Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Visszautalok a kettővel ezelőtti napirendi pontunkra, a közfoglalkoztatásról szólt az a kérdés is. Sajnálom, hogy Kósa képviselőtársam már nincs a teremben, elmondta a litániát, aztán utána elhúzott. (Dr. Fónagy János: Jön vissza.) Azt gondolom, hogy jó lett volna, ha még marad, mert akkor egy kicsit tudnánk beszélni. (Kósa Lajos visszatér az ülésterembe.) Ó, nagyon örülök neki, hogy újra itt van, mert így elemezni tudjuk a kérdést tovább.

Tehát a dolog lényege, hogy legyünk korrektek, tisztességesek egymáshoz, mondjuk azt, hogy hozzuk x-re azt a meccset, ami arról szól, hogy mit is jelent az emberek zsebében a megszerezhető forrás. Én azt támogatom, elfogadom és elismerem, hogy a 28 500 forintnál a 47 ezer is több. Ez tény. (Kósa Lajos kezével az asztalára csap.) Oké, akkor egy-null. Hogy hozzuk x-re a meccset, azt kérem Kósa képviselőtársamtól, hogy ismerje el azt, hogy a 60 200 forintnál a 47 ezer meg kevesebb. (Kósa Lajos az asztalára csap.) Oké, egy-egy.

Akkor, hogy kettő-egy legyen, de senki javára, legyen win-win a meccs, mindenki nyerjen, de legkiváltképp a közfoglalkoztatottak, akkor meg azt szeretném nagy tisztelettel kérni, hogy innentől kezdve arról beszéljünk egymás között, hogy hogy lehet olyan helyzetet teremteni, hogy minél több közfoglalkoztatott ember értékteremtő munkatevékenységet tudjon végezni, ezért az értékteremtő munkatevékenységért pedig olyan bért kapjon, mondjuk, minimálbért, ami több attól, mint amit ma meg tudnak keresni. És ezek mellett azokat a munkafeltételeket és azokat a jogszabályi háttereket, ami azonos módon kezeli őket ‑ például pótszabadság megállapítása, egyebek ‑, ezeket terjesszük ki rájuk is. És akkor tettünk sok mindent értük, meg tettünk azért is, hogy produktívabb értékteremtéssel párosuló tevékenységet folytassunk. Szerintem, ha ezt csináljuk, akkor többre megyünk, mint ha egymás arcába vágunk egy-egy gondolatot, egy-egy fajta megközelítés alapján.

Ha ez így rendben van, akkor én erről többet nem beszélek. Rendben van, Kósa képviselőtársam? (Kósa Lajos: Összekever a kormány képviselőjével!) Hogyne, hát nekem nagyon fontos a képviselőtársam véleménye. (Kósa Lajos az asztalára csap.) Rendben, akkor maradjunk abban, hogy nézzük meg a mostani törvénytervezet kapcsán, hogy ott mi a problémánk, és ha lehet, akkor kezdjünk el azon gondolkodni, hogy lehet ezt orvosolni.

Azt gondolom, hogy az az egyszerűsített foglalkoztatási forma keretei között történő elsődleges munkaerőpiacra ‑ idézőjelbe teszem ‑ való mozgatás, ez a 120 nap idénymunkára, nem jó, ha ez éhbérért működik, márpedig éhbérért működik, ezt önök is tudják, az előbb beszéltük meg. Nem jó, ezen változtatni kell. Ha megnézik, hogy ma a mezőgazdaságban a mezőgazdasági típusú tevékenységekhez illesztetten mennyi az idézőjelbe tett napszámos bére ‑ most hagyjuk azt, hogy feketén, szürkén, hogyan, miképpen ‑, mit kap kézbe az az ember, aki egy nap elmegy dolgozni, akkor nyugodt lelkülettel merem mondani, hogy az minimum az 5 ezer forintot jelenti; ötezer forintot, kézbe.

Az, amit önök a minimálbér 85 százalékán keresztül juttatnak négy hónap mezőgazdasági munkatevékenységéhez illeszkedően a közfoglalkoztatott embernek, az ennek a töredékét jelenti. Azt szeretném, hogy ne teremtsünk közösen, vagy ne teremtsenek önök nélkülünk olyan helyzetet, amely a kiharcolt, idézőjelbe tett munkabéreket letöri azáltal, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretei között éhbérért foglalkoztatják az embereket. Változtassunk ezen, legalább a minimálbér szintjére terjedő, visszaszámított napi foglalkoztatási bérek legyenek az uralkodóak e tekintetben.

