Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is engedje meg, Pócs képviselő úr, hogy én utasítsam vissza Dúró Dóra nevében, aki nincs itt, amit ön itt mondott. Higgye el nekem, hogy Dúró Dóra egy nagyon tehetséges fiatal hölgy, aki most is a Kulturális bizottság elnöki pozícióját szakmailag abszolút alátámasztva és normálisan látja el. Az pedig, hogy ön itt behozza azt, hogy Dúró Dóra, akiről beszélek, éppen Novák Előd felesége, ez szerintem méltatlan. Ha lehetősége lesz rá, nem kívánom, hogy nyilvánosan megalázza saját magát, de majd személyesen esetleg Dúró Dórától bocsánatot kérhetne egyébként. Mert csak hogy tisztázzuk, Dúró Dóra nem azért tagja ennek a parlamentnek, mert Novák Előd felesége, hanem azért (Pócs János: Megválasztották?), mert szakmailag abszolút megalapozottan itt a helye. Ez az én saját véleményem.

Beszéljünk arról, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat. Elhangzott nagyon sokszor, hogy költséghatékonyság, olcsóbb állam, közpénzek ésszerűbb elköltése. Ezek olyan hívószavak, hogy természetesen, ki az a bolond, aki ne támogatná. Hát persze, ezt támogatni kellene! Önök elmondták, ez az indoklás, költséghatékonyság, előre, ezt támogatni kell. Csak az a baj, hogy önök ezt mondják most már öt éve. Ha megengedik, kicsit menjünk vissza a múltba! 2010. június 8-a, első gazdasági csomag ismertetése, Orbán Viktor a parlamentben a következőt mondja: „23. intézkedés, tisztelt hölgyeim és uraim, teljes telefon-, bútor-, gépkocsivásárlás-, -cserestop, leállítás a közszférában.” Tudtommal ez még nagyjából érvényben lenne, és hogy ne menjünk végig azon, hogy milyen gépkocsivásárlások, bútorvásárlások és hasonlók voltak, ezért önök erre ráerősítettek 2014-ben. Január 1-jétől hatályban van a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél az informatikai eszközök, bútorok, műszaki berendezések, gépek, személygépjárművek beszerzésére vonatkozó tilalom. Tehát még megerősítették egy határozatban is.

Mi történt ezután? Nézzük meg, mi történik ezután! 2014-ben még egy hónap sem telt el attól, hogy önök ezt a tényleges takarékossági törekvést bejelentették, sőt, mint mondom, kormányhatározatban kihirdették. A Közbeszerzési Ellátási Főigazgatóság közel 200 millió forint értékben döntött 26 személygépjármű beszerzéséről, melyből egyébként 24 felső középkategóriás autó volt. Még mindig érvényben vannak ezek a stopok, de 2015 sem kezdődik másként, teljesen hasonlatosan indul, mint 2014. Ami a gépjárműbeszerzéseket illeti, újabb 40 gépjármű került megrendelésre, melyből 32 darab ezúttal is felső középkategóriás járművet jelentett, összesen 430 millió forint értékben, tehát darabonként közel 11 millió forintos autókról van szó. Azt gondolom, hogy a takarékossági intézkedések betartása éppoly időszerű lenne jelenleg is, és nemcsak szavakban kellene azt mondani, hogy hú, mi mennyire takarékosak vagyunk, mennyire komolyan gondoljuk ezeket a dolgokat, hanem, ahogy a példa mutatja, tettekben is.

Ez nem áll olyan messze ám ettől a törvényjavaslattól, hiszen ha belegondolnak, hogy amikor önök átszervezték a minisztériumokat, és ilyen szuperminisztériumokat hoztak létre, akkor is mi volt a kulcsszó? Hogy azért kell koncentrálni ezeket a feladatköröket, azért kell koncentrálni ezeket a jogköröket, mert innentől kezdve olcsóbban, költséghatékonyabban és kisebb apparátussal is el lehet végezni ugyanazt a feladatot, mint amit az MSZP-kormány alatt elvégeztek. Utána mi lett ennek az eredménye? Az, hogy háromszor több államtitkár van jelen pillanatban, pedig az átszervezéseket megcsinálták.

Az előttünk fekvő törvénymódosítások általános indoklása szerint, mondják most önök, a módosítás bevezetése azért szükséges, hogy megteremtse a törvényi hátterét annak, hogy a kormány egyébként egy új rendeletet dolgozhasson ki, amelyben majd szabályozza az állami vezetők juttatásait. Tehát új rendeletről van szó. Az előbb mondtam egy kormányrendeletet, kormányhatározatot, azt is mennyire betartották, de itt arról szól, hogy a juttatásokat önök tudják majd normálisan szabályozni. Az indoklás véleményem szerint nem okszerű, mivel jelenleg is egy kormányrendelet szabályozza ezen juttatások körét.

