Balog Zoltán (Fidesz)

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ez az a jó pillanat, amikor itt az Országgyűlésben nem rossz dolgokban versenyzünk, hanem jó dolgokban tudunk összefogni, mert Karátson Gábor személye, életműve valóban egy olyan életmű, amelynek e Ház falai között is tiszteletet kell kiváltania, de nemcsak tiszteletet kell kiváltania, hanem valahol a követésnek, ezen életmű öröksége megőrzésének a szándékát is meg kell hogy erősítsük. Úgyhogy köszönöm képviselő úrnak, elnök úrnak, hogy erre lehetőséget ad.

Egy olyan autodidakta polihisztortól búcsúztunk az elmúlt héten, aki számára 1956 meghatározó sorsot jelentett, mint sokaknak abban a nemzedékben. És a szabadságnak azt a tapasztalatát, amit akkor átélt, megőrizte a Kádár-rendszerben is mindvégig. Egy belülről szabad emberről van szó. Azt is mondhatnánk, az ilyen embereket szeizmográfnak is nevezik, akik a rengésekről, amik majd jönni fognak erre a világra, előzetesen már hírt tudnak adni. Ő ilyen módon tekintett a múltra, a jelenre és a jövendőre. Olyan dolgokról beszélt, amelyek sokak számára ma még fölfoghatatlanok, ma még a jövőben is elképzelhetetlenek, s mindezt olyan megértéssel és olyan kíváncsisággal tette, ami bizony a mindenkori politikának és a közéletnek is figyelmeztető tud lenni. Jelzett, valóban jelzett leginkább a Dunáról, aztán amikor kellett, a Tiszáról, egyáltalán az egész világról, azt mondhatnánk, az egész teremtett világról, és ezen belül valóban Erdély szeretetét is említette. Jelzett a magyar világról is.

Én azt a mondatot írtam itt fel, hogy az élet misztériumát emberi kéznek szentségtelenül érintenie nem szabad. A környezetvédelem több, mint egyszerűen a környezetünk védelme, a vízminőség és a levegőminőség valóban a teremtés, a teremtett világ védelme. Még azt is megtanulhatjuk Karátson Gábortól, hogy hogyan lehet komolyan venni azokat is, akiket talán nem lehetne komolyan venni, hogyan vette komolyan a hivatását, hogyan kell szót emelni, hinni a szavak meggyőző erejében akkor is, ha csalódik az ember, hiszen azokhoz az értelmiségiekhez, írástudó emberekhez tartozott, akik akkor is jeleztek szelíd vagy éppen haragos szavakkal, ha nem találtak meghallgattatásra.

Azt az embert tiszteljük benne a közéletben, akire olyan nagy szükség volna újra és újra a politikában is, a kormányzásban is, akire érdemes figyelni, mert önérdek nélkül igaz szóval tisztel meg bennünket. Köszönjük a tiszta beszédét, a tiszta embert, még a meg nem fogadott szavakat is, és bízunk benne, hogy a búcsúzás tiszteletéből jut arra, hogy ezt a politikai, művészeti, emberi örökséget valóban méltó módon tudjuk ápolni, folytatni és megbecsülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)