A másik része a dolognak, hogy ha a munkavállaló felmondással vagy közös megegyezéssel szünteti meg a jogviszonyt, akkor három hónapig eltiltható a törvénytervezet szerint a közfoglalkoztatástól. Mielőtt államtitkár úr elkezdene írni, azelőtt mondom, hogy tudom, hogy Czomba államtitkár meg benyújtott egy másik módosító javaslatot, hogy mi miért ne legyen így a közös megegyezés tekintetében, amiről az általános vita kapcsán beszéltünk. Ha ezt fenntartják, támogatják, az szerintem nem eleget, de sokat javíthat a történeten, annak a formálása már megtörténhet.

De van ettől nagyobb baj is. Azt szeretném kérni, hogy felejtsék el azt, hogy főleg a kistelepülési polgármesterek bérét, tudják, jócskán csökkentettek, most úgy akarják helyére tenni, hogy hozzákötik egy olyan típusú tevékenységhez, hogy fejkvóta alapján, mondjuk, hogy a közfoglalkoztatottak vonatkozásában mennyi embert fognak majd bevonni és az idényjellegű munkákra közvetíteni. Felejtsék el, mert politikai ízű a történet, olyan, mintha a BM felügyelete alatt rövid pórázra akarnák fogni a polgármestereket, és ilyeténképpen kívánnák meg gyakorlatilag béklyóba kötni őket. Nem jó, nem szerencsés a dolog. A másik oldalról őket is kiszolgáltatottá teszi. Harmadrészt meg, ha a polgármestereket nem a BM felől, hanem másik irányból nézem, akkor a mindenek urává is teheti, merthogy egyrészt majd ő mondja meg azt, hogy kik azok, akik, és mikor mit tehetnek. Nem jó, nem szerencsés. A munkaerőpiac diktálja és döntse el alapvetően ezeket a folyamatokat.

Ehhez illesztetten még két dolgot szeretnék önöknek mondani és kérni nagy tisztelettel önöktől. Az egyik az, hogy ‑ szerintem kell a közfoglalkoztatás egyébként, csak mondom, értékteremtéssel párosulva ‑, ha már ennyi pénzt fordítunk az országban közfoglalkoztatásra, jelesül a jövő évi költségvetésben 340 milliárdot, ha nem csalnak meg az emlékképeim, akkor törekedjünk arra, hogy tényleg ne éhbérért és idézőjelbe tett jobbágysorsba kényszerített emberek sokaságával valósuljon meg mindez.

Mondok példát önöknek. Biztos ismerik sokak nyelvhasználata szerint Magyarország gázszerelőjét, aki adott esetben egy adott esztendőben ‑ nem tudom, hogy ’12 vagy ’13 volt ‑ 800 millió forint osztalékot vett fel, miközben 225 ember foglalkoztatásához 157 millió forint bérjellegű kiadása volt. Ez már nem is rabszolgatartó, meg kizsákmányoló, meg nem tudom, milyen jelzőkkel illethető foglalkoztatás, ez nagyon disszonáns. Törekedjenek, törekedjünk arra közösen, hogy tényleg ne a haverok, tényleg ne a Fideszhez kapcsolódó oligarchák ‑ mindegy, hogy hogy nevezzük ‑ legyenek a haszonélvezői ennek a történetnek, hanem az emberek. Ahhoz viszont, hogy az emberek legyenek ennek az egész történetnek a haszonélvezői, arra van szükség, hogy ha közfoglalkoztatás, akkor értékteremtő tevékenység, tisztességes bér és biztonság, a munka törvénykönyvéhez illesztett biztonság. Napi 500 forintért lehet majd ezeket az embereket ide-oda dobálni bármikor, a minimálbér 85 százalékáért, a munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzése nélkül. Nem tudom, ez így nem helyes, szerintem ez így nem támogatható.

Ne legyen önökre rásüthető az a bélyeg, hogy az önök politikája nem másról szól, csak arról, hogy hogyan és miképpen tudják az egyszerű embereket minél magasabb fokon kizsákmányolni. Ne legyen! Az önök politikai érdeke sem ezt kívánja. Én meg nem az önök politikai érdeke alapján gondolkodom elsődlegesen, hanem az emberek szemszögéből nézem ezt a történetet. Tehát én meg azért mondom azt, hogy másképp tegyék, és másképp cselekedjenek e vonatkozásban, mert azok az emberek, akik ma belekényszerülnek abba a helyzetbe, hogy a közfoglalkoztatottak kenyerét kell enniük, azok ne egyre növekvő kiszolgáltatottság mellett kelljen hogy éljék a mindennapjaikat.

Ezeket a módosításokat kellene még megtenni ebben a törvénytervezetben ahhoz, hogy ez tisztességgel támogatható legyen. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)