Bánki Erik (Fidesz)

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint 17 éve vagyok az Országgyűlés képviselője, sok vitát megéltem már, de ez azon kevés viták közé tartozott, amikor egyetlenegy ellenzéki felszólalót sem érdekelt az, hogy miről szól a törvényjavaslat. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy támadjon egy javaslatot, és megpróbáljon minél több olyan érvet felsorolni, amely az adott törvényjavaslat elfogadása ellen szól. De az, hogy egy olyan törvényjavaslat ellen, amelynek az a célja, hogy azon a magyar piacon, ahol ma a Szerencsejáték Rt. kivételével egyetlen szereplő sincs, csak és kizárólag külföldi cégek szerveznek online kaszinójátékot vagy éppen sportfogadást, és ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy ezeket a külföldi cégeket innen, erről a piacról, akik nem fizetnek egyetlen fillér adót sem, nem alkalmaznak egyetlenegy magyar munkavállalót sem, ezeket kiszorítsa, és helyette magyar vállalkozásoknak adjon teret, és a magyar költségvetésnek teremtsen bevételt, erre mindenféle eszement vádat felhozni, azért, megmondom őszintén, 17 év után ez még engem is meglepett.

Megpróbálok egyenként válaszolni a vitában elhangzott felvetésekre, bár mondom, alapvetően köszönő viszonyban sem voltak magával a törvényjavaslattal.

(14.20)

Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam ugye azt nehezményezte, hogy nincs kontroll a játékszervezők felett. Hát, ennek éppen hogy ellentmond a törvényjavaslat. Ezt többen is említették. Ő konkrétan azzal érvelt, hogy egy élelmiszerbolt pénztárgépét is online pénztárgépként be kell kötni az adóhivatalba. Hát, tisztelt képviselőtársamnak üzenem ‑ aki mondjuk, a vita végét már nem várta meg, de ez sem meglepő az ellenzék képviselőinek nagy részétől ‑, hogy itt kifejezetten arról szól a törvényjavaslat, hogy online hozzáférést kell biztosítani a szerverhez a Nemzeti Adóhivatalnak. Tehát nem az, hogy megkerülni ezt a dolgot, hanem kifejezetten ezt garantálja a mostani törvényjavaslat, szemben a mostani gyakorlattal, ahol semmiféle hozzáférési lehetősége a NAV-nak egyébként a magyar piacon szerencsejátékot szervező társaságok szerveréhez nincs. Tehát köszönő viszonyban sincs a kérdése a valósággal.

A másik, hogy visszaszorítottuk-e a játékszenvedélyt, miközben sorok állnak a budapesti kaszinók előtt. Hát, tisztelt képviselőtársam, valószínűleg azért állnak sorok a budapesti kaszinók előtt, mert Budapesten is tömegével szűntek meg a játéklehetőségek, azok a játéktermek, ahová korábban bárki bejárhatott, és ott elkölthette a család pénzét. Most örülök annak, ha sorok állnak, mert ez is azt jelenti, hogy egyre kevesebb ember fog beállni a sorba, és egyre kevesebb ember jut hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy elszórakozza és elverje a család fenntartására szánt forrásokat.

A gyermekétkeztetés támogatását nehezményezte képviselő asszony. Korábban is elhangzott, hogy majd ebből a gyermekétkeztetést fogja támogatni a kormány. Nem kellett volna mást tennie képviselőtársamnak, mint megnézni a 2015-ös költségvetést, és abban láthatta volna, hogy 20 milliárd forinttal nőtt 2014-hez képest a gyermekétkeztetés támogatása. Tehát a kormány jó szokásához híven, amit ígért, azt meg is tartotta, szemben az MSZP képviselőivel, akik a kormányzásuk 8 éve alatt, használva a régi komcsi szótárt, mindent, amit ígértek, annak éppen az ellenkezőjét cselekedték.

És megkérdezte, hogy hogy tudok ezután tükörbe nézni. Tisztelt képviselőtársam, pont úgy, ahogy eddig is. Tehát teljes lelki nyugalommal, sőt még azt is megerősítem képviselőtársam távollétében, hogy még a négy gyerekem szemébe is ugyanolyan őszintén és ugyanolyan szeretettel tudok belenézni, mint ahogy korábban. Ennek a törvényjavaslatnak a részemről semmiféle köze nincs azokhoz az alaptalan és galád vádakhoz, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim felhoztak a vitában.

