Balczó Zoltán (Jobbik)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Úgy tűnik, hogy ciklusokon áthúzódó problémáról van szó, amit kezelni tudunk csak, mert az alapvető megoldás nem született meg. Jómagam 2015-ben az Európai Parlamentben vettem részt egy meghallgatáson, amit Morvai Krisztina szervezett, és a devizahiteleseknek egy csoportja jelent ott meg, és a konkrét, életszerű problémáikat mondták el, ami számszerűleg abból állt, hogy mennyit vettem föl, mennyit fizettem vissza és mennyivel tartozom még.

Akik jelen voltak, más európai ország képviselői, döbbenten álltak e számok előtt, és nem tudták fölfogni, hogy ez hogyan alakulhatott ki. Természetesen, valóban az lehetett volna az igazi megoldás, hogy a felvételkori árfolyamon forintosítva meg kell nézni, mennyit fizetett vissza, és akkor hol tartana.

Egy régi munkatársam elém tett két kimutatást. Ugyanannál a banknál, ugyanabban az időben fölvett devizaalapú hitelt, forintalapú hitelt. Pontosan nyomon lehetett követni 5 év múlva, hogy hol tart a forintalapú visszafizetés és a devizaalapú.

A megoldás természetesen az ilyen módon történő újraszámolás. De amíg ez nem történik meg, kezelni kell, aminek egy lehetőségéről egy adott területen beszélt most képviselőtársam, és itt az a lényeg, hogy mennyi pénz marad valakinek. Nem az, hogy mennyit fizet vissza, az a banknak a lényeg, hanem egy szerény jövedelemből egy 50 százalék a megélhetést veszélyezteti. Nem arról van szó, hogy ő a visszafizetés elől kimenekül, hanem egy sokkal méltányosabb, alacsonyabb összeget kell megállapítani, amely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetővé teszi egyszerűen az életvitelének egy alacsony szintű, de fenntartását. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)