Fekete Péter

FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselők! Kérem, engedjék meg, hogy ebben a rendelkezésre álló rövid időben egy kicsit személyes legyek. Ha önök azzal vádoltak volna engem meg, hogy a könyvtár, a levéltár, a múzeum, a kortárs művészet terén nem tartok elég kapcsolatot napi szinten az alkotóművészekkel, a kultúra képviselőivel, azt is visszautasítottam volna, de azt, hogy az előadó-művészet területén és pont a színház területén ne tartanék napi szinten nagyon intenzív kapcsolatot az alkotótársakkal, azt nagy megdöbbenéssel fogadom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt kétéves államtitkárságom jelentős részében azt a vádat kaptam, hogy túl sokat foglalkozom az előadó-művészettel, túl sokat vagyok a színházasokkal együtt, és túl sokat ezen ügyekre szánom az energiámat. Kérem, higgyék el, hogy ennek a törvénynek az előkészítése során és az elmúlt egy évben, a tao kivezetése során igen alapos, nagyon komoly tárgyalásokat folytattunk. Hiller képviselő úr jelezte, hogy annak idején két évig készült az előadó-művészeti törvény, és azon a bizonyos kolibris megbeszélésen az nem egy végpontja volt ennek a vitának. Ilyen nem végpontviták tucatjait éltük meg az elmúlt év során, ahol valóban minden képviselője a színháznak ott volt.

(23.30)

Az előbb már félig elhangzott az a lista, amelyik listát, kérem, engedjék meg, hogy felolvassam: a Magyar Teátrumi Társaság 70 tagszervezettel, a Mozaik Művész Egyesület az alterokkal, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Művészeti Fesztiválok Szövetsége, a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesülete, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetsége és a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége. Több mint 200 tagszervezetről van szó, több mint 2 ezer olyan szakemberről van szó, akiket ők képviselnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az öt ember és a sokaság van szembeállítva, akkor kérem, értsék meg, hogy itt egy nagyon komoly sokaság, akik érdekeinek a képviseletében született meg ez a törvény, és ezeken a beszélgetéseken, ezeken a szakmai konferenciákon azok az alapkérdések merültek föl, amelyet ezek a színházak kértek.

Kérem, engedjenek meg ebből párat felsorolni. Az, hogy a színházi szférában béremelés történjen, az, hogy az önkormányzati támogatásnak a mértéke ne csökkenjen, és ezt valamilyen módon garantáljuk. Az, hogy esetleg több évre szóló megállapodásokat is meg tudjunk kötni, ezek azok a tartalmak, amelyeket én államtitkárként az ilyen megállapodásoknál szeretnék mindenképpen szem előtt tartani. Az volna a célunk, hogy akkor, amikor egyenként, egyedi megállapodásokat kötünk az egyes önkormányzatokkal a közös működtetés kapcsán, akkor én most előre megígérem önöknek, hogy ezek a pontok lesznek azok, amelyekre az államtitkárság nagyon oda fog figyelni, és képviselni fogja a színházak érdekeit.

És ahogy ezelőtt egy évvel, próbálom felidézni valakinek a mondatát, kulturális apokalipszist hirdettünk azért, mert a taót kivezettük, és a kulturális apokalipszis kapcsán a teljes független szférának az ellehetetlenítését hirdettük meg, most ott tartunk, hogy ezek az intézmények ‑ 400 ilyen intézményről van szó ‑ úgy zárták le az évet, hogy elismerték, elfogadták, és megköszönték azt, hogy a taót úgy alakítottuk át, és olyanná alakítottuk át.

Az előbb elhangzott, hogy ezek a köszönőlevelek, ezeknek a köszönőleveleknek egy része lehet, hogy a félelem alapján született. Talán nem sértek levéltitkot, ha éppen a most érkező levelek közül egypárat most megemlítek.

„Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel fogadtam, és olvastam a tájékoztatását, szeretnénk megköszönni, a Gyulai Várszínház nevében kifejezni a köszönetünket a színházi szférának juttatott idei támogatásért.” „A Szegedi Pinceszínház nagyon hálás, hogy működésünket támogatásra méltónak találták.” „Köszönjük levelét, amely sok szempontból megnyugtatott bennünket. Éless Béla, Éless-Szín.” Art Anzix Színház: „Nagy örömünkre szolgált, hogy az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása című kérvényünkre ennyi és ennyi pénzt kaptunk.” (Arató Gergely: Erről szól, hogy neked köszönjék meg!) Játékszín.

Azt szerettem volna elmondani, hogy kérem, értsék meg, hogy ezek a színházak nem félelemből jelezték vissza, hogy az egy évvel ezelőtt apokalipszisnek meghirdetett ügy, apokalipszisnek meghirdetett esemény pozitívan zárult le. És kérem, engedjék meg, hogy zárszóként egy Örkény-idézettel zárjam: „Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem.”

Én azon leszek, hogy az elkövetkezendő időszakban bebizonyosodjon, hogy ez a törvény ezeknek a színházaknak az érdekében született meg, és ahogy most a taotörvény végén, egy év múlva azt látják, hogy pozitívan mozdította el a magyar színházi életet, azt fogják látni egy év múlva, hogy az a fajta hangulatkeltés, amely kapcsán arról beszéltünk, hogy beszántjuk az NKA-t, hogy professzor dr. Kásler Miklós fogja kinevezni a színházigazgatókat, és a független szférától elvesszük a levegőt, teljesen megfojtjuk a független szférát, ezek nem fognak bebizonyosodni, ezek nem fognak beigazolódni.

Senki nem gondolt soha arra, hogy professzor dr. Kásler Miklós nevezze ki a színházigazgatókat, soha senkinek az eszében meg sem fordult, hogy az NKA-t be kellene szántani, és soha a független szférának az ellehetetlenítésére a legkisebb gondolat sem született meg a kulturális államtitkárság területén. Még egy személyes megnevezéssel: én magam ragasztópisztollyal a kezemben a Merlin Színházban kezdtem a színházi pályafutásomat, pontosan tudom, hogy mit jelent alternatív színházat, független színházat csinálni. És biztosak lehetnek abban, hogy addig, ameddig én államtitkár vagyok, ez a független szféra mindent meg fog kapni, mindenféle támogatást meg fog kapni.

Tehát kérem, hogy értsék meg, hogy az a fajta hangulatkeltés, annak a fajta apokalipszis hangulatnak a keltése részben egy politikai szándékú hangulatkeltés volt, és az a 400 levél, ami az elmúlt napokban kiment a magyar színházakhoz, a színházigazgatóknál tisztázta, hogy nincsen ilyen szándék a kormányzatban, megnyugtatta a szférát. És az a kétezer ember, aki egyébként már kifejezte a véleményét, hogy evvel egyetért, és pozitívan ítélte meg ezt a törvényjavaslatot, az ő igazuk be fog az elkövetkezendő időszakban igazolódni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)