Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy a képviselő asszony is leírta a helyzetet, a helyzet egyszerű. A Párbeszéd vagy egyetért Burány Sándor szavaival, vagy nem. Ha a Párbeszéd egyetért Burány Sándor szavaival és azt mondja, hogy a szexuális zaklatás csak egy együttműködési kényszer, akkor nem tett semmit. Ha pedig nem ért ezzel egyet (Tordai Bence közbeszól. ‑ Az elnök csenget.), akkor vagy felszólítja Burány Sándort, hogy vonja vissza a szavait, vagy felszólítja, hogy hagyja el a Párbeszéd frakcióját, vagy önmaga zárja ki Burány Sándort a frakcióból, ha Burány Sándor nem hajlandó elnézést kérni és megkövetni a közvéleményt ezen kijelentése nyomán. Ilyen egyszerű lenne a helyzet.

A Párbeszéd frakciója semmit nem tesz. Tehát a Párbeszéd frakciója ezek szerint egyetért Burány Sándornak ezzel a kifejezésével, a múlt héten a bizottsági ülésen elmondottakkal. Sajnos úgy látom, hogy képviselő asszony egyedül maradt, aki igyekszik minden esetben fellépni az áldozatok védelmében. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ó, tényleg? És Marton Lászlónál mi volt?) Mert akkor, amikor Bangóné Borbély Ildikó petíciózott, akkor hozzá csatlakoztak Bősz Anett, Demeter Márta, Gurmai Zita, Hohn Krisztina, Kunhalmi Ágnes, Potocskáné Kőrösi Anita, Schmuck Erzsébet, Szabó Timea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes, Varga-Damm Andrea, mindenki ott volt, mindenki aláírt, mindenki petíciózott korábban. Egymásra próbáltak licitálni különböző ügyekben (Dr. Varga-Damm Andrea: És kértem, hogy küldjétek el Veszprémből Marton Lászlót, de nem küldtétek el! Meghalt, ez volt a megoldás.) Most viszont, amikor egy balliberális oldalhoz tartozó színházi rendezőről van szó, az ügyet elmismásoló színházi vezetésről van szó, amikor az ügyben fel nem lépő Karácsony Gergely főpolgármesterről és Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettesről van szó, vagy Burány Sándor képviselő úrról van szó, akkor senki egyetlenegy petíciót nem ír, egyetlenegy felszólítást nem tesz, semmilyen akciót nem szervez. Hogy lehetséges az?

Hogy lehetséges az, hogy a színház ügyében a főváros kommunikációja csak az, hogy az ügy le van zárva, nincs itt semmi látnivaló?! Semmi felelőssége nincs annak, aki 11 hónapon keresztül ‑ 11 hónapon keresztül! ‑ igyekszik elmismásolni az ügyet, igyekszik elleplezni. Nincs semmi felelőssége annak, aki nem az áldozatot segíti, hanem az elkövetőt rejtegeti. Rejtegeti a média elől, ki sem adja a nevét (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), úgy szerveznék a meghallgatásokat a Színművészeti Egyetemen például, hogy ne kelljen az újságírókkal találkoznia, miközben más esetekben pontosan a balliberális oldalhoz tartozó képviselők a média és a sajtó nyilvánosságát szokták felhasználni ahhoz, hogy az ügyre még nagyobb fókusz kerüljön, másrészről pedig az elkövetőre még nagyobb nyomást helyezzenek. Most ezzel szemben csak az elbújtatás és az elkendőzés az, ami jellemző volt a balliberális oldalra, tisztelt hölgyeim és uraim.

Hogy lehetséges az, hogy a darabjait továbbra is lehet játszani egy ilyen rendezőnek, hogy Burány Sándor képviselő úr itt ül továbbra is az Országgyűlésben? Ha nem így gondolja Burány Sándor, miért nem kért emiatt elnézést? (Tordai Bence: Mert nem volt miért elnézést kérnie!) Miért nem állt ki ugyanúgy a nyilvánosság elé, mint ahogy egy nyilvános bizottsági ülésen tette ezt a megjegyzését, hogy csak együttműködési kényszer és nem szexuális erőszak vagy molesztálás következett be? Miért van az, hogy ahogy képviselő asszony is utalt rá, az ellenzék képviselői nem szavazták meg a szociális törvénynek azt a módosítását, amikor a titkos menedékházakat létrehoztuk, pontosan a hasonló erőszakos cselekmények áldozatainak a védelmére?

Hogy lehetséges az, hogy a büntető törvénykönyvbe ők saját kormányzásuk három ciklusa alatt egyetlenegyszer sem emelték be a kapcsolati erőszakra vonatkozó tényállási elemeket, hanem a Fidesz-KDNP emelte be ezt a büntető törvénykönyvbe és nem szavazták meg a büntető törvénykönyvet és ezt a módosítást az ellenzéki képviselők? Hogy lehet, hogy csak akkor hangosak, amikor sajtótájékoztatót kell tartani egy nem balliberális oldalhoz tartozó elkövető kapcsán, vagy amikor általában kell a jelenségről beszélni? Ez mutatja azt a fajta kétszínűséget vagy álszentséget, hogy sohasem az áldozatok védelme, vagy sohasem maga a tett, ami őket zavarja, csak ebben is egy politikai fegyvert, egy politikai revolvert látnak, hogy amikor nem az ő politikai oldalukhoz szorosan kötődő személyről van szó, akkor fellépjenek ellene, és ezt az eszközt is használják velük szemben.

Itt volt napirend előtt a Párbeszéd frakciójának lehetősége, hogy Tordai Bence felálljon és elnézést kérjen Burány Sándor szavai miatt. Vagy azt mondja, hogy Burány Sándor elnézést fog kérni e miatt a szavak miatt. Itt volt ötpercnyi lehetősége, de még egy félszónyi utalást sem tett erre, hogy a Párbeszéd ne értene egyet ezzel a mondattal, vagy pedig Burány Sándor elnézést kér a közvéleménytől. Ötpercnyi lehetősége volt. Mindenféle hazugságot összehordott az öt percében, de ez az egyetlenegy egyenes és őszinte mondat nem hagyta el a száját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)