Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A tárgyalt törvényjavaslat alapján, piaci árfolyamon, összesen 31 milliárd forintos adófizetői támogatással forintosítják a devizaalapú személyi és autóhiteleket, a kormány és a Bankszövetség által augusztusban aláírt megállapodásnak megfelelően. Számítások szerint mintegy 10 százalékkal csökkenhetnek így az autósok törlesztőrészletei. Az LMP a forintosítással egyetért, annak időzítésével és módjával nem.

Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyerhet ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és mesterségesen felduzzasztott alapítványi kuratóriumok tiszteletdíjára fog költeni. A pénzintézetek az árfolyamok trükköztetésével beszedték a maguk extraprofitját, de most a veszteségeket részben az adófizetők állják. A bankok felelőssége hatalmas. Visszaéltek erőfölényükkel. A felelőtlen hitelezés úgy alakult ki, hogy sokszor nem is a bankok, hanem különböző pénzügyi közvetítők, alkuszok útján tukmálták rá a hiteleket a hitelfelvevőkre, mindezt az extraprofit érdekében, maguknak a hitelfelvevőknek az érdekeit semmibe véve.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A pénzintézetek nem végeztek valós hitelkockázati vizsgálatot sem, azaz nyakra-főre adtak kölcsönt. Ezt a felelőtlen viselkedést azért is tehették, mert a szerződésekkel minden kockázatot az ügyfelekre hárítottak, nem voltak érdekeltek a hitelkockázati vizsgálatok elvégzésében. És tehették azért, mert a hitelbíró képesség vizsgálatának elvégzését az illetékes felügyeletnek kellett volna ellenőriznie, ám az ezt nem tette meg. Hozzájárult a hitellufi kialakulásához az általános kormányzati és üzleti oldalról is táplált hangulat, ami mindenkit nyakló nélküli hitelfelvételre biztatott, a szükséges óvatosságot és felelős kockázatvállalást pedig élhetetlenségnek állították be.

A devizahitelek forintosítását már réges-rég meg kellett volna lépni. A kormányzat vélhetőleg két okból nem tette ezt meg. Az egyik, hogy politikai és kommunikációs célja volt. Folyamatosan a bankok ellen hangolhatta az embereket, ellenségképet tarthatott fenn, ami oly fontos a Fidesz számára, és ezt politikai haszonszerzésre használhatta. A másik indok az lehetett, hogy arra számítottak, ami be is következett, hogy a fogyasztói hitelek, az autóhitelek hamarabb bebuknak, mint a lakáshitelek, így a probléma magától eltűnik.

Ez így is lett, csak épp a bedőlések teljes veszteségét hitelesek nyelték le. Ráadásul úgy, hogy jelentős részüknél a zálogtárgy elvesztése után is fennmaradt a tartozás. Erről mondta az LMP korábban, hogy ez az adósrabszolgasághoz vezető út. És ezért javasolta az LMP az adósságplafont, illetve az elsétálás jogának bevezetését, ám ezt a bankokat védő kormány nem fogadta el.

A jelen törvényjavaslat szerint a fizetési készség feltétele lesz a támogatásnak, így elsősorban azok számíthatnak a kedvezményes árfolyamra, akik hiteleikkel nem esnek, illetve estek 90 napon túli hátralékba. A késedelmes adósok arra számíthatnak, hogy a forintosítás számukra piaci árfolyamon történik majd.

Az a kormány részéről üdvözlendő, hogy próbálja a devizakitettséget csökkenteni, de az adósok számára a forintosítás a felvétel időpontjához kapcsolódó árfolyamhoz képest magas árfolyamon történik. A 10 százalékos kedvezmény nem fog áttörést hozni a súlyosan eladósodott háztartásoknak, hiszen mintegy 30 ezer olyan deviza-gépjárműhiteles van, aki jelzáloghitellel is rendelkezik.

A hivatalos adatokat nézve az idei első negyedév végén 15,6 százalékra mérséklődött a 90 napon túl nem teljesítő lakossági hitelek aránya, ami a tartozások és a havi részletek csökkentésével együtt bizakodásra adhatott okot a mutató további javulását illetően. A reménykedés azonban nem tartott sokáig, az adósmentés ellenére a következő negyedévben 16,3 százalékra emelkedett a 90 napon túl nem törlesztők aránya. Ráadásul a 90 napon belüli késedelmek aránya az első negyedéves 10,1 százalékról három hónap alatt 15 százalékra ugrott, ami nem sok jót vetít előre a harmadik negyedévre sem.

Mindeközben, amikor tehát az adósok helyzete nem javul, a Magyar Nemzeti Bank állami segédlettel tovább folytatja az ország kirablását. Számítások szerint 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, ami közpénz, mindannyiunk pénze. Ám vélhetőleg ez az összeg is elmegy majd azokra a társadalmi felelősségvállalási célokra, amikre már eddig százmilliárdokat, sok százmilliárd forintnyi közpénzt elszórtak. Matolcsy György törvénytelenül építi tovább államát az államban, folytat oktatás- és kultúrpolitikát, minden demokratikus felhatalmazás, pénzügyi és szakmai ellenőrzés nélkül.

Összefoglalva még egyszer: a forintosítással egyetértünk, annak időzítésével és módjával nem. Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és más felesleges dolgokra fog elszórni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)