Novák Előd (Jobbik)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikusbűnözés törvényesített formájának kell nevezzem továbbra is a politikusi álláshalmozást, még akkor is, hogyha tudom, hogy ez sokak számára ‑ ilyen politikusbűnözők számára természetesen ‑ sértő, de én mégis kérem, hogy fogadják el ezt, hiszen én is elfogadom azt, tudom azt, hogy önök, akik ebbe nőttek bele, ebben szocializálódtak, hogy természetes volt a pártjukban ez a fajta politikusi álláshalmozás, ezt önök normálisnak tekintették. Mégis mi XXI. századi pártként szakítani szeretnénk az eddigi gyakorlatokkal, legyen szó akár a politikusi álláshalmozásról. (L. Simon László: Családi álláshalmozás?)

Lehet, hogy mi könnyebben beszéltünk, hiszen mi már parlamenten kívül alapszabályunkba emeltük ezt a fajta önkorlátozást, és nem tudom, hogy ha ma indítványoznám ezt a javaslatot, akkor akár saját közösségemen keresztül könnyen át tudnám-e ezt vinni, egy ilyen módosítást (L. Simon László: Férj és feleség képviselő.), amit sikerült ugyanakkor még parlamenten kívül. Tehát én próbálok empatikusan hozzáállni ehhez a kérdéshez, mégis fenntartom azt a véleményemet, hogy igenis ez a politikusbűnözés egy törvényesített formája.

Azért mondom ezt, mert nemcsak szerintem égbekiáltó társadalmi igazságtalanság, hogy valaki több helyről vesz föl főállású fizetést, hanem nem is tudja tisztességgel ellátni azt a feladatát, ami például a Miniszterelnökségben napi 10 órás munkaidőt jelentene, és ehhez képest látjuk azt, hogy van olyan, például helyettes államtitkár, aki négy helyről vett föl összesen állami főállású fizetést. Ez elfogadhatatlan, és ezen szerintem változtatni kell.

A Jobbik tudott is változtatni már ellenzékből is, hiszen nemcsak hogy jó példával jártunk elöl, de nyilvánvalóan olyan komoly társadalmi ellenállás bontakozott ki ebben az ügyben, olyan széles körű társadalmi felháborodás, aminek hatására most már az MSZP is politikusi álláshalmozásról beszél, holott nemcsak a Fideszre, az MSZP-re is jellemző volt, illetve nyilvánvalóan még lenne is, hogyha megválasztották volna több képviselőjüket polgármesternek. De még 2010-ben is a Jobbikon kívül minden párt, beleértve az MSZP-t, az LMP-t is, juttatott ide olyan országgyűlési képviselőt, akit később engedtek, hagytak polgármesterré választani. Mi is sorra nyertük az időközi polgármester-választásokat, mégis mi komolyan mondtuk, hogy az országgyűlési képviselőség főállás.

És valahol itt kellene kezdeni az állami vezetői juttatások csökkentését, hogy jó példával járva elöl az országgyűlési képviselők mondják és mutatják azt, hogy a honatyai feladatkör igenis főállás, amellett már egy kisebb település vezetése sem fér bele. Mi ezért mondtuk ki azt, hogy polgármesteri, önkormányzati képviselői tisztséget ne lehessen vállalni egy országgyűlési képviselőnek, és örülök, hogy bár kezdetben ezt a javaslatunkat lesöpörték, de később ‑ fideszes javaslatként persze - megvaló­sulha­tott, és tavaly ősz óta, a legutóbbi önkormányzati választások óta mégis egy település polgármestere végre a település polgármestere, és ott nem azon a jogcímen elérhetetlen, hogy itt van az Országgyűlésben, miközben itt azért nem vesz részt a vitákon, mert arra hivatkozik, hogy a település dolgaival foglalkozik, és ki tudja, közben lehet, hogy Hawaii szigetén szürcsöli a kókuszlevet. Mert még a szavazati jogot is közben lehet gyakorolni, mert a bizottságokban nem kézfelemeléssel, hanem egyenesen két kéz felemelésével lehet szavazni, mert át lehet adni már a szavazati jogot is. Itt plenáris ülésen még nem, idáig még nem mentek el, csak odáig, hogy tömbösítve vannak a szavazások a vitáktól elkülönítve, akkor már egy percben sem lehet a szavazásokat megelőzően hozzászólni, ahogy lehetett még néhány éve. Már ezt sem képesek meghallgatni, csak a tömbösített szavazásokon hajlandóak részt venni ezek a mamelukok, akik az Országgyűlés tekintélyét is sárba tiporva idejuttatták az Országgyűlést.

Ezért volna fontos, hogy valóban ezen változtassunk, hiszen önök újabb és újabb kiskapuit teremtették meg. Például a járási és a megyei kormányhivatalok vezetői is lehettek országgyűlési képviselők, illetve ami még a mai napig is aktuális, hogy egy országgyűlési képviselő nemcsak hogy betölthet, javadalmazást is kaphat kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi, miniszterelnöki megbízotti vagy miniszteri biztosi tisztségért. Talán ez utóbbi a leggyakoribb, a miniszteri biztosi, ami egy tipikusan politikai komisszári állás a legtöbb esetben. Azt látjuk, hogy látszólag valamilyen feladatot odarendelnek; útügyi biztos, és hány ilyet hallottunk még, hány ilyen kamuállást, hiszen ezekért gyakran pluszjavadalmazás vagy valamiféle pluszjuttatás is járt, ilyeneket biztosítottak, és ez valóban elfogadhatatlan.

Azt pedig joggal teszi szóvá az MSZP, hogy kétszeresére nőtt az államtitkárok, helyettes államtitkárok száma. Képmutatás az, hogy csökkentenek, esetleg csökkentenek, ezt még nem látjuk e javaslatban, de esetleg csökkentenek valamilyen vezetői juttatásokat, miközben több állást és ezáltal összességében végül is mégiscsak több juttatást kaphatnak egyes, gondolom, Fidesz-szimpatizánsok, hiszen a jelenlegi általános szabályozással szemben Lázár Jánosra bízzuk majd, hogy melyik állami vezető milyen juttatást fog kapni. Tehát ha mondjuk, a Központi Statisztikai Hivatal vezetője esetleg nem megfelelő számokat tesz le az asztalra, akkor elképzelhető, hogy valamilyen juttatását megvonják. Lehet, hogy ezt csak lebegtetik, lehet, hogy ezt csak úgy fogják érezni, ahogy mondjuk, a médiatörvénynél érezték sokan szerkesztők közül, hogy öncenzúrához kell folyamodjanak, mert nem egyértelmű a jogi helyzet. Most is valamiféle ilyen történik, és ezt bunkósbotként lebegtetni nem elfogadható.

Az pedig kifejezetten cinikus, hogy arra a Lázár Jánosra bízzák ennek a rendeletnek a megalkotását, akinek a botrányaitól voltak hangosak az elmúlt évek. Az általános vitában itt beszéltem már fácánholokauszttól kezdve Lázár János különböző dőzsöléseiről, arról, hogy négy éjszaka alatt képes volt összehozni 2 millió forintos hotelszámlát, és hogy hol, mivel járt, mennyiért, erről még akkor sem nyilatkozik legutóbbi nyilatkozata szerint, ha bíróság kötelezi erre.

Ilyenfajta cinikusság után kétségkívül láthatóan ő lesz, aki a garanciája kellene legyen a kiadáscsökkentésnek, hiszen a jelen javaslat a címével ellentétben nem az állami vezetői juttatások csökkentéséről szól, hanem annak a lehetőségnek a megteremtéséről, hogy ezt szabályozhassa a miniszter. És hogy hogyan fogja szabályozni, az az előélete alapján minimum kétséges. Nyilvánvalóan annak a rendeletnek is ő lesz a felelőse, amiről most szól ez a javaslat, és ezért az, hogy a kormány saját hatáskörben szabályozhatja, és nem lesznek kötve az állami vezetői juttatások rendszeréhez, semmiképpen sem elfogadható.

Nem kívánom Lázár János konkrét ügyeit hosszan ecsetelni, de azt gondolom, hogy ennyire cinikus hozzáállásuk nem lehet. Azt már láthattuk eddig is, hogy sokszor egy törvény preambuluma, esetleg az indokolása köszönő viszonyban nincs az érdemi rendelkező résszel. De az, hogy már magának a törvényjavaslatnak a címe is egészen eltérő a tartalomtól, és állami vezetői juttatások csökkentéséről szól a cím, miközben erről nincs szó a javaslatban, sőt több tekintetben az eddigi plafont eltörölve biztosítja annak lehetőségét, hogy akár növekedést is biztosítsanak, ez elfogadhatatlan.

Nagyon örülök, hogy e javaslattal párhuzamosan az Országgyűlésről szóló törvény módosítása kapcsán elfogadták azt a jobbikos javaslatot, hogy mégse teremtsék meg egy újabb kiskapuját a politikusi álláshalmozásnak, és mégse lehessen a térségi fejlesztési tanácsokban képviselőt delegálni, minisztereket képviselhetnének, akár juttatásért is megteremtenék ennek a lehetőségét. Örülök, hogy ezt a javaslatunkat elfogadták, de azt kérem, hogy a politikusi álláshalmozás többi kiskapuját is csukják be, különös tekintettel a miniszteri biztosi tisztségekre, amivel kapcsolatban sajnos nem látunk garanciát jelen módosító javaslatokban sem. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)