Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy kegyelmi pillanatot él át a Ház, és azt kívánom, hogy az ilyen kegyelmi pillanatokból egy kicsit több legyen. Valóban, nemzeti minimumra lenne szükség, nemzetpolitikai kérdésekben főként, de akkor is, amikor gyermekvédelmi kérdésekről döntünk, mondjuk, a gyermekvédelmi (sic!) cikkek áfáját csökkentenénk, amikor a lombikbébiprogram támogatásáról döntünk. Tehát bizonyos nemzetstratégiai kérdésekben felül kellene emelkedni a pártpolitikai szempontokon. Tehát azt kívánom, hogy folytassuk ezt az irányvonalat.

Mint említettük többször, egy hét országra kiterjedő kezdeményezésről van szó, tehát egész biztos, hogy aktívan meg kell mozdulnia mind Csonka-Magyarország itt lévő prominenseinek, képviselőinek, mind az elszakított részek vezetőinek. Az egész biztos, hogy a már említett Kárpát-medencei gazdasági övezet lenne az hosszú távon, amely teljes kiterjedésében biztonságot nyújthatna minden magyar közösségnek. Ezen belül arra is gondolok, hogy legalább ahol ráhatásunk van, a magyar tulajdonú nagyobb cégeknél, adott esetben a Mol-nál, az OTP-nél követeljük már meg, hogy lehetőség szerint magyar embereket alkalmazzanak, magyar állampolgárokat. Követeljük meg azt, hogy tudjanak a magyar ügyfelekkel magyar nyelven beszélni. Ezek olyan elvárások is lehetnek, amelyek EU-konform módon előterjeszthetők, de ehhez egy kicsit több bátorságot kívánok a kormánynak, mert nem vitézkedett ezen a területen, és én szeretném támogatni minden ilyen irányú előterjesztésében.

Azt is látom, hogy hosszú távon a Kárpát-medencében a magyarság jövőjét az határozza meg, hogy a bölcsők környékén milyen sikereket tudunk elérni. Tehát a Kárpát-medence egészére vonatkozóan azt kell elérni, hogy ahol vágyott magyar gyermekek világra jöhetnek, ott sikerekről tudjunk beszélni. Ezt kell tehát minden eszközzel segíteni, propagálni. S azt látom, hogy az elmúlt harminc év egy kudarcsorozatnak tekinthető, akár demográfiai szempontból, akár az említett nemzetpolitikai kérdések egy részében. Igenis meg kell fognunk egymás kezét, és ezen a legfontosabb területen nemzeti minimumot, konszenzuális döntéseket alkotni. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy ha csak ezt a mai irányt folytatjuk, azt, hogy adott esetben az összes párt meg tud állapodni nemzetiminimum-kérdésekben, akkor beszélhetünk a magyar jövő építéséről. Persze adódik a kérdés, hogy feladhatjuk‑e a magyar jövőt. Én úgy gondolom, hogy nem, nem, soha. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)