Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon mást terveztem mondani, azonban előttem néhány felszólaló elterelte a gondolataimat. Szerintem botrányos dolgok hangzottak el a magyar Országgyűlésben, beszéljünk ezekről.

Ha jól értettem, Vejkey képviselőtársam, az Igazságügyi bizottság elnöke, akit egyébként egy nyugodt, mérsékelt embernek ismertem meg, arról beszélt a felszólalásában, hogy az emberi jogok európai egyezményét fel kellene mondani, ön ezt javasolja. (Dr. Vejkey Imre: El kell gondolkodni azon, hogy fel kellene…) Illetve, próbálom idézni, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának hatályát fel kellene függeszteni Magyarországon, azt hiszem, pontosan ezt mondta… (Dr. Vejkey Imre: El kell gondolkodni rajta…)

Ez szerintem itt az a kategória, ahol meg kell állnunk egy pillanatra. Az, hogy ön ezt itt elmondta, szerintem egy olyan Rubicon, amit önök most, úgy tűnik, hogy átlépni terveznek. Én arra kérem önt, hogy kérjen szót, mondja azt, hogy ez egy félreértés, ön nem gondol ilyeneket, mert azt gondolom, hogy ez egy botrány, és egészen más irányba viszi ezt a vitát. Miniszter asszonyt pedig arra kérném, hogy mondja el a véleményét itt a vitában mindannyiunknak, az Országgyűlés minden képviselőjének és a magyar társadalomnak, hogy egyébként mit gondol ezekről a kijelentésekről. Azt hiszem, fontos volna, mielőtt minden egyes képviselő a konkrét témában a döntését meghozza. Nacsa Lőrinc szavai alapvetően ehhez képest már különösebb meglepetést nem okoztak, ehhez hozzá vagyunk szokva, de ez két olyan megnyilatkozás volt egy szakmailag egyébként általam nagyra becsült jogász részéről, ami szerintem azért egy új helyzetet teremt ebben a vitában.

Le kell szögeznem a felszólalásom elején, hogy egyetértek mindenkivel, akit felháborít az a helyzet, hogy a magyar adófizetők forintjaiból kártalanítást kell fizetni elítélt bűnözőknek. Ez a magyar társadalom túlnyomó többségének az elítélését váltja ki. A magyar társadalom túlnyomó többsége ezzel a helyzettel nem ért egyet, és joggal irritálja ez a helyzet a magyar emberek túlnyomó többségét. Ezt a helyzetet meg kell oldani, azonban érdemes megvizsgálni, hogy miért alakult ki ez a helyzet.

Előttem már szóltak arról, hogy egyedül a Fidesz-KDNP képviselői támogatták az Országgyűlésben 2016-ban azt a jogszabályt, ami alapján ezeket a magyar társadalmat joggal irritáló kártérítéseket az utóbbi években kifizették. Miniszter asszony is úgy fogalmazott itt az expozéjában, hogy felismerték, hogy a kormánypárti képviselők által ekkor elfogadott jogszabály visszaélésre ad lehetőséget, azt hiszem, ilyet mondott… (Dr. Varga Judit: Nem… Visszaélnek vele…) Jobb, ha tudja most azért, hogy ezt csak a Fidesz-KDNP képviselői szavazták meg az Országgyűlésben.

Továbbmegyek, az MSZP vezérszónoka a vitában akkor, 2016 őszén pontosan így fogalmazott, és itt idéznék: „Többévnyi fogva tartás után meglepő mértékű kártalanítás fogja megilletni az elítélteket. Ez pedig könnyen kiválthatja a társadalom megütközését, miközben a fogvatartottak elhelyezési körülményein semmit sem javít.”

(11.50)

Ez három és fél éve hangzott el az MSZP álláspontjaként itt az Országgyűlésben. Egyértelmű tehát, hogy a kormánypárti képviselők elhibázott döntésének isszuk most a levét, azért vagyunk itt, mert a kormánypárti képviselők hoztak egy elhibázott döntést.

