Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Próbáltam értelmezni ‑ ne haragudjon, képviselőtársam! ‑, amit ön mond, de őszintén szólva, elnézést kérek, nehéz megőrizni a komolyságomat. Ön szemmel láthatólag összekeverte az MNV Zrt.-t az MFB Zrt.-vel. Lázár Jánost emlegette ‑ nyilván vele kel, vele fekszik ‑, de a következő a helyzet: nem véletlen, hogy a kormányból egy olyan államtitkár ül a parlamenti vitán, aki nem Lázár János államtitkára, hanem Seszták Miklós államtitkára. Nem volt gyanús? Mert állandóan azt emlegette, hogy majd Lázár János mindent maga alá gyűr. Konkrétan egy olyan törvényről van szó, amit egészen véletlenül Seszták Miklós, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője, akinél egyébként az állami vagyon döntő többsége koncentrálódik, felügyel, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. alá tartozó vagyonelemekről van szó. Nem tudom, hogy miért emlegette Lázár Jánost, de valami félreértés van. Seszták Miklóst kellett volna emlegetni, ha egyáltalán valakit emlegetni kell.

Ráadásul én azt teljesen megértem, hogy a szocialisták nehezen birkóznak azzal a gondolattal, hogy nem százféle vagyonkezelő kezeli egy teljesen átláthatatlan viszonyrendszer mellett az állami vagyont, hanem egyébként az állami vagyonkezelő, és az nagymértékben koncentrálódik, ráadásul ezért a felelősségi kör is nagymértékben egyértelműbb lesz; arról nem is beszélve, hogy természetesen nem a miniszter dönt ezek felett a kérdések felett, hanem a kormány döntéseit hajtja végre a miniszter. Most, amikor például, mondjuk, a magyar állam úgy döntött, hogy megveszi a Budapest Bankot, amit a szocialisták privatizáltak a saját későbbi pénzügyminiszterükön, Bokros Lajoson keresztül, most mikor azt döntötték, hogy visszakerül a Budapest Bank teljes állami tulajdonosi körbe, ez nem úgy jött létre, hogy egyszer csak a Fónagy János arra ébredt fel egy hajnalon, hogy azt mondta: vegyük már meg a Budapest Bankot is, ha már nálunk van a vagyonkezelés ‑ hanem a kormány döntött, a minisztérium végrehajtotta. Mint ahogy egyébként azokról a vagyonelemekről, amelyek adott esetben Lázár János felügyelete alá tartoznak, azokról is a kormány dönt, a miniszter végrehajtja. De még fontosabb tudni azt, hogy mindezt az alapján az állami vagyon védelméről szóló törvény alapján, amely rendkívül szigorúan meghatározza, hogy milyen feltételek mellett lehet egyáltalán szóba ejteni azt, hogy állami vagyont adjunk el.

Egyébként hogyha, mondjuk, az államháztartási körön belül tartjuk az állami vagyonelemet, akkor pedig nem értem a rettegésnek az okát, mert hogyha az állam ingyenesen megfelelő korlátozással átadhat önkormányzati tulajdonba állami vagyont, akkor a megfelelő korlátozás pont azt jelenti, hogy, kedves képviselőtársam, ne az legyen a buli, ami annak idején a Kopaszi-gát kapcsán a Molnár Gyulával volt, a Leisztinger nagyon közeli, jó ismerősével kapcsolatban, biztos emlékszik rá: Újbuda kiharcolta az államtól az ingyenes vagyonátadást. Mit tesz a véletlen? Az állami vagyon igen rövid időn belül Leisztingerhez került, aki viszont egy portugál befektetőnek adta el, na, ott már aranyáron, de pénzt meg nem látott senki. Tudom, hogy ezt a rendszert nosztalgiával nézik a szocialisták, hogy hú, mikor még a hőskorban ilyen óbudai hengermalomügyleteket lehetett az állami vagyon rovására elkövetni, az milyen jó világ volt ‑ mi teljesen máshogy gondolkodunk erről, teljesen máshogy gondolkodunk erről. Ráadásul amúgy ez a módosítás, amit a képviselőtársaink előterjesztettek, külön nem is erről a kérdésről szól, hanem arról, hogy az önkéntesnek mondott nyugdíj-biztosítási pénztáraknak a fennmaradó vagyonát egyébként vagyonelemenként lehet hasznosítani.

(23.10)

Tehát nem is az állami vagyon általános felhasználásáról meg a vagyonkoncentrációról, hanem arról, hogy egyébként maradtak vagyonelemek, és adott esetben ezzel lehessen valamit kezdeni, ami értelmes, önkormányzati tulajdonba adni, mert ha visszaemlékszik képviselőtársunk, akkor bizony ennek az egész rendszernek a felszámolása kapcsán kiderült, hogy az önkéntes nyugdíj-biztosítási pénztáraknál nyilvántartott vagyonelemek a töredéküket érik, de azoknak a hasznosítása is rendkívül nehéz.

Ezeknek az elrendezéséről van szó, nem másról. Tehát tetszett a stílusa is a hozzászólásnak, hogy bele sem mernek gondolni, hogy itt milyen hatalomkoncentráció van. Ne gondoljon bele, mert nem Lázár János, nem hatalomkoncentráció, nem az állami vagyon korlátlan elherdálása. Tudom, hogy nehéz ezzel megbirkózni, ráadásul ez csak egy konkrét szelet, és még egyszer mondom, Lázár János és Seszták Miklós nem keverendő össze, mint ahogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő sem a Magyar Fejlesztési Bankkal. Üssön szöget mindig a képviselőtársam fejébe, hogy hoppá, melyik államtitkár van itt, abból nagyjából már be lehet lőni, hogy vajon melyik minisztériumhoz tartozhat a kérdés, hacsak nem nyúl mellé nagyon a kormány. De most ebből a szempontból meg szeretném nyugtatni, nem nyúlt mellé. Ezért van az, hogy Seszták Miklós úr egyik parlamenti államtitkára, Fónagy János ül itt a vitában.

Egyébként pedig azt külön szeretném kérni, hogy ezt a dolgot támogassák, mert ha ez a törvénymódosítás nincs, akkor szemben az ön víziójával, az ágazati miniszter nem fog tudni önkényesen dönteni arról, hogy ide-oda teszi a vagyonelemeket, hanem felhatalmazás nélkül még a kormány sem tud dönteni róla, és akkor egész egyszerűen még annyira sem tudjuk hasznosítani az egyébként fölöttébb vitatható hasznosságú vagyont, mint amennyire tehetnénk.

Tehát szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)