Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekesen alakul ez a vita, ellenzéki képviselőtársaim nagyon sok mindent elmondtak, amivel egyetértek, láttam viszont, hogy kormánypárti képviselőtársaim ‑ és miniszter asszony is ‑ erősen tiltakoztak néhány kijelentés kapcsán. Szerintem ebben a vitában föl lehet oldani ezeket a kérdéseket, hogy ha elhangzik egy állítás az ellenzék részéről, és aztán önök tudják cáfolni, akkor javaslom, hogy tegyék meg fölszólalás keretében.

Egyébként nagyon-nagyon érdekesen kezdődött ez a vita. A Fidesz vezérszónoka, Budai Gyula, volt elszámoltatási kormánybiztos úr szokatlanul őszintén kezdte meg a felszólalását: azt mondta, hogy a börtönbiznisz érdekében benyújtott javaslatról kíván beszélni. Nyilván ez az elszólás, mondjuk úgy, hogy a 2016-os javaslatra vonatozik, de azt gondolom, hogy mindenképpen megadta a vita alaphangját (Rig Lajos nevet és tapsol.), hogy a Fidesz vezérszónoka ezt így kezdte meg. Ez egy megkésett beismerés.

Szeretném kérdezni a miniszter asszonytól, nem furcsa‑e a szituáció, hogy az ön elődje, Trócsányi miniszter úr által beterjesztett javaslat által kialakított problémákat kell önnek egy javaslattal megoldani, és volt‑e esetleg konzultáció az elődjével, hogy mi a szakmai véleménye erről a helyzetről.

No, de hát az tény, hogy valóban egy komoly problémahalmazról beszélünk itt, de azt mindenképpen mondjuk el, hogy akkor beszélünk róla, amikor a Fidesz ismételt kormányzásának a tizedik évében járunk. Tehát minden tekintetben a Fidesznek bőven megvolt a politikai ereje és lehetősége ahhoz, hogy ezeket a problémákat ‑ akár a túlzsúfoltságot, akár a körülményeket, akár a kialakult jogi anomáliákat ‑ kezeljék. Ez nem maradt el. (Sic!)

És valóban: ha leegyszerűsített számokkal dolgozunk, akkor egy 14 ezer fős kapacitásra jelenleg 18 ezer rab van a jelenlegi rendszerben. Ez 120 százalékos túlterheltséget jelent, de ezek nem arányosan oszlanak meg. Vannak olyan intézmények, ahol 150-160 százalékos is lehet a fogvatartottak száma, ami nyilván elfogadhatatlan szituáció.

Már beszéltünk arról, hogy ezt a helyzetet, ezt a jogi helyzetet az önök javaslata, az önök által megfogalmazott javaslat hozta létre, ez legyen teljesen egyértelmű, és erre utaltam már, hogy ezt Budai Gyula vezérszónok úr is elmondta.

Önmagában üdvözlendő lenne, ha önök szeretnék ezt a helyzetet megoldani ‑ vagy nemcsak ezt a jogi helyzetet, hanem minden elemét, a börtönök túlzott kihasználtságának a kérdését is ‑, ugyanakkor éppen ez nem olvasható ki a javaslatokból. Tehát ebből a törvényjavaslatból nagyjából az látszik, hogy ez egy politikai propaganda nyitánya, nem a valódi szándék tükröződik.

Kérdésem lenne a miniszter asszonyhoz: ez a javaslat, ami most itt van előttünk, az Igazságügyi Minisztériumban készült-e? Vagy esetleg a propagandaminisztériumban, Rogán Antal irányítása mellett? Mert úgy tűnik ‑ és egyébként ez műfaját tekintve sem tűnik törvényjavaslatnak. Ha nem akarunk gonoszak lenni, akkor azt mondjuk, hogy ez egy parlamenti határozati javaslat, ami egy politikai propaganda, politikai deklaráció. Persze, fontos témákban is lehet parlamenti határozati javaslatot előterjeszteni, de maga ez az anyag, ami előttünk szerepel, nagyon-nagyon nehezen feleltethető meg konkrétan egy törvénynek.

De ha jóindulatúak vagyunk, és azt mondjuk, hogy ez egy törvény, akkor ezzel viszont szembemennek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, aki nem oly rég megerősítette a konzultációalapú kormányzást, mert itt konkrétan ezzel a törvényjavaslattal egy megelőlegezett konzultáció várható eredményének a törvénybe iktatása történik meg. Úgyhogy ezt sem nagyon lehet érteni.

Nacsa képviselő úr nincs jelen a teremben. Ő utalt arra, hogy miért fáj az ellenzéknek az, ha megkérdezik a magyar embereket fontos kérdésekről. Úgy gondolom, hogy ez egy elég durva csúsztatás volt. Rengeteg kérdésben próbáltunk mi is odáig eljutni, hogy megkérdezzük a magyar embereket, és mi fontosnak tartanánk, hogy olyan, mindannyiunk jövőjét, generációk jövőjét meghatározó kérdésekről, mint mondjuk, a paksi bővítés vagy éppen a kínai érdekeket kiszolgáló Budapest-Belgrád vasútvonal 1000 milliárdos projektről miért nem kérdezték meg az embereket. Mi jónak tartjuk, ha valóban meghatározó, fontos kérdésekről megkérdezik az embereket, de itt nagyon komoly ellentmondást érzékelünk.

