Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt megfogyatkozott számú Képviselőtársaim! Egészen konkrétan: tisztelt jobbikos Képviselőtársaim! Itt most a migránskérdés kapcsán távolabbi összefüggésekben szó esik arról is, hogy mi okozza a migrációt, és természetesen, ha távolabb tekintünk, a távolabbi jövőbe, azt láthatjuk, hogy ez még csak a kezdet, hiszen a következő évtizedekben olyan folyamatok zajlanak le a világban, amelyek a jelenleginél jóval nagyobb méretű és mértékű migrációs hullámot generálhatnak. Természetesen két fő okot említhetünk meg, az egyik a természeti erőforrások feletti rendelkezés és az e fölött vívott geopolitikai játszmák következménye, a másik pedig az éghajlatváltozásnak nevezett tünetegyüttes, ahogyan talán ezt nevezhetjük, melynek során teljes területek vagy teljes országok válnak lakhatatlanná majd a következő évtizedek során, akár ivóvízhiány, akár mezőgazdasági feltételek hiánya okán, akár egyszerűen csak azért, mert az időjárás olyan szélsőségessé válik, hogy képtelenség lesz normális lakhatási feltételeket biztosítani.

Sajnos ennek a jeleit már ma is látjuk, és nem kell hozzá távoli földrészekre utazni, ezt Magyarországon is tapasztalhatjuk. Magyarországon már az elmúlt évtizedekben fokozatosan játszódik le az a folyamat, melynek során a Duna-Tisza köze és a homokhátság egyre inkább kiszárad, tűnik el a víz belőle, úgy is mondhatjuk, hogy elsivatagosodik, mint ahogy a szakemberek is használják rá ezt a kifejezést. Ez ellen bizony az elmúlt évtizedekben az egymást követő kormányok egyike sem tudott érdemben semmit tenni, születtek különböző tervek kormányról kormányra, amelyekből végül nem lett semmi, és ma már azt látjuk, hogy előbb-utóbb, hogyha nem teszünk valamit, azt állíthatjuk, hogy évtizedeken belül majd nekünk is új hazát kell keresnünk, hiszen Magyarország is, a Kárpát-medence is kiszárad és lakhatatlanná válik. Egészen szélsőséges esetben ez a helyzet is előfordulhat, hiszen ennek jelei már ma is megmutatkoznak.

Ma azonban még van lehetőségünk a cselekvésre, van lehetőségünk arra, hogy egy ésszerű vízgazdálkodási programmal és cselekvési tervvel megállítsuk ezt a folyamatot, visszatartsuk a vizeinket itt a Kárpát-medencében akkor, amikor éppen vízhiány van, és le tudjuk vezetni akkor, amikor túlzottan nagy mennyiség zúdul akár csapadék formájában vagy a bejövő folyóink vizei formájában a Kárpát-medencére. Tehát ehhez csak azt kell tennünk, hogy ésszerűen gondolkozzunk, és azt kell hozzátennünk, hogy végre valóban megszülessen egy érdemi párbeszéd a vizeink védelméről.

Ma jelen pillanatban olyan ésszerűtlen intézkedé­sek jellemzik a vízgazdálkodást - nemcsak Magyar­­­országon, hanem világszerte -, amelyek elég szélsőséges helyzeteket okoznak, hiszen vannak olyan részei a világnak, ahol szinte szó szerint a pocsolyából isszák meg a mindennapi folyadékszükségletüknek megfelelő vizet az emberek, nálunk pedig drága pénzen megtisztított ivóvízzel öblítjük le a vécéinket is, ami egy jól látható vagy jól érzékelhető példája annak, hogy micsoda pazarlás folyik az úgynevezett fejlett országokban - teljesen felesleges pazarlás egyébként, mert rengeteg energiával állítjuk elő ezt a megtisztított ivóvizet -, és majd évtizedek vagy évszázadok múlva bizony hiányozni fog ez az ivóvíz, és akkor bizony már elgondolkodnánk azon, hogy miért is jutottunk ilyen pazarló megoldásokra.

(18.30)

Ma azonban elég, ha odáig eljutunk, hogyan tudjuk édesvizeinket visszatartani, hogyan tudjuk a szűkösebb időkre elraktározni folyóink, tavaink vizeit. Ha például azt nézzük, hogy évente hány millió köbméter vizet engedünk le a Balatonból a Sió-csatornán keresztül, ami szinte ivóvíz minőségű tiszta víz, és azt a Dunán keresztül kivezetjük az országból, akkor mi is elgondolkodhatunk azon, hogy mit lehetne ezzel a vízzel kezdeni, lehetne-e akár víztározókat építeni a Sió-csatorna mentén, a Balatontól délre, ahogy ez megfogalmazódott már sokakban, vagy a maximális vízszint emelésével a Balaton medrében tartani.

De nemcsak a Balatonról van szó, hanem a többi hazai folyó szintjéről is. A Jobbik ezzel kapcsolatban már egzaktul megfogalmazta a Hét vezér tervében azt, hogy mit képzel Magyarország vízgazdálkodásának jövőjéről, hogyan tudná az egész helyzetet komplexen rendezni folyóink duzzasztásával, az öntözhető mezőgazdasági területek nagyságának növelésével és olyan mezőgazdasági kultúrák meghonosításával, amelyek ehhez alkalmazkodnak.

Azt kérem, kérném, ha lenne kormánypárti képviselő vagy kormánytag, hogy ezeket a dokumentumokat tanulmányozzák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és végre üljünk le, és valóban beszéljünk arról, hogy Magyar­országnak mi lenne az érdeke azért, hogy ne kelljen évtizedek múlva új hazát keresnünk, és vízgazdálkodás terén is megtegyük, amit meg kell tennünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)