A kormányrendelet korlátait a módosítani tervezett törvény határozza meg, ami jelenleg úgy fogalmaz ‑ idézem ‑, hogy „legfeljebb az államtitkári illetménynek megfelelő összegű díjazás, valamint az államtitkári juttatások köthetők ki”. A jelenlegi szabályozás tehát felülről korlátozza az adható fizetést és a kapcsolódó juttatások körét. Tehát a jelenlegi szabályozás is lehetőséget biztosít a differenciálásra. Akkor nem értem, hogy például az államtitkár úr az expozéjában miért arról beszél, hogy ez most megteremti a differenciálási lehetőséget. Eddig is meg volt teremtve a differenciálás lehetősége, hiszen a plafon volt meghatározva, onnan lefelé pedig önök úgy differenciáltak eddig is, ahogy akartak. Tehát nem kell a differenciáláshoz egy ilyen törvényt alkotni!

A módosítási javaslat a valóságban arról szól, hogy a jelenlegi szabályozásban meghatározott felső plafon kerül eltörlésre. Jelenleg a kormány csak olyan rendeletet alkothat a díjazásokra, amiben a legmagasabb juttatások nem haladhatják meg a törvényben meghatározott maximális mértéket. A módosítás tehát ennek a lehetőségét teremti meg valójában, hogy olyan kormányrendelet születhessen, ami alapján úgymond jogszerűen az államtitkári juttatásoknál is magasabb juttatások kerülhessenek megállapításra. Olyan személyek számára ráadásul, akikre nem vonatkoznak például a köztisztviselőkre és kormánytisztviselőkre általában kötelező jogi és etikai normák. Az írott indoklás véleményem szerint tehát nincs összefüggésben a módosítás szövegével. Az indoklásban megfogalmazott célok a jelenlegi szabályozási környezetben is tökéletesen megvalósíthatók lennének.

(18.50)

Amiről az indoklásban önök beszélnek, most jelen pillanatban, akár a mai napon is önök megvalósíthatták volna; de nem valósították meg. Akkor minek kell egy ilyen törvény?

A konkrét módosítás értelmetlenségétől eltekintve érdemes elgondolkodni azon az érvrendszeren, ami a vezetői juttatásokkal kapcsolatosan kiolvasható az előterjesztésből. Az előterjesztő csökkenteni szeretné az állami vezetők, kormánybiztosok, miniszterelnöki biztosok, miniszterelnöki megbízottak, miniszteri biztosok, valamint a kormányhivatalok vezetőinek fizetését és juttatásait. A juttatások csökkentését nemes egyszerűséggel pusztán annyival támasztja alá az előterjesztő, hogy az a kormány határozott célkitűzése. Innentől kezdve önök majd ezt valószínűleg meg is fogják valósítani, mi pedig ezt higgyük is el önöknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szerint lehetséges minőségi munkát elvárni aránytalanul alacsony javadalmazásért? Önök szerint azok, akik jelenleg úgy végezték a munkájukat, ahogyan azt magunk körül a mindennapi életben láthatjuk, a jövedelmük csökkentése esetén majd észbe kapnak? Elszégyellik magukat, és majd jobban fogják végezni a munkájukat? Vagy nézzük meg a másik oldalt! Önök szerint a munkáját jelenleg kiemelkedően magas színvonalon végző állami vezető miként fog reagálni arra, hogy a jól végzett munkája jutalmaként csökkentik a jövedelmét? Ha tényleg a kiadások csökkentése a kormány határozott célja, akkor vajon miért nem látjuk ennek nyomát a minap előterjesztett, Magyarország 2016. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatban?

Lássuk be, itt egy valódi cél nélküli, pillanatnyi politikai haszonszerzés által vezérelt látszatintézkedésről van szó. Véleményem szerint, aki a munkáját jól végzi, azt tisztességgel meg kell fizetni. Aki viszont a munkáját rosszul végzi, akkor annak nem kevesebbet kell fizetni, hanem a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben ki kell rúgni. Hát ez lenne a normálisan működő állam, ahol minden egyes cselekedetnek, amikor a dolgozók vagy a megbízottak éppen nem úgy végzik a munkájukat, akkor annak következményei is vannak. Éppen egyébként az előző Fidesz-kormány teremtette meg annak törvényes lehetőségét, hogy az állami vezetőket könnyedén, költséghatékonyan lehessen cserélni. Hát miért nem él ezzel az eszközzel a kormány, mint hogy ilyen, úgymond erre szolgáló törvényjavaslatokat hoz be?