Viszont lenne egy konkrét kérdésem is a miniszter asszonyhoz. A helyzet ismert mindannyiunk számára: most egy rendkívüli, nem oly rég összehívott parlamenti ülésnapon vagyunk. Miért vártak erre eddig? Tehát ez a probléma ismert volt. Az elmúlt négy évben miért nem oldották meg ezt a problémát? Amint látták, hogy ez egy olyan nem támogatott, nem kellemes vagy nem támogatható politikai helyzet kialakulásához járul hozzá, akkor miért nem léptek eddig ebben az ügyben?

Miért nem léptek abban az ügyben ‑ ezzel is foglalkozik ez a jogszabály, nevezzük törvénynek ‑ , hogy a bűncselekmények áldozatainak eddig is lehetett volna több költségvetési forrást biztosítani, ez teljesen világos. És akkor itt az egyik legfontosabb kérdés, amit már nagyon sok ellenzéki képviselőtársam felvetett, hogy itt megfogalmazódott az a szándék rendkívül szűkös határidővel, hogy a törvényes helyzetet érvényesítsék, magyarul 100 százalékra lenyomják a kihasználtságot.

Itt erőteljesen tiltakozott a miniszter asszony is, amikor a rabok tömeges szabadon engedéséről tettek föl kérdéseket képviselőtársaim. Akkor kérem miniszter asszonyt vagy államtitkár urat vagy bármely kormánypárti képviselőt, hogy mondja el pontosan a magyar emberek számára, nekünk, magyar embereknek, hogy hogyan kívánják pontosan ezt a helyzetet megoldani.

Többször felmerült már, hogy önök beharangoztak börtönépítéseket, amiből tulajdonképpen semmi nem lett. 2015-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki azt, hogy a túlzsúfoltság tömeges és rendszerszintű problémát jelent, és erre készült egy bizonyos akcióterv. 2017-ben Orbán Viktor nyolc új börtön megépítését vetítette előre, 2019-ben pedig Pintér Sándor belügyminiszter úr már csak öt börtönről beszélt, de hát ezek sem valósultak meg. Hogy ennek pontosan mi az oka? Olvashatunk különböző itt is fölmerült problémákat, hogy nem sikerült a közbeszerzéseket úgy lebonyolítani, hogy azok reális ajánlati árral fussanak végig. Azt gondolom, hogy itt egyébként fölmerül az előkészítő felelőssége, és nyilván megfelelő költségvetéssel, megfelelő előkészítéssel ilyen problémának sem kellett volna felmerülni.

Tehát én nagyon-nagyon szeretnék egy világos választ, és szerintem minden magyar ember számára megnyugtató lenne, ha elmondaná a miniszter asszony, hogy pontosan hogyan kívánják azt a helyzetet megteremteni, tényleg nagyon-nagyon szűkös idő leforgása alatt, ha az elmúlt években nem tudták megoldani, hogy 100 százalék legyen a kihasználtság; tehát erre szeretne szerintem mindenki ‑ és joggal várja mindenki a világos állásfoglalást, hogy hogy történhet meg.

Egy dologról szeretnék még nagyon röviden beszélni, amiről sajnos nem nagyon esett szó ebben a vitában, és nem foglalkozik vele a törvényjavaslat sem, hogy magának a büntetés-végrehajtásnak is nagyon fontos célja az, hogy az onnét kikerülő egykori elítéltek vissza tudjanak integrálódni a társadalomba. Ehhez nyilván olyan körülmények, olyan feltételek kellenek, és azt pontosan tudjuk, hogy ezek nem állnak fenn. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek az érdeke. Egyébként a fogvatartott érdeke is, de nyilván fontosabb azt mondani, hogy ez a magyar társadalomnak, mindannyiunknak az érdeke, hogy ez a fajta reintegráció lehetővé váljon. Most viszont jól látható, hogy a jól ismert körülmények miatt, vagy olyan körülmények miatt, melyek nem felelnek meg az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak sem, ez nem tud megvalósulni. Erre milyen konkrét javaslatai és konkrét tervei vannak a kormánynak ‑ ismétlem: tízéves folyamatos kormányzás után ‑, hogyan tud ezeken a körülményeken, feltételeken javítani, hogy ez a nagyon-nagyon fontos társadalmi cél és igény meg tudjon valósulni.

(12.20)

Összességében szerintem a helyzet nagyon világos: egy komoly problémáról van szó. Itt a saját súlyos hibáival és mulasztásaival megy most szembe a kormány, és ezekre próbál egyfajta politikai propagandát felépíteni, és ez nagyjából mindent elmond. Tehát Orbán Viktor kormányzásának tizedik évében odáig jutottunk, hogy most már a saját maguk által előállított helyzetre próbálnak politikai propagandát építeni. Ez egy önmagukról kiállított ítélet, azt gondoljuk. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)