Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az összegző módosító javaslat tárgyalása során sajnos nem beszélhetünk arról, hogy a különböző bizottságok, amelyek megtárgyalták és elbírálták a részletes vitában a beadott módosító indítványokat, támogatták volna a javaslatainkat.

Ennek ellenére a mai ülésnapon lesz mód az MSZP javaslatainak plenáris ülésen való támogatására, hiszen a frakciónk úgy döntött, hogy ‑ élve a házszabály adta lehetőségeivel ‑ kikéri szavazásra a bizottságban a kormánypártok által leszavazott javaslatainkat. Ezért a vita ezen szakaszában a szavazást megelőzően ezekről az indítványokról szeretnék részletesebben is szólni.

Az MSZP helyzetértékelése egyrészt abból indul ki ‑ részben megegyezve az LMP helyzetértékelésével ‑, hogy Magyarországon drámai mértékben növekszik a szegénység és ezen belül a dolgozói szegénység. A dolgozói szegénység növekedésének az a legtragikusabb kísérőjelensége, hogy hiába van valakinek munkája, ha a keresete túlságosan alacsony és a minimálbér környékén van, akkor az, amit zsebbe kap, amit hazavisz magának, a családjának annak érdekében, hogy fenntarthassák az életüket, kevesebb, mint a hivatalos létminimum összege. Nem az égből szállt alá ez a jelenség, hanem a Fidesz adópolitikájának következményeként. Ugyanis míg a korábbi szocialista kormányok alatt a minimálbért nem sújtottuk személyi jövedelemadóval, addig a Fidesz, ahogy kormányra került, ezzel kezdte az adótörvények átalakítását: a minimálbért 16 százalékos adóval sújtotta a korábbi nullaszázalékos szja-mérték helyett, így teremtve meg részben a forrását annak, hogy a legmagasabb jövedelműek adóját viszont csökkenthesse. Tekintettel arra, hogy ezt a brutális mértékű, nulláról 16 százalékra történő adóemelést a keresetek növekedése nem tudta kompenzálni, előállt az a helyzet, hogy az elmúlt években a minimálbér, a nettó, zsebben maradó, hazavihető minimálbér összege reálértékben csökkent. Kevesebbet lehet ma vásárolni a minimálbér zsebben maradó részéből, mint 2010-ben, az első kormányváltás idején. Ez az alapvető oka annak, hogy ilyen drámai mértékben megnőtt az úgynevezett dolgozói szegénység Magyarországon.

Ennek a növekedésnek, a szegénység növekedésének egy másik gazdaságpolitikai következménye is volt, miközben társadalmilag mélyen igazságtalan volt ez a változtatás. A másik következménye nem a társadalmi igazságosság, hanem a gazdasági növekedés világába tartozó következmény volt: az, hogy a belföldi fogyasztást ez a gazdaságpolitika nem támogatta észrevehetően. Hiába remélte a kormány, hogy előbb-utóbb majd elromlik a hűtőszekrény, és ki kell cserélni, ha az embereknél kevés pénz van, akkor hiába romlik el a hűtőszekrény, a cseréjére nincs mód, legfeljebb valamilyen toldozgatással-foldozgatással, barkácsolással kivitelezett javításra. A hivatalos KSH-adatok, amelyek a gazdasági növekedésről beszámolnak, ezt a tényt tartalmazzák is.

A fogyasztás az elmúlt időszakban részben csökkent a korábbi években, éveken keresztül, a Fidesz gazdaságpolitikájának következményeként, és most is csak minimális mértékű növekedésről lehet beszámolni, miközben a multinacionális cégeknek jól megy, elsősorban az exportra termelő cégeknek jól megy, az építőipar kétségkívül kapott megrendeléseket, most sajnos nem a lakásépítésekre, hanem a stadionépítésekre, ezért ezek a szektorok húzzák az egész gazdaságot.

Ezért a gazdasági növekedés fő mutatói kecsegtetőek, de ha megnézzük, hogy a belföldi fogyasztás, a kis- és közepes vállalkozások teljesítménye ehhez hogyan járul hozzá, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag sehogy; azért sehogy, mert az embereknek nincs pénzük arra, hogy költsenek.

Ezért az MSZP javaslata egy gazdaságpolitikai, adópolitikai fordulatot célzott meg: szemben a 2010-es fordulattal, amikor a kormány a legalacsonyabb jövedelműek adóját fokozatosan nulláról 16 százalékra emelte, az MSZP javaslatai most ennek csökkentését célozzák meg. Természetesen ezt egy lépcsőben nem lehet elvégezni, ezért első lépésként ‑ de ezt csak az első lépésnek tekintjük ‑ egy olyan módosító indítványt adtunk be, amely háromkulcsos adórendszert vezetne be 5, 10 és 15 százalékos kulcsokkal. Természetesen a 10 százalékos kulcs az átlagos jövedelműek adókulcsára vonatkozna, és az 5 százalékos, legalacsonyabb szja-kulcs pedig a legalacsonyabb keresetűeket terhelné a mostani 16 százalék és a kormány által javasolt 15 százalék helyett. Ez komoly pénzt hagyna az embereknél, a családoknál, egy minimálbért kereső esetében ez a növekmény, ami zsebben maradó növekmény, több mint 10 ezer forint, az átlagos keresetűeknél pedig ennek a duplája. Ez az, amire szerintünk szükség van ‑ szükség van a társadalomi igazságosság megteremtése miatt, és szükség van arra is, hogy a fogyasztás bővülésén keresztül a gazdaság, a kisvállalkozások szektora is levegőhöz jusson, kereslethez jusson, bevételhez jusson, és ezért ez a szektor is hozzá tudjon járulni a gazdasági növekedéshez végre.

Van a javaslatainknak egy másik eleme, amiről szintén szeretnék szólni. Tekintettel az ilyen alacsony nettó bérekre, a Fidesz hiába próbálja a családi adókedvezményt kiterjeszteni, hiába próbálja lehetővé tenni, hogy még a járulékokból is le lehessen vonni, amennyiben a hivatalos adóból nem lenne lehetőség (Németh Szilárd István közbeszól.) levonni a gyermekkedvezményeket, még így is az a helyzet, hogy akik a legkevesebbet keresik, azok nem vehetik maradéktalanul igénybe a családi adókedvezmények összegét, szemben a legmagasabb keresetű emberekkel. Ez mélyen igazságtalan, hiszen különbséget tesz gyermek és gyermek között (Németh Szilárd István: Miért hazudsz? Az a kérdés, hogy miért hazudsz!), különbséget tesz gyermek és gyermek között. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Önöknek a támogatás szempontjából, az adókedvezmény szempontjából kevesebbet ér egy szerény jövedelmű családba születő gyermek, mint egy olyan családba született gyermek, ahol például a jövedelmi szintek az önök fizetésének szintjén vannak. Ez a szomorú igazság. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ezért az MSZP javaslata azt célozza meg, hogy adó-visszatérítés formájában azok is maradéktalanul igénybe vehessék a családi adókedvezményeket, akiknek erre most nincs lehetőségük.

Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a javaslatunk társadalmilag igazságos, gazdasági növekedés szempontjából pedig kifejezetten kívánatos következményekkel járna (Németh Szilárd István: Láttuk 2002 és 2010 között!), arra kérjük a tisztelt Házat és a kormánypárti képviselőket is, hogy változtassanak eddigi magatartásukon, és szavazzák meg az indítványainkat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)