A fentiek alapján kénytelen vagyok azt feltételezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a beterjesztett módosítási javaslat tényleges indoka, valódi célja valami egészen más. A módosítás nem a költségek csökkentését célozza, hanem éppen ellenkezőleg, azt teszi lehetővé, hogy a haveroknak osztogatott mindenféle tartalom és valós feladat nélküli pozíciókat busásan meg lehessen fizetni. Itt nem a kormányhivatalok vezetőire vagy a központi hivatal vezetőjére gondolok elsősorban, hanem a különféle furcsa, miniszterelnöki és miniszteri kegyencek átláthatatlan, sok esetben káros tevékenységére, amelyek jelenleg is ellenőrizhetetlenek és követhetetlenek.

Az egyes szereplők tényleges feladatainak ismerete hiányában az általuk nyújtott teljesítmény értékelhetetlen, a nyújtott teljesítmény pontos ismeretének hiányában a számukra fizetett juttatások arányossága megállapíthatatlan. A juttatások rendszerének törvényi szabályozása olyan biztos fogódzó valamennyi ott dolgozó számára, ami a közszolgálati életpályát kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi. Ha ez a jogi biztosíték eltűnik, a szubjektív differenciálás további teret nyer, úgy remény sem marad arra, hogy elhivatott, hozzáértő szakembereket találunk majd az ellátandó feladatokhoz.

Az előterjesztés éppen ezért véleményem szerint, az előbb felsorolt érvek alapján, nem támogatható. Én nem tartom megfelelőnek azt, hogy önök sorozatban úgy nyújtanak be ide különböző törvényjavaslatokat, és volt már erről ma szó, amikor az indoklás teljes mértékben, homlokegyenest másról szól, mint ami benne van a törvényben. Ezzel, úgy érzem, nemcsak az ellenzéki képviselőket, hanem azokat a választópolgárokat is megpróbálják becsapni, akik az ellenzéki képviselőket ideültették, az ő bizalmukból ülhetnek itt a parlamentben. Hiszen önök teljes mértékben butának nézik ezáltal az ellenzéki képviselőket is és azokat a választópolgárokat is, akik nyomon követik ezeket a törvényjavaslatokat, azok vitáját.

Tehát végre ideje lenne egyenesen, nyíltan és őszintén beszélni, nem hangzatos szólamok mögé bújtatni azokat a törvénymódosító javaslatokat, amelyek teljesen másról szólnak, teljesen más a céljuk, mint amit önök az indoklásban meghatároznak. Úgyhogy szerintem ez így, ahogy van, nem támogatható. Ha önök valóban differenciálni szeretnének, vagy valóban egy költséghatékonyabb államot szeretnének megteremteni, akkor még nagyon-nagyon sok tennivalójuk van, mert az elmúlt öt évben ez ügyben nem nagyon sikerült tenniük semmit, nemhogy olcsóbb lett volna az államigazgatás, nemhogy olcsóbb lett volna ez az állam, amit önök működtetnek, hanem véleményem szerint egyre drágább és egyre rosszabbul működik.

Vannak olyan pozitív átszervezések, amelyek hatásai majd évek múlva lesznek lemérhetőek, de kérdés, hogy ezek az átszervezések valóban beváltják-e azokat a reményeket és azokat az ígéreteket, amiket önök megfogalmaztak. Az is elképzelhető, hogy nem, az is elképzelhető, hogy teljesen rossz és téves úton járnak. Hiszen önök mindent egyetlenegy dologhoz mérnek. Még mindig úgy hiszik, még mindig úgy gondolják, hogy önök kétharmados többségben vannak ebben az országban; pedig közölnöm kell önökkel, hogy már nincsenek. Éppen ezért a kétharmados törvények szavazásánál ez meg is látszik. Tehát nem tudnak már most sem mindent megtenni, nem tudnak már most sem azzal az arrogáns, nagyképű és magas lóról beszélő stílusban kormányozni, mint ahogy azt tehették az előző négy évben.

Rossz hírem van: van még három év, és három év után pedig ezt egyáltalán nem fogják tudni megtenni. Tehát jó lenne, ha elkezdenének olyan törvényeket hozni, ha elkezdenének olyan megoldásokon gondolkodni, ami nem az önök kétharmados gőgjének az eredménye, hanem valóban olyan törvények lennének, amelyek Magyarország és a magyar emberek érdekét és azt szolgálják, hogy ez az ország valóban egy élhető, sokkal olcsóbb állammal rendelkező, sokkal költséghatékonyabb és a közpénzeket sokkal jobban felhasználó állam legyen.

Ehhez kívánok önöknek az elkövetkezendő három évre jó munkát, csak ne ilyen törvényekkel. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)