Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bevándorlás kérdésében minden felelős politikusnak kettős felelőssége van. Egyrészt felelősek vagyunk Európa kultúrájáért és a magyar emberek biztonságáért, másrészt viszont a segítségre szoruló emberért, az egyéni tragédiákkal küszködőkért. Ezt a kettős felelősséget átgondoltan, higgadtan és valóban felelősen kell megvalósítanunk.

Kezdjük talán a jelenséggel! Egyes országokban kaotikus állapotok vannak, éppen a nagyhatalmi érdekek és a helyi bűnözők miatt. Megindult egy népvándorlás, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország a szárazföldi bevándorlók által leginkább veszélyeztetett ország. Ha az adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy ebben a félévben már 50 ezer fölött van az illegális határátlépők száma, ez duplája annak, ami az előző évben volt, és ma már, 2015-ben 100 ezer körül várható az éves bevándorlói létszám.

Ha ez a jelenség, milyen következménye van Európa és Magyarország számára? Vannak, akik a korlátlan bevándorlás hívei, azoknak a tevékenységétől az várható, hogy ez az Európa néhány évtized múlva már nem ez az Európa lesz, hanem egy másik, aminek már nem sok köze van a hagyományos, évezredeket átélt európai kultúrához. Az integrálódás lehetősége nincs meg egy olyan távoli kultúrkörből érkezőkkel kapcsolatban, amely megvan esetleg a kontinensen belüli bevándorlókkal, nem beszélve éppen a magyar nemzethez tartozó határon kívüliekről. De a következmények között ott van a polgárainkat fenyegető veszély is, hiszen a bevándorlók között meglehetősen sok olyan ember van, aki vagy a terrorizmusnak a híve, vagy pedig különböző bűnözői csoportoknak a tagja. Tehát a polgárok biztonsága is egy követelmény, ami iránt felelősséggel tartozunk.

Ott van a másik, ezzel látszólag ellentétes felelősség, az egyének iránti, a bajba jutott emberek megsegítése iránti kötelezettségünk. A kettőt nem könnyű, de össze kell hangolnunk, hiszen hadd mondjak egy példát. Budapesten sok hajléktalan él, őket kötelességünk akