Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rengeteg probléma van ezzel a törvénnyel. Az egyik probléma az, hogy most ez miért? Mi szükség van rá? (Hohn Krisztina: Miért ilyen sürgős?!) Volt egy működő rendszere a kultúrafinanszírozásnak. Ha működött a Nemzeti Kulturális Alap, akkor miért került be az első változatba az egész kollégiumi rendszer felszámolása? Majd utána az első pár óra vagy egy-két nap elemi felháborodása után hirtelen módosítják, és kikerül belőle.

Senki nem érti azt sem, hogy mi szükség van erre a törvényjavaslatra már csak abból a szempontból is, hogy a kultúra szereplőivel ezt soha senki meg nem vitatta. Senki le nem ült a színházak vezetőivel, és nemcsak a budapesti színházakról beszélek, hanem a vidéki színházak, teátrumok vezetőivel sem ült le senki egyeztetni. Hiányzik ebből az egészből az érdemi párbeszéd. Ha bárki bármit akar csinálni általában a kultúrával, akkor tudhatná, hogy ez egy rendkívül érzékeny terület. Nagyon sokan szeretnek színházba járni, nagyon sokan szeretnének könyveket olvasni ‑ és természetesen ki fogok térni arra a gyalázatos támadásra, amit egyébként a könyvkiadók ellen is elindítottak ‑, de ez, amit önök a törvény benyújtása kapcsán elkövettek, az egész egyszerűen egy bűncselekmény a kultúra ellen és bűncselekmény a művészetek szabadsága ellen.

Az sem normális dolog ‑ és ezt már több képviselőtársam is jelezte ‑, hogy éjszaka, amikor már gyakorlatilag néhány megszállotton kívül senki nem néz parlamenti közvetítést, akkor beszélgetünk a kultúra szabadságáról. Önmagában ez is teljesen méltatlan.

Amit az államtitkár úr mond, hogy köszönőleveleket kaptak, hogy milyen jól működött a tao, hát, hozzáteszem, Ilku Pál is kapott köszönőleveleket, meg Pozsgay Imre, akit most már Kövér László fantasztikus köztársasági elnöknek gondolt volna, nekik is mindenki elküldte a maga köszönőlevelét, könyvét s a többi, színházak, írók s a többi, s a többi, attól nem kell elájulni, hogy valaki kap egy ilyen típusú köszönőlevelet, az nem biztos, hogy a tisztelet jele, az lehet a félelem jele is, hogy legközelebb is be tudjam mutatni a művemet, tudjak rendezni, vagy meg tudjon jelenni az a könyv, amelyet megalkottam.

A kormány feltételeket szab, egész egyszerűen olyan feltételeket szab, és csak egy olyan mozzanatot emelek ki ebből, amely különösen vérlázító. Az öreg hölgy látogatása című Dürrenmatt-drámára emlékeztet az a helyzet, amikor van egy közösség, nevezzük, mondjuk, színháznak ebben az esetben, és megérkezik oda valaki, egy idegen, és azt mondja, hogy mostantól ne szeressétek a polgármestert, lásd azt az igazgatót, aki vezette a színházat, és én ezért titeket megvásárollak. Ez történik ebben a drámában. És most is ez történik.

Össze akarja veszíteni a társulatokat az igazgatókkal ez a törvény. Kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az igazgatók, hiszen az fog történni, hogy a kormány meg fogja mondani, hogy csak akkor van pénz, ha velem értetek egyet, és ha ez így áll, és azt fogja mondani, hogy adok neked pár száz millió forintot a működtetésre, de cserébe én nem ezt az igazgatót akarom, hanem egy másikat, akkor a társulat és az igazgató rögtön ellentétbe kerül egymással, hiszen más lesz az érdekük: a társulatnak az lesz az érdeke, hogy a megélhetést, a családot biztosítsa, és fel tudjon lépni a jövőben is, ne veszítse el a munkáját a színész akár Budapesten, akár vidéken, és rögtön szembekerül egy olyan érvvel, amit az igazgató képvisel, mondjuk, a művészi szabadságról és arról, hogy ő állítsa össze a repertoárt. Önök ezzel a törvényjavaslattal kijátsszák egymás ellen az igazgatókat és a társulatokat.

(21.30)

Egy súlyos probléma az is, hogy az nem megoldás, hogy önök azt mondják mostantól, hogy amiben a kormánynak van pénze, akkor majd eldöntik, hogy ki játszik. Ezzel az erővel, és erre egyébként voltak jelek, Orbán Viktor fogja összeállítani a magyar labdarúgó-válogatottat? Ő fogja eldönteni, hogy ki lesz a szűrő, és ki lesz a jobb oldali futó? Vagy ki védjen? Tehát egészen elképesztő az a jogosultság, amit önök saját maguknak szeretnének ez ügyben elérni.