Egyed Zsolt képviselőtársam, aki szintén elhagyta már az üléstermet, gyakorlatilag tökéletesen úgy beszélt, mint egy játékgéplobbista. Amit elmondott a képviselőtársam, az semmi más nem volt, mint a revíziója annak a régi rendszernek, amit Pócs képviselőtársam is mondott, amikor a szegény emberek kirablását szabadon végezhették azok a játéktermek vagy játéktermesek, akiket egyáltalán nem zavart az erkölcsileg, hogy a családok utolsó fillérei, sőt a felvett uzsorahitelek azok, amik belecsörögtek a játékgépekbe, és ahogy képviselőtársam is elmondta, óriási a változás ahhoz képest, amikor még ezek a vidéki játéktermek működtek, és ma meg nem működnek. Nem azért, mert közben bezártak volna tömegével a kocsmák. Lehet, hogy a képviselő úr lakóhelyének a környékén ez igaz, de nálunk, Baranyában egyáltalán nem volt ez jellemző. Az viszont abszolút jellemző, hogy a családok pénzét nem verték el általában a családfők, és a gyerekeknek maradt még hál’ istennek, bár nyilván korlátozott mennyiségben pénz arra, hogy legalább ruháztatni és etetni lehessen őket. Szóval, nem értem ezt a hozzáállást egyáltalán.

És beszélt képviselő úr itt a munkahelyek tízezreiről, de elfeledkezett azoknak a családoknak a százezreiről, akiket tönkretettek ezek a játéktermek. Azt gondolom, nem is kérdés, hogy ez a vita abszolút jó irányba dőlt el, és én ma is büszkén vállalom, hogy én is azok között voltam, aki megszavaztam azt a törvényjavaslatot, amelyik megszüntette ezeket a játéktermeket az egész országban.

A sportfogadás kérdéskörét feszegette Szilágyi képviselő úr és Egyed Zsolt is; itt is mindenféle válogatott szavakat használtak, hogy maffia, szabad rablás, és nem tudom, micsoda. Képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni magára a törvényre, az alaptörvényre, amely a módosítás ellenére is fenn fog állni. Ennek a szerencsejáték-törvénynek a 3. § (1a) bekezdés a) pontja határozottan rögzíti, fel is olvasom képviselőtársaimnak a pontosság kedvéért, tehát a 3. § (1a) bekezdés a) pontja ‑ ezt nem érinti ez a mostani törvényjavaslat ‑ így szól: „A távszerencsejáték szervezését sportfogadás játéktípus esetén ‑ Szilágyi képviselő úrnak mondom ‑ kizárólag a 100 százalékban a magyar állam tulajdonában álló Szerencsejáték Zrt. végezheti.”

Tehát, képviselőtársam, szó sincs arról, hogy szeretnénk azt az állami monopóliumot megszüntetni, ami ma a sportfogadás terén van, vagy bárki is szeretné a sportfogadás szervezését másnak, az állami cégen kívül átengedni másoknak. Tehát ez ügyben fölösleges módosító indítványt benyújtania, hiszen a törvény ma is erről rendelkezik, ehhez nem is nyúltunk hozzá. Illetve az (1a) bekezdés b) pontja, ami pedig a kaszinójáték és a kártyajáték játéktípus szervezéséről szól, nos, az online kaszinók esetében ezeknek a módosítását hozhatja majd a törvényjavaslat, amennyiben a parlament ezt elfogadja.

Schmuck Erzsébet képviselőtársam hozzászólásánál egy görög filozófus mondása jutott eszembe: nem az hal meg, kit eltemetnek, hanem az hal meg, kit nem emlegetnek. Szóval, felemlegette a korábbi törvényjavaslatokat, amelyeket a parlament elé terjesztettem. Valamennyi törvényjavaslat azt a célt szolgálta, hogy tisztább, átláthatóbb viszonyok legyenek, és az állami adóbevételek növekedni tudjanak. Én magam soha, semmilyen más törvényjavaslathoz a nevemet nem adtam, és ezután sem tervezek ilyet.

