Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Már a vitánál jeleztük, hogy ‑ ahogy képviselőtársam is elmondta - ponto­san annak a rétegnek nem segít ez a törvény, akinek a legégetőbb szüksége lenne rá. Ráadásul kritikaként már megfogalmaztuk a vitánál is, hogy miért kellett a kormánynak öt évet várni erre. 2010 után háromszor nyújtotta be a Magyar Szocialista Párt a kezdeményezést a családi csődvédelemre, akkor mind a háromszor lesöpörték az asztalról. Azóta eltelt megint két-három év, és megint itt vitatkozunk a törvényről, és megint azokon nem fog tudni segíteni, akiken a legjobban kellene.

(19.00)

Államtitkár asszony azt mondta, hogyha elolvastuk volna a törvényt, vagy aki olvasta a törvényt. Mindig arra hivatkoznak, hogy mi nem ismerjük, vagy netán nem akarjuk elolvasni ezeket az anyagokat. Igenis el szoktuk olvasni. És utána jönnek azok a kritikák, hogy miért adunk be módosítókat vagy miért nem adtunk be módosítókat. Itt is hiába adta be az ember a jó szándékú módosítóit, folyamatosan lesöprik az asztalról.

Képviselőtársam már elmondta, hogy ez a törvény nem segít a közműtartozással rendelkező családokon. Most körülbelül 94-96 milliárd forinttal tartozik a lakosság. Közműtartozásról beszélünk. Igaz, hogy javult egy icipicit a mutató a 110 milliárdhoz képest, de 30 milliárd forint közműtartozás 30 napon belül keletkezik minden hónapban. Minden hónapban újabb 30 milliárd forintot halmoznak fel a lakosok díjhátralékban.

A másik, hogy most ki kell térni a statisztikákra. A múlt héten jelent meg, hogy a KSH most már nem fogja publikálni a létminimumadatokat (Korózs Lajos: Szégyen!), több mint száz év után megszűnik ez a fajta publikálás. Nekem van egy félelmem, hogy ez az egész azért indult el, mert megint jön majd a szeptember, amikor a szegénységi adatokat kellene közölni a kormánynak vagy a KSH-nak. Ugyebár tavaly ebből óriási botrány volt, mert szeptember helyett sikerült kiadni a szegénységi mutatókat november végén, és most ezt megelőzve a KSH közli, hogy ezt a módszert most már befejeztük, innentől fogva valami újat fogunk kitalálni. Csak, tudja, államtitkár asszony, amikor a magyar családoknak több mint 70 százaléka egy váratlan kiadást nem tud ma Magyarországon megfinanszírozni, és itt senki ne gondoljon több százezer forintra, 50-60 ezer forintról beszélünk ma Magyarországon, egy váratlan kiadásról, 50-60 ezer forintot ma az átlagcsaládok több mint 70 százaléka nem tud megfinanszírozni, akkor jönnek most azzal a családi csődvédelemmel, ami egy nagyon-nagyon szűk réteget tud támogatni, ha egyáltalán majd részt akar venni benne. Mert ez is egy kérdés, hogy akar-e majd ilyen szigorú feltételek mellett ebben részt venni.

Szóval, az a legfelháborítóbb, hogy idejönnek, és azt mondják, hogy nem olvastuk vagy talán olvastuk a törvényt. Mondom megint, hogy kritikaként éljük meg mindig, hogy az egyik államtitkár azt mondja, hogy miért nem adunk be módosítót, a másik meg azért fogja kritizálni az ellenzéket, mert felelőtlenül adja be a módosítókat. Hozzáteszem, mindig ugyanaz a vége: bizottsági ülésen le van szavazva, bármilyen jobbító szándékkal fordulunk az adott bizottsághoz. Bármilyen jobbító szándékkal.

És amikor itt arról beszélünk, hogy mennyire segíteni kellene a családokon: hiába van eszközkezelő, hiába van ócsai lakópark, ahogy képviselőtársam elmondta, sokkal nagyobb a baj, mint hogy most 15 vagy 20 ezer családról beszéljünk. Sokkal nagyobb a baj! Évek teltek el, nem csináltak semmit, és most is egy felemás törvény született. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy hogyan készítik ezeket a törvényeket, és végre a magyar családokra kellene már gondolni! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)