Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekesen alakult ez a vita, hiszen Gúr Nándor képviselő úr számos ponton előremutatónak gondolta ezt a törvényjavaslatot a közfoglalkoztatásban részt vevők átmenete tekintetében ‑ és hadd tegyek itt egy megjegyzést: én nem mondanám azt, hogy a normális munka világába, mert aki egész nap közmunkát végez, vízelvezető rendszert tart karban, fát tuskóz, közterületen munkát végez, illetve önkormányzati vagy állami intézményekben hasznos munkát végez, az is valódi munkát végez. Ehhez képest nem valódibb az, ha valaki egy konzervgyárban éppen egy kampányfeldolgozásban vesz részt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy közmunkát végez, illetve piaci alapon végez munkát. Egyébként a közmunkavégzés és a piaci alapon végzett munka nagyon sokszor egybe is eshet, hiszen nemcsak közmunkások tartanak fenn közterületet, hanem erre való vállalkozások is nemegyszer ugyanazt a munkát végzik.

A törvényjavaslat pont azt a célt szolgálja, hogy a közfoglalkoztatásban, a közmunkában részt vevőket ösztönzi arra ‑ igaz, hogy ez az ösztönzés normatív jellegű ‑, hogy ha van rá kínálat, akkor vegyenek részt a piaci alapú idénymunkában. Ugyanis az a helyzet, hogy az ország számos részén fordul már elő, hogy a közmunkások adott esetben inkább a közmunka-foglalkoztatást választják, még ha kevesebbet is keresnek, és nem mennek el idénymunkára. Itt van a meggyszezon ‑ nézzék meg az ország keleti részén a meggytermelő vidékeket ‑, nem mennek el meggyet szedni nettó 110 ezer forintért sem! Itt van a meggyidény, és konkrét példa van rá, hogy egy Szabolcsba települt konzervgyár 50-70 kilométerről szervez idénymunkásokat a határ túloldaláról, Szatmárból és az Érmellékről, mert nem talál itt munkaerőt, ugyanis azt mondták a közmunkások, hogy ha ők elveszítik a közmunkás jogviszonyukat, akkor nem mennek el dolgozni.

Az kétségtelenül vitatható, hogy ennek a kötelező jellege jó-e vagy sem, és az is vitatható, hogy ha kötelező jellegű, akkor ez nem nyomja-e le az idénymunka árát, és adott esetben nem járnak-e rosszabbul a közmunkások. Ezt meg kell nézni, mert ha ez a hatás érvényesül, akkor újra kell gondolni ezt a rendszert. De az kétségbeejtő, hogy miközben számtalan olyan felszólalást hall az ember, mint amit képviselőtársunk is elmondott az imént, hogy itt a kilátástalanság, a lehetőségnélküliség hogyan érinti az embereket, aközben pedig ott a lehetőség; akkor meg úgy tűnik, mintha nem is ugyanazon az országrészen járnánk, ahol az emberek korábban azt mondták, hogy nagyon szeretnének dolgozni, de nincs mit, amikor pedig effektív ott van a piaci kínálat, akkor pedig még jelentősen magasabb bérért sem mennek el dolgozni. Most ez a helyzet Hajdú-Bihar Ligetalja térségében, valamint Szabolcs számos olyan területén, ahol korábban az olcsó munkaerőre települő vállalkozások ma már egész messziről, sőt arra is van példa, hogy a határ túloldaláról kénytelenek munkaerőt toborozni. Ez pusztán erről szól.

Arról szól, amit Révész Máriusz képviselőtársam is említett, hogy adott esetben hogyan segítsük piaci foglalkoztatásba átlépni a közfoglalkoztatásban dolgozó munkaerőt. Egyébként önkormányzata válogatja, hogy ezt hogy tudják megszervezni. Van, ahol ez nagyon jól működik, van, ahol kevésbé. S abban is igaza van képviselőtársamnak, hogy van olyan, ahol effektív hajtják az embereket, egészen brutális módon. Érpatakon van egy jobbikos polgármester, Orosz Mihály Zoltánnak hívják ‑ talán már hallott róla ‑, aki egészen brutális középkori módszereket használ. Ha van valahol jobbágyságra hasonlító rendszer, az ott van, ahol az emberek rettegnek, ahol félelem uralja az egész falut. Tényleg úgy viselkedik az önmaga hatalmától megmámorosodott polgármester, mint aki a középkorból csöppent közénk. Majd tájékozódjon, kedves képviselőtársam, saját párttársának a most már tényleg rettegett voltáról. Még egyszer mondom, Orosz Mihály Zoltánnak hívják ‑ megéri ezt a nevet megjegyezni ‑ ezt az embert Érpatakon. Egész megdöbbentő az, amit csinál. (Ander Balázs: Független!) Mert most már a Jobbik is szeretné letagadni az egyébként nyilvánvalóan jobbikos polgármesterét. Megértem, mélyen megértem, de a helyzet az, hogy nem lehet eltagadni ezt. Először talán a saját házuk táján kellene egy kicsit szétnézni, hogy ott milyen viszonyok vannak, amikor arról beszél valaki, hogy a modern kori jobbágyság hogyan néz ki.

