Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Első ránézésre a magyar gazdaság javuló formát mutat, növekvő export, növekvő foglalkoztatás. Ám, ha a számok mögé nézünk és kis- és középvállalkozókkal beszélünk, akkor kiderül, hogy az export- és a GDP-növekedés szinte kizárólag néhány multicégnek köszönhető, a foglalkoztatási adatok pedig finoman szólva is kozmetikázottak. Vállalkozók visszajelzései alapján a hazai kis- és középvállalkozások működési feltételei folyamatosan romlanak, őket sújtja leginkább a kivándorlás, az, hogy egész hiányszakmák alakulnak ki, az egyszerű bolti eladótól a hentesen keresztül a klímaszerelőig.

Éppen ezért kardinális kérdés, hogy a kis- és középvállalkozók az esetleges fejlesztési forrásokhoz hogyan férhetnek hozzá, van-e lehetőségük pályázni és fejlődni. Azt látjuk, hogy sokkal kevésbé, mint a multiknak. Egy hazai kisvállalkozás 1-1,5 millió forintot kaphat munkahelyteremtésre, egy multinál ez 5-8 millió forint, de felmehet akár 30 millió forintig is. Bár sokszor csak 1-2 millió forint kellene egy fejlesztéshez, egy munkahely létesítéséhez, ezek a kis- és középvállalkozók csak nagyobb projektekre tudnak pályázni, ami számukra felesleges terhet jelent. A pályázati rendszer pedig bonyolult, sokszintű, mindenki az alvállalkozó alvállalkozója, ami egyrészt a korrupció melegágya, másrészt a dolgozói szegénység egyik oka, hiszen a munkát végző, tehát aki valójában a munkát elvégzi a sor végén, annak már csak a csont marad, előtte a húst más megette.

Ezek miatt a következőket kérdezem miniszter úrtól: a munkahelyteremtés esetén miért ad a kormány magasabb támogatást a multiknak, mint a magyar kis- és középvállalkozóknak? Miért nincsenek kisösszegű pályázatok a kis- és középvállalkozók számára? Kívánja-e a kormány korlátozni az alvállalkozói szintek számát, hogy a források azokhoz kerüljenek, akik valóban elvégzik a munkát, és ne a sápot csak leszedőkhöz, különféle ügyeskedőkhöz kerüljön a haszon? Köszönöm szépen.