Demeter Zoltán (Fidesz)

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim nemrégiben nyújtották be a most tárgyalt javaslatot, amely a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szól. Az Igazságügyi bizottság tagjaként és természetesen református lelkészként is szeretnék pár szót szólni a kegyeleti jogról.

Az Alaptörvényben rögzített emberi méltóságból levezethető kegyeleti jog érvényesülésének vizsgálatakor hangsúlyozni kell, hogy az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában az élethez és az emberi méltósághoz való jogot az alkotmányos alapjogok hierarchiájának élére helyezte. A személyiség szabad kibontakozása és az általános cselekvési szabadság is alapjai az egyén önrendelkezési jogának, a vallás szabad megválasztásának, és mindezeknek az ember életén túlmutató folyománya lehet az eltemettetés módjára vonatkozó rendelkezés, aminek a hozzátartozók vagy azok hiányában az eltemettetők kötelesek eleget tenni.

Az emberi méltósághoz való jog tehát az embert életében illeti meg. Mégsem mondható ki az, hogy a halállal megszűnik a méltóság. A kegyeleti jog a meghalt ember méltóságának visszamenőleges tagadását tiltja. A kegyeleti jog nem tartozik az általános személyiségi jog hatálya alá, ez utóbbi ugyanis az élő személyek védelmét hivatott ellátni. Ezzel szemben a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog részeként érvényesül, az emberi méltósághoz való jog részleges továbbélését jelenti a halál bekövetkezte után.

A kegyeleti jog részben az emberi méltóság egykori meglétéhez kapcsolódó, védelmi igényt foglal magába, amely az elhunyt személyt az emberi nemhez való tartozás alapján illeti meg. A kegyeleti jog mint az emberi méltósághoz való jognak a halál után is fennmaradó eleme az elhunyt személy élete során megszerzett erkölcsi, személyes és társadalmi megítélésének védelmét biztosítja. Ezen felfogás, a kegyeleti jog védelmének elsődlegessége tükröződik az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. A törvényjavaslat tehát a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvényt módosítja azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a vallási közösség vallási szokásainak figyelembevételét a temetőkkel összefüggő egyes jogok, kötelezettségek és feladatok végrehajtása során, továbbá hogy különös szabályok beépítésével pontosítsa a lezárt temetők azon körére vonatkoztatható rendelkezéseket, amelyek lezárásától, illetőleg amelyek tekintetében az utolsó temetkezéstől több mint 50 év telt el.

A törvény módosításának lényegét így abban látom, hogy a kormányzat szükség esetén támogatást nyújthasson a sírkertek tulajdonosainak, fenntartóinak a temető fennmaradását veszélyeztető helyzet elhárításához és a síremlékek halaszthatatlan állagmegóvását szolgáló felújítások megvalósításához. Másrészről a javaslattal rendezésre kerül a közfoglalkoztatottaknak a támogatott tevékenységek megvalósításába, a kulturális örökség azonosításába, védelmébe, megőrzésébe való minél szélesebb társadalmi bevonása. Említésre méltó továbbá, sőt nagyon fontosnak gondolom olyan iskolai közösségi szolgálat keretében megvalósítható programok megszervezését célként, amelyek biztosítják, hogy a tanulók is közre tudjanak működni egy adott temető gondozásában.

Azok a szabályok, amelyeket lefektetett ez a törvényjavaslat, úgy gondolom, megteremtik a jogszabályi feltételeit a Magyarország területén fellelhető temetők megmentésének, amelyek az európai kulturális örökség részét képezik.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Éppen ezért kérem önöket, hogy a benyújtott törvényjavaslatot vitassuk meg és lehetőség szerint támogassuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)