Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Úgy látszik, önöknek nagyon rossz a lelkiismerete a nyugdíjasok kapcsán a saját kormányzási időszakukból, ezért próbálnak meg különféle módokon bármit is szépíteni azon. De, tisztelt képviselő asszony, nem felejtik el az idős emberek, hogy mit tettek önök velük akkor, amikor kormányon voltak, bármennyire is próbálja szépíteni. Az pedig teljes mértékben érthetetlen, hogy ön itt a parlamentben a rezsiutalványokat és az Erzsébet-utalványokat támadja. Önök általában a nyugdíjcsökkentést szokták ‑ azt is láttuk ‑ sajnos támogatni a parlamentben, meg a rezsidíjaknak a 15-szöri emelését, és amikor egy kormány rezsiutalványt vagy Erzsébet-utalványt kínál az idős embereknek, a nyugdíjas embereknek, akkor pedig itt a parlamentben különböző indokokat hoz föl, hogy miért nem kellene ezeket a támogatási formákat nyújtani az idős emberek számára.

Azt csak megismételni tudom, amit Varju képviselő úrnak is elmondtam, úgy látszik, ez a szerep hárul az MSZP-re, hogy visszhangozhatja azt, amit a DK mond, úgy látszik, ehhez vannak, akik itt már hozzá is szoknak a parlamentben, nos tehát csak el tudom önnek is mondani, amit Varju képviselő úrnak is mondtam: 5 ezer forintot havonta és 60 ezer forintot évente húztak volna ki 2010 után a nyugdíjasok zsebéből.

Ön dobálózott bizonyos számokkal itt, tisztelt képviselő asszony, szeretném ezt helyre rakni, mert nagyon téves látszatot próbált ön kelteni. Ön beszélt az időskorúakat, 65 éven felülieket érintő szegénységi mutatókról. Elhoztam ezeket én is, és nemcsak a KSH-nak, hanem ezek az Eurostatnak az adatai is, tisztelt képviselő asszony, amiket ön elfelejtett mondani a saját számsorában azért, mert nem illett abba a valóságba, amit ön itt megpróbált lefesteni a parlament ülésén. A szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődésnek kitett időseknek az aránya az önök kormányzásának a végén 19 százalék volt, ez most 14,5 százalékra mérséklődött.

A súlyos anyagi nélkülözésnek kitettek aránya, tehát azok, akik egy hirtelen jött költséget nem tudnak viselni ‑ elromlik, mondjuk, a mosógép, akkor azt nem tudják megjavíttatni, vagy nem tudnak elmenni egy hétre üdülni, vagy nem tudnak kétnaponta húsételt venni, aki több ilyen dimenzióval érintett ‑, ezeknek az aránya, tisztelt képviselő asszony, az önök kormányzásának a végén 16,2 százalék volt az Eurostat szerint. 16,2 százalék! Most 6 százalék. Önnek is mondom, Molnár Gyula képviselő úrnak is mondom, 16,2-ről 6 százalékra csökkent ezeknek az aránya. Azért ismétlem meg, mert amíg beszélgetett, ezt nem hallotta, és ne mondja el még egyszer ezt a valótlanságot, ne hozza magát ilyen kellemetlen helyzetbe, hogy ilyen könnyen lehessen cáfolni azt, amit ön mond.

Harmadrészről ön beszélt a relatív jövedelmi szegénységről, és azt mondta, hogy ez 10 százalék környékére emelkedett. Tisztelt Képviselő Asszony! Egy dolgot felejtett el ön mondani: mennyi ennek az átlagos értéke az Európai Unióban? 15,1 százalék. Ehhez képest ön szerint rossz a 10 százalék körüli magyarországi érték? A legalacsonyabb érték az egész Unión belül, más országokban: 7 százalék környékén van Franciaország, Szlovákia, illetve 9 százalék környékén van Görögország, Dánia és Luxemburg, és ezek után jövünk mi magyarok. Ön szerint ez egy rossz helyezés, az európai uniós átlagnál, 15 százaléknál jóval jobb 10 százalékos eredményért, úgy, hogy mindösszesen öt ország van körülbelül, ami megelőz minket? Ön szerint ez nem egy jó helyzet Magyarország számára? (Arató Gerely: Százalékra nem adnak parizert a boltban!) Bár minden uniós biztonsági és jóléti kimutatásban az Eurostat szerint az első öt-hat helyezett között lehetnénk! Itt ebben szerencsére ott vagyunk, tisztelt képviselő asszony, szerintem éppen ezért jóval nagyobb a biztonsága a nyugdíjasnak és a nyugdíjaknak, mint az önök idején.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön beszélt azokról is, akik megváltozott munkaképességűek, és valamilyen szociális juttatásban részesültek korábban. Mi az ő helyzetükben előre tudtunk lépni, hiszen az ő foglalkoztatottsági szintjük 20 százalék alatt volt, és most már 40 százalék fölött van. Nem segélyből kell hogy megéljenek, nem valamilyen nyugdíjszerű juttatásból kell hogy megéljenek, hanem munkabért, piaci munkabért tudnak kapni (Arató Gergely: A nyugdíj nem segély!), ami egy jóval nagyobb létbiztonságot jelent az ő számukra.

Önöknél nyilvánvaló volt már Horn Gyula óta az a fajta politikai cél, hogy minél több ember éljen segélyből, minél több ember legyen kitéve az állam döntéseinek, és így próbálták meg földuzzasztani a saját szavazótáborukat, hogy minél több embert tereltek be a szociális segélyezés rendszerébe, és az ő függőségben tartásukkal próbálták a szavazótáborukat is növelni és egyben tartani. Mi abban bízunk, és abban szeretünk segíteni az embereknek, hogy aki a saját lábára tud állni, aki a saját fizetéséből tudja magát eltartani, azoknak segítsünk, és ne valamilyen szociális juttatásból kell hogy éljenek.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az önök pártja volt az, amely csökkentette Magyarországon a nyugdíjakat; büszkén itt felálltak a parlamentben, és mindnyájan megszavazták a 13. havi nyugdíj elvételét, magyarul, egyhavi nyugdíjat minden magyar nyugdíjas zsebéből elvettek. Úgy látszik, ennek a bűnnek még az önök lelkiismerete esetében is, ha ilyen szó létezik, nagyon hosszú az árnyéka. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)