Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon érdekes eszmefuttatást hallhattunk az elmúlt percekben, bármilyen sci-fi magazinban szerintem megállhatta volna a helyét. Ha belegondolunk abba, hogy önök kilenc éve arról kárognak, hogy Magyarországon megszűnt a független igazságszolgáltatás (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. ‑ Dr. Varga-Damm Andrea: Már bocsánat!), hogy a bírói függetlenség veszélyben van, és az elmúlt kilenc évben egyetlenegy ügyet nem tudtak mondani, amikor az ítélkezést politikai oldalról bárki befolyásolta volna. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. ‑ Derültség az MSZP, a Párbeszéd soraiból.)

Miért ülünk itt ebben a témában? Ha elolvasta volna képviselő úr a címét, az egyfokú járási hivatalokról szól. Ehhez kapcsolódóan természetesen a bírósági jogorvoslati rendszert hozzá kellett igazítani, részben az önök munkájának köszönhetően, amit Brüsszelben, Strasbourgban és egyéb helyeken műveltek. Politikai botrányt kavartak akörül, hogy a magyar jogi hagyományoknak megfelelő közigazgatási bíróságokról döntött a magyar parlament, amely a független és önálló közigazgatási bíróságokról szólt.

(13.20)

S miután a politikai viharokra tekintettel visszavonta a kormányzat az előterjesztését, és a parlamentben rendelkezni kellett arról, hogy akkor mégis hogyan fog működni a közigazgatás és az ahhoz igazodó bírósági rendszer, önök ezek után megint a bíróságok függetlenségét féltik, az ellen kiabálnak, hogy ezzel most végképp megszűnik. Azt nem mondják el, hogy hogyan, mert a bírókiválasztás folyamata nem változik, nem a kormányzat nevezi ki a bírókat, a bíróságok választják ki. Önök hivatkoznak a jogegységi döntések rendszerére, ami bekerül, pontosan azért, hogy egységes bírói joggyakorlat és jogbiztonság legyen ebben az országban, amit szintén a bíróságok határoznak meg. Ha elolvasta volna a képviselő úr azt a kétszáz oldalt, amit említett, hogy nem olvastunk el, akkor láthatta volna, hogy a bíróságok, a bírók igenis eltérhetnek ezektől a jogegységi döntésektől, csak meg kell indokolnia, hogy mi volt abban az ügyben az egyediség, ami miatt el kellett térnie. Tehát a bírói függetlenség nem sérül.

Ezenkívül a másik rész az alkotmánybírók. Magyarországon ma körülbelül 3 ezer bíró tölti be a státuszát, az Alkotmánybíróságon tizenöten vannak. Időnként, amikor lejár a megbízatásuk, a tisztességben megőszült jogászoknak lehet, hogy egy olyan életpályát kell biztosítani, ami illeszkedik az addig végzett tevékenységhez, és mondjuk, ne egy járásbíróságon kezdjék újra a jogi karrierjüket. Ez talán egy méltányolható, értékelhető döntés.

A másik része a dolognak, hogy a bíróságok, az Alkotmánybíróság is, miután most már egyedi ügyekben is döntenek a kialakult rendszerben, pontosan akkor, ha Alaptörvénybe ütköző jogszabálysértés történt, tényleges bírói tevékenységet folytatnak. Tehát azt feltételezni, hogy az ottani jogászoknak nincs meg a kellő szakmai hátterük, netán a nagy részük a bíróságokról került oda, és lehet, hogy a kúriai szint az, ami jobban igazodik ahhoz a gyakorlathoz, amit az Alkotmánybíróságon folytatnak, ha önök ezt támadják, és úgy tekintik, hogy a bíróságok függetlenségébe történő beavatkozásról van szó, már csak a számarányokat is tekintve ez egy kicsit ‑ hogy úgy mondjam ‑ megkérdőjelezhető állítás. Elnézést, hogy ilyen statisztikával is terheltem önöket.

Ami az egész rendszer kialakítását illeti: önöknek oroszlánrészük van abban, hogy egységes bírósági rendszer maradt, hogy ehhez kellett igazítani most a közigazgatási átalakításoknak megfelelően, hogy a bírói felmenő rendszer, a jogorvoslati rendszer meglegyen. Ez áll itt előttünk, és önök próbálnak mindenféle rágalmakkal illetni bennünket, amikor a bírói út megjelenése a közigazgatási ügyeknél pontosan a garanciális szintet emeli azok tekintetében, akik határozatok és államigazgatási, közigazgatási döntések kapcsán az állammal állnak vitában.

Ki a legilletékesebb fórum arra, hogy ezt eldöntse? Nyilván a bíróság, amely egy független hatalmi ág, bármennyire is vitatják ezt az alapelvet. Nagyon érdekes volt, amikor képviselő úr a több évszázados hagyományokról beszélt, mert Magyarországon éppen a baloldali hagyományai nincsenek meg a független bíráskodásnak. Pont a közigazgatási bíróság vitája kapcsán került szóba az, hogy ’49-ben az önök elődei ezt arra hivatkozva törölték el, hogy ez egy polgári csökevény, amire nincs szükség a népi demokráciában. A mi demokráciánkban szükség van rá. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)