Hatástanulmányok elmaradtak. Mennyi költségvetési többletbevétellel számolunk? ‑ kérdezte képviselő asszony. Valóban, hatástanulmányok elvégzésére nem volt időnk, de nem is volt szükség rá, hiszen nagyon egyszerű a számítás: a mostaninál, bármi is történjék az új törvényi szabályozásnak köszönhetően, csak több lehet, mert az eddigi bevételek ezen játékszervezési típusoknál nulla, azaz nulla forintot tettek ki. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint ez 8, akár 10 milliárd forintnyi többletbevételt is jelenthet, de én azt mondom, hogy ha egyetlen forintnyi többletbevételünk is származik ebből, és munkahelyeket tudunk teremteni, már akkor megérte a fáradozás, és megérte végigülni ezt a parlamenti vitát is.

Arra pedig, hogy ki kit vett meg, tisztelt képviselőtársam, én mások nevében nem tudok nyilatkozni, önnek viszont őszintén tudok a szemébe nézni: engem biztosan nem vett meg senki. Az önök által emlegetett úriemberek sem, és senki más, úgyhogy nekem semmiféle érdekem ahhoz nem kötődik, hogy itt kik és milyen piacot fognak tudni megszerezni. Egyedül az állam lesz, aki ezt meghatározhatja a későbbiekben, ahogy eddig is, hiszen a koncesszió kiadása a nemzetgazdasági miniszter hatáskörébe tartozik, aki nyilvánvaló megfelelő mérlegelés után fogja eldönteni azt, hogy ezen a piacon hány szereplőnek, milyen körülmények között ad lehetőséget.

Gúr Nándor képviselő úr monológjához nem kezdenék el hozzászólni, mert úgy éreztem magam, mint egy gyermek-színjátszókörön annak idején; nagyon hatásos, nagyon szép beszéd volt. Megmondom őszintén, képviselő úr, érdemes lesz visszanéznie az utolsó KISZ-kongresszusnak a beszédeit. Gyurcsány Ferenc beszédét, ha megnézi, az Indexen biztosan megtalálja, Gyurcsány Ferencnek meghallgatja az utolsó KISZ-kongresszuson elhangzott beszédét, pont ugyanolyan volt, mint az öné: hosszan beszélt, de nem feltétlenül a tárgyhoz való összefüggésekben. És ha minél többször hallgatja vissza az ember, annál jobban rájön, hogy valóban nem az a cél, hogy mit mondott, hanem az a cél, hogy minél tovább beszéljen. Egy dolgot azért kiemelnék azért az ön által elmondottakból, ez pedig a koncessziós díjak áfamentessége. Bizonyára elfelejtette, tisztelt képviselőtársam, hogy éppen az önök kormánya idején, 2004-ben lett áfamentes a koncesszió. Pontosan önöknél lett áfamentes, úgyhogy azzal, hogy ma áfamentes, gyakorlatilag ugyanaz a helyzet van, mint 2004-ben, az önök kormányzása idején volt.

Józsa István képviselőtársam hozzászólását nem minősíteném, ő is mindenféle illetlen jelzőkkel próbálta színesíteni a hozzászólását. Kettőt kiemelnék belőle: a szabad rablást és a pofátlanságot. Erre képviselőtársamnak, ha még itt lenne a teremben, akkor csak annyit mondanék: gondolkodjon el azon, országgyűlési képviselőként egy 100 százalékos állami tulajdonú vállalattal 6 milliárd forintos szerződést kötni, na, az melyik kategóriát meríti ki ezek közül. Szerintem mindkettőt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mindent összefoglalva, azt gondolom, ha valóban a törvényjavaslatról és annak a szellemiségéről beszéltünk volna, akkor egy teljesen más vitát tudtunk volna lefolytatni. Én továbbra is azt állítom, hogy ennek a jogszabálynak köszönhetően rendezettebb viszonyok lesznek a magyar piacon, az államnak lesz érdemi adóbevétele ezekből a tevékenységekből, és a sportfogadás területe pedig természetesen megmarad ugyanúgy állami monopóliumként, ahogy eddig is volt.

Én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, fontolják meg a korábbi véleményük módosítását, illetve azoktól a frakcióktól, akik pedig támogatják a törvényjavaslatot, azt kérem, hogy támogassák ezt a későbbiekben is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(14.30)