Egyébként a foglalkoztatási adatok és elsősorban a mezőgazdasági foglalkoztatási adatok értelemszerűen vidéken mutatják a legjobb javulást ‑ hiszen hol mutatnák máshol? ‑, ami azért örömteli a tekintetben, hogy talán mégsem annyira rettenetes a jövő, mint ahogy azt képviselőtársam felvázolta. Ámbár legyen szabad megjegyeznem, az már kétségtelen tény, hogy az ország száznyolcvan-egynéhány önkormányzata területén lakik az ország népességének 80 százaléka, ami azt jelenti, hogy az oly méltán idézett íróóriások óta, akikről ön beszélt, mégiscsak eltelt közelesen száz esztendő, ami az urbanizációs folyamatok terén alapvető változásokat hozott az országban. Magyarország ténylegesen egy urbanizált ország. Már korántsem az a helyzet, mint amit korábban a vidék emlegetése kapcsán lehetett tapasztalni. Az ország népességének a fele nagyvárosokban lakik, a fővárosban és a 23 megyei jogú nagyvárosban, és mondom még egyszer, száznyolcvan-egynéhány városban lakik az ország népességének a 80 százaléka. Ezek egyébként zömmel valóban városias, 10 ezernél nagyobb lélekszámú települések, vagy pedig olyanok, amelyek ugyan 10 ezernél még nem nagyobb lélekszámúak, de a történelmi múltjuk, az adott régióközponti voltuk meghatározó, és tényleg városias települések, habár 10 ezer fő alattiak.

Tisztelt Ház! Ez a törvény természetesen nem vállalja fel a Hangya szövetkezetek vagy a mezőgazdasági integrátorok újraszervezését, de nem is ez a dolga. Persze e kérdés kapcsán ‑ jó kis hangzatos szóvirág formájában ‑ még egy csomó mindent meg lehet kérdezni, amiket ez a törvény nem tud.

(22.30)

És mi van a labdarúgó-utánpótlás akadémiák integrálásával? (Derültség a kormánypárti sorokból.) Jó napot kívánok, ez a közfoglalkoztatási törvény! Hogy mi van a Hangya szövetkezetekkel (Ander Balázs: Vidéken nem ez a helyzet.), azt majd nyilván a szövetkezeti törvényben kell tárgyalni. Megvallom őszintén, hosszú percekig nem is tudtam egyébként, hogy a képviselőtársam vajon melyik törvényhez fog hozzászólni, mert annyira nem lehetett látni. (Ander Balázs: Összefüggésekben gondolkodjál!) Azt én kétségtelenül elhiszem, hogy minden mindennel összefügg, József Attila óta tudjuk, de azért ennyire nem, mert ez kísértetiesen emlékezteti az embert arra az egyébként falugyűléseken meg választójogi gyűléseken teljesen szokásos hozzászólásra, amikor egy választópolgár hozzászól, és akkor ott aztán a honfoglalástól a szovjet harckocsik véráztatta magyar anyaföldet taposó voltán át egyébként a MÉH meg a vasazó nemzettársak helyzetéig mindenről lehet hallani. De a törvényalkotásban az nagyon fontos, hogy képesek legyünk elemezni, hogy mi mindennel függ szorosan össze.

A közfoglalkoztatásról szóló módosítás kapcsán ráadásul nem is egy átfogó rendszermódosításról van szó, hanem pont arról, hogy hogyan próbáljuk megoldani azt, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevők egyébként, amennyiben munkahelykínálat és munkalehetőség-kínálat van, ne zárkózzanak el ez elől, magasabb bérért is elzárkóznak ez elől, mert maradnak a rendszerben.

Még egyszer mondom: ha azt mondta volna képviselőtársam, hogy nem jó ez a rendszer, mert oké, segítsük elő, de ne legyen kötelező ‑ korábban voltak ilyen verziók, csak nem volt világos, hogy az működőképes-e vagy sem ‑, az egy fontos megjegyzés lett volna. Én magam is azt mondom, hogy legyünk óvatosak, én támogatom ezt a javaslatot, de nagyon kíváncsi leszek a visszajelzésekre, főleg egyébként az idénymunka kapcsán. Jön még jó néhány szezon a mezőgazdasági munkában, ami tulajdonképpen pont ezt célozza, hogy ott nézzük meg, hogy mi történik. Ha nem működik a dolog jól, akkor ezen változtatni kell, és úgy kell felkészülni egyébként a következő mezőgazdasági szezonokra, hogy ha lehet, akkor minél kevesebb szezonmunkást kelljen áthozni a szomszédos országokból, mert egyébként itt is van olyan ember, akinek munkát kellene adni.

Az pedig külön jólesett, hogy a jobbikos képviselőtársam, ha jól értettem, akkor alapvetően a közfoglalkoztatás kapcsán a cigány nemzettársainkról beszélt olyan érzékenyen és szívhez szólóan, hiszen a közmunkaprogramban jelentősen például Dél-Somogyban is ők vesznek részt (Ander Balázs: Nem csak ők.), és az nagyon helyes, hogyha őket is próbáljuk támogatni. Külön üdítő színfolt, ha ezt a Jobbik is támogatja, úgyhogy ennek külön örültem.

Azt szeretném kérni azért a képviselőktől, hogy ha tudják, támogassák ezt a javaslatot, és szóljanak, ha azt látják, hogy nem működik a dolog, nem így kell csinálni, mert várjuk a javaslatokat a tekintetben, hogy hogyan lehetne ezt akkor úgy csinálni, hogy az a közös cél elérhető legyen, amiről, ha jól értem, képviselőtársam is beszélt, hogy a nem városias környezetben lakóknak is munkalehetőséget, ennek kapcsán szabadságot, önmegbecsülést, emberi méltóságot adjon, mert ez a legfontosabb, amit adhatunk nekik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)