Muszáj kitérnem arra is, ami a könyvkiadókat fenyegeti. Tehát nemcsak a színházakról van itt szó, hanem a könyvkiadókról is. Most már ott tartanak egészen pontosan, hogy olyan személyes adatokat kérnek ki a könyvkiadóktól a műveik kapcsán, ami nem tartozik egész egyszerűen az államra. Önök meg akarják szabni azt is az új törvény szerint, hogy a kötetek milyen példányszámban jelennek meg, a kiadóknak tájékoztatniuk kellene a kötelespéldányokat kezelő Országos Széchényi Könyvtárat az írók, jogtulajdonosok személyes adatairól, elérhetőségéről, illetve arról is, mikor járnak le a kiadókhoz, illetve műveikhez kapcsolódó szerződések.

Hát ezt hogy képzelik? Mi közük van maguknak ahhoz, kormánypárti képviselőknek vagy bármilyen kormánytisztviselőnek, hogy ki milyen regényt írt, az hány példányban jelenik meg, az nyereséges vagy veszteséges, az illető hol lakik? Az fog történni, hogy valamelyik ilyen fideszes bulvárlapnak kiadják az illető lakcímét, és akkor ott tüntetéseket fognak majd rendezni, mert nem emlékezett meg elég jól, mondjuk, Orbán Viktor országlásáról, és mondjuk, olyan mondatokat helyezett el a regényében, vagy a versében olyan rímeket fogalmazott meg, amelyek nem tetszenek az aktuális hatalomnak?

Azért is aggályos mindaz, amit ez ügyben önök képviselnek, mert úgy kerülnek üzleti titkok az államhoz, hogy az egyes vállalatain keresztül maga is versenytársa a magánkiadóknak. Tehát még a piacot is torzítja, nemcsak az alkotói szabadságot torzítja, hanem a piacot is torzítja. Nem véletlen, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete hevesen tiltakozik a javaslat ellen.

De a legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy amit önök tesznek, az egy tudatos országromboló tevékenység, amely elkezdődött 2010-ben, és az önök főnöke konkrétan megrettent attól, ami október 13-án történt, és most megpróbálja fölgyorsítani az ország megszállásának folyamatát. Amit eddig szépen adagolva próbáltak, Magyar Tudományos Akadémia, rabszolgatörvény, most akkor megmondjuk az önkormányzatoknak, hogy az iparűzési adót mire költhetik, akkor megzsarolják a fővárost azzal, hogy ha nincs atlétikai stadion, akkor nincs 50 milliárd egészségügyre, miközben az az atlétikai stadion 2,5-szer annyiba fog kerülni, mint az az 50 milliárd, amit a teljes fővárosi egészségügyre pluszforrásként előhoznak.

Most arról van szó, hogy most éppen akkor a kultúrát kell megszállni, mert ha a bűnös város, Budapest lakossága úgy döntött, és döntő többsége úgy döntött, hogy nem kér az önök uralmából, akkor megpróbálják a lelkeket megvenni, és megzsarolni az embereket. Akkor ne legyen szabad könyvolvasás, akkor ne legyen szabad kultúrafogyasztás. Önök semmi más céllal nem rendelkeznek ez ügyben, mint az országot akarják megszállni, és most már az agyakat akarják megszállni. A Demokratikus Koalíció ez ellen természetesen tiltakozik.

Amikor pedig arról beszélnek, hogy mennyivel többet költöttek kultúrára, nem tüntetik fel például, hogy ennek jelentős része a Liget-projekt. Tehát nem feltétlenül a kultúrára megy, hanem különböző építőipari beruházásokra megy, amelyekről azért erősen vitatható, hogy ezek megtérülnek‑e valaha, vagy hasznosak az ország számára, vagy egész egyszerűen csak bizonyos pénzügyi köröknek vagy építőipari cégeknek kívántak ez ügyben segíteni.

Ne feledjék el, képviselőtársaim, fideszes képviselőtársak és KDNP-s képviselőtársak, előbb-utóbb ezzel mind el kell számolni! Tehát önöknek el kell dönteni, hogy meddig kísérik Orbán Viktort ezen az úton. Tehát lesz egy pillanat, amikor az országnak konkrétan elege lesz.

Tegnap a rendőrség becslése szerint 13 ezren voltak, az Origo szerint pár százan. (Nacsa Lőrinc: Az Index szerint 2 millióan!) A rendőrség… Nem, az a ti Rákay Kálmán nevű emberetek, aki 2 milliót mond. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Philip.) Kálmán a neve, a Philip egy művésznév, igen, egyébként Kálmán. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Sajnálom, hogy erről a parlamenti jegyzőkönyv most be fog számolni, mert azért bizonyos méltatlan embereket nem kellene idekeverni, végképp mindenre méltatlan embereket.

Tehát, mondom, tegnap a rendőrség becslése szerint 13 ezren voltak ezen a tüntetésen. Ne tévedjenek el, sem Budapest, sem az ország kultúraszerető népe, amit önök csinálnak, azt nem fogják elfogadni, és nem fogjuk hagyni, és minden módszerrel, minden lehetséges eszközzel meg fogjuk akadályozni, hogy önök elrabolják a lelkeket, hogy megmondják, hogy milyen könyveket olvassanak, hogy kik legyenek a színházigazgatók, hogy ők mit mutassanak be, mert ez teljességgel elfogadhatatlan. A kultúra megszállása bizony olyan bűncselekmény, hogy majd egy kormányváltás után a lelkiismeretükkel is el kell számolni. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd, az LMP és az MSZP soraiból.)