Nézzünk néhány tényt, szögezzünk le néhány tényt! 2016-ban ennek az előterjesztője Trócsányi László volt, aki most európai parlamenti képviselő, miniszter asszony tehát most az ő hibáját kénytelen helyrehozni. A mellette ülő Völner Pál a 2016-os vitában vezette föl az akkori javaslat kapcsán az álláspontjukat, kiválóan megérvelte; most kiválóan meg fog érvelni nyilván egy másik álláspontot, amely azzal szögesen ellentétes. Gondolom, ma is fel fog szólalni, el fogja mondani az érveit.

Nyilván hab a tortán, hogy itt a kihasználtság szintjének csökkentésével kapcsolatban a javaslat 2020. szeptember 30-át jelöli meg azon időpontnak, amely után a kihasználtság nem haladhatja meg a 100 százalékot, de egyébként az önök által elfogadott jogszabály szerint most sem haladhatná meg, tehát egy törvénytelen állapot van ebben a pillanatban.

Fogalmazzunk pontosan: a kormány egy tagja azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy az Országgyűlés hívja fel a kormányt arra, hogy az tartsa be a törvényeket. Tehát ezért jöttünk ma ide, hogy egy ilyen döntést meghozzunk. De azt mondom, hogy minden terápia a betegség felismerésével kezdődik, tehát biztosan jó úton járunk.

Nézzük meg, hogy hogyan tudja teljesíteni a kormány a zsúfoltság csökkentését, amiről nyilván kevés szó esik; ma egyáltalán nem hallhattunk erről, hogy mik a terveik. Egyrészt megépíthetik a tervezett börtönöket szeptember 30-áig. Az a kérdés, hogy ha ebben tíz évig nem sikerült érdemi előrelépést elérni, akkor hogy sikerülne fél év alatt, milyen alternatív módszerekkel. Én arra kérem az előterjesztőket, hogy beszéljenek erről, kerüljön szóba ez is ma a vitában. Nyilván egy másik lehetőség ‑ erről is esett szó itt előttem, Gyüre Csaba említette ‑ egy amnesztia, részleges akár. (Dr. Völner Pál: Nem lesz.) Szerintem a magyar társadalomban ez nagyon komoly megütközést keltene. Nyugtassák meg a magyar társadalmat, hogy nem terveznek ilyen lépést. Vagy egyébként egy harmadik lehetőség, hogy csökkentik az egy rabra jutó négyzetméterek számát, és ilyen módon egyfajta statisztikai megoldása születik az ügynek.

Valóban igaz az, hogy nem új keletű a probléma, hosszú ideje fennáll, de azért az utóbbi időben, azt gondolom, sokat romlott a helyzet, és kifejezetten a 2016-os döntésük az oka annak, hogy idáig jutottunk az utóbbi években.

A telítettség mutatója 124 százalékon áll jelenleg, Európa csúcstartója Magyarország ebben a kérdésben, megelőzi Észak-Macedóniát és Romániát is, sok helyen az illemhelyek is egy légtérben vannak a fekvőhelyekkel; azért ezt jó, ha tudjuk itt az Országgyűlésben, hogy nem sok minden történt egyébként az elmúlt tíz évben, hogy ezek a körülmények a börtönökben változzanak.

Azzal, hogy megváltoztatják a rendszert, és tulajdonképpen az ügyeket hazai fórumok elé terelik, próbálták megúszni a dolgot, de valójában a független magyar bíróság sem tehet mást, mint megítéli ezeket a kártérítéseket, ezeket a kártalanításokat. Ez teljesen előre látható volt 2016 őszén is, hogy így lesz; nem hallgattak azokra, akik itt az Országgyűlésben is felhívták erre a figyelmet.

Utaltak itt ügyvédi irodákra. A sajtóhírekben volt olvasható egyébként, hogy ki a legnagyobb haszonélvezője ennek a börtönbiznisznek ‑ ahogy önök hívják ezt ‑, itt egy olyan Fidesz-közeli ügyvédi irodáról volt szó (Dr. Völner Pál: Nem igaz!), amely 1880 elítélt ügyében látott el képviseletet, és mintegy 814 millió forintnyi kártérítést ítéltek meg ez alapján. (Dr. Völner Pál: Nem igaz!) Ezt is lehetett olvasni a sajtóban, erről valamiért elfelejtettek önök beszélni.

De egyébként helyesnek tartom, hogy az Országgyűlés a törvényesség helyreállítását kitűzte a céljának, ez egy nagyon fontos, támogatandó cél, fontos lenne azonban ‑ még egyszer ‑ tudni, hogy milyen eszközökkel kívánja a törvényességet helyreállítani a magyar kormány, ha tíz évig nem sikerült érdemi előrelépéseket tennie ebben az ügyben, hiszen itt a magyar állam egyfajta mulasztásos törvénysértésbe, mulasztásos jogsértésbe keveredett.

Elhangzott ez is Harangozó Tamás napirendi előtti felszólalásában, de még egyszer az asztalra tenném: más helyzetekben nem kapkodnak ennyire, tehát akkor, amikor mondjuk, egy alkotmánybírósági határozat születik, amely megállapítja, hogy 2012-ben megsértették az emberi jogok európai egyezményét, magyar rokkantnyugdíjasoknak úgy csökkentették a rokkantnyugdíj összegét ‑ több magyar rokkantnyugdíjasnak is ‑, hogy nem vizsgálták meg azt, hogy valóban javult‑e az egészségügyi állapotuk; ’19 márciusáig ezt a helyzetet orvosolni kellett volna, nem tették meg. Ebben az ügyben, amikor nehéz sorsú magyar emberekről, egészségkárosodott emberekről van szó, akkor nem kapkodnak ennyire. Most persze más a helyzet.

De azt is meg kell állapítanunk, hogy általánosítani azért a magyar börtönviszonyokban nem lehet. A hírekben szerepelt, hogy Mengyi Roland milyen körülmények között tölti a büntetését. Sok, becsületesen dolgozó magyar embernek ez nem jár, el szeretném mondani, nem él ilyen körülmények között sok, becsületesen dolgozó magyar ember, sajnos. Nyilván van olyan börtön is ‑ ilyen ez a börtön is ‑, ahol kényelmes, parkettás szobák vannak, kantinban választékos menü, van foci-, teniszpálya, biliárd-, pingpongasztal, konditerem, parkosított udvar; nyilván kinek mi jár ebben a dologban az önök világában. A kérdés, hogy Bocskai Péternek vagy Balmazújváros volt fideszes polgármesterének majd milyen körülmények fognak járni. Balmazújváros volt fideszes polgármestere az, aki egyébként hosszú ideje nem vonul be egy jogerős ítélet végrehajtása kapcsán. Egészen elképesztő, hogy ilyen ma Magyarországon egyébként megtörténhet.

A helyzetet meg kell oldani, meg kellett volna már oldani az elmúlt tíz évben, azonban kérdés, hogy a felelősséget és a kártalanítás kifizetését ki vállalja. Mi azt mondjuk, hogy fizessenek a károkozók. Ennek kapcsán nyújtott be Harangozó Tamás képviselőtársam egy módosító indítványt ‑ amelyet végezetül javasolnék önöknek elfogadásra ‑, amely nagyon világosan a törvényjavaslatot 2016 őszén támogató Fidesz-KDNP-s képviselőkre tenné ezt a felelősséget, hiszen nyilván változott azóta az Országgyűlés összetétele, de végső soron az önök frakciói felelnek azért, hogy ez így történt.

Úgyhogy ez a javaslat arról szólna, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjainak járó állami támogatásból kerüljön kifizetésre ezután minden kártalanítási összeg, tehát ez ne kerüljön felfüggesztésre, hanem fizessenek a károkozók ilyen módon.

Én azt gondolom, hogy jogos a magyar társadalom felháborodása ebben az ügyben, és a jogos felháborodás akkor nyerhet elégtételt, akkor oldódhat meg ez a kérdés, ha a valódi károkozók megtérítik a károkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, támogassák ezt a módosító indítványt. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)