Lázár János (Fidesz)

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Lukács László Képviselőtársam! Először is: semmiféleképpen nem szeretném elvenni Zombor Gábor képviselő úrnak a kenyerét, aki államtitkár kollégámként ennek a területnek, úgy gondolom, nemcsak képviselője, hanem jó érdekképviselője is. Jelentős mértékben az ő munkájának köszönhető, hogy az elmúlt években a fejlesztési források nagy része, igen jelentős része, 500 milliárd forint épült be, ahogy ön mondja, betonba és téglába.

Hozzáteszem, hogy a képviselőtársunk számon kéri, hogy itt vannak ezek a nagy építkezések, és közben milyen rossz infrastrukturális állapotok vannak a kórházakban. Vitathatatlan, hogy Magyarországon az egészségügyi infrastruktúra, akár 50-60 vagy 100 esztendős, az a kórházi infrastruktúra, amelyet mindannyian igénybe veszünk, többnyire a második világháború vagy akár még az első világháború előtt épült ki. Tehát abban, azt hiszem, egybeesik a véleményünk, hogy ezeket a kórházakat fel kell újítani, akár Budapesten, ahol a kormány meggyőződése szerint egy új, valóban az európai vagy a világszínvonalnak megfelelő, modern kórházra van szükség, vagy éppen vidéken, ahol a Fidesz-frakciónak az volt a meggyőződése ‑ a KDNP-vel közösen ‑, hogy egyetlenegy kórházat sem lehet bezárni vagy leépíteni, Magyarországon minden kórházra szükség van.

Az elmúlt 15 esztendőben ezeket a vitákat folyamatosan lefolytattuk. Ön is tudja jól, hogy népszavazás is megerősítette azt a szándékot, hogy Magyarországon a kórházi egészségügyi ellátórendszerre ebben a szervezeti formában van szükség. Megkezdődött az egészségügyben dolgozók bérrendezési folyamata, amely nyilván egy nehéz ügy, hiszen Magyarország a legjobban felkészült egészségügyi dolgozókat, orvosokat és ápolókat állítja ki, akikre óriási az igény és a kereslet Nyugat-Európában, és emellett 500 milliárd forintot invesztáltunk a kórházi infrastruktúrába.

A következő kérdés az, hogy hogyan lépünk tovább, mi lesz a továbblépés, hogyan tudjuk a szakmával és a társadalommal is elfogadtatni azt az elképzelést, hogy a következő időszakban mindenkinek ‑ az államnak és az embereknek is ‑ sokat kell tenni azért, hogy megőrizzék az egészségüket, és elkerüljék a betegséget.

Erre kívánjuk a fókuszt helyezni a következő időszakban, amire még egy percig ki fogok térni a válaszomban. (Taps a kormánypártok soraiban.)