Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Majd’ egymillió ember, 14 ezer négyzetkilométer, 655 település - a Dél-Dunántúl utóbbi évtizedekben perifériává süllyedt régiója. Településszerkezete jellemzően aprófalvas, így evidencia kellene hogy legyen: itt a közösségi közlekedés az közszolgáltatás, nem csupán gazdaságossági kérdés.

Múlt hétfőn a Dél-dunántúli Közlekedési Központ Zrt.-nél a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet felhívására Somogyban, Tolnában és Baranyában, valamint még négy másik megyében - a sanyarú helyzetű egészségügyi és szociális szféra mintájára - fekete pólós figyelemfelhívó akciót tartottak a sofőrök. A demonstrálók három év alatti 50 százalékos béremelést és a munkakörülmények javítását követelték. A megalázóan alacsony fizetéseket ideje lenne rendezni, hiszen a felelősségteljes munkát végző dolgozók zöme alig visz haza havi nettó százezer forintnál többet, ezért rengetegen hagyják el az országot, és inkább valahol Nyugaton folytatják a sofőrködést. A szakszervezeti vezetők szerint ezért akár járatok is veszélybe kerülhetnek, a járatritkítási fenyegetés a levegőben lóg, hiszen az áldatlan állapotok miatt már szakemberhiányról beszélhetünk. Ez viszont a korábban a vasúti szárnyvonalaitól már megfosztott, viszont a mellékvonali koncepciót továbbra is nélkülöző vidék további sorvadását jelentené. A kistelepülések, a vidék szempontjából az utolsó utáni pillanatban vagyunk; bűn ezt a területet elhanyagolni, hiszen rengetegen járnak busszal munkába, iskolába, és tartják így a kapcsolatot családjukkal, barátaikkal.

Miközben a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, az állami vállalatok vezetői busás bérezésre számíthatnak. De gondol-e a kormány a keményen dolgozó kisemberekre is? Számíthatnak-e béremelésre a nap mint nap emberéletek sokaságáért felelősséget viselő buszsofőrök? Erre várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

(12.50)