását meg lehessen állítani. S hogy ennek a valódi vidékorientált fejlesztéspolitikának valóban motorjai lehessenek a vidéki nagyvárosok, ahhoz viszont szükség van arra, hogy ehhez az Országgyűléstől és a magyar kormánytól (Az elnök csenget.) megkapják a szükséges központi forrásokat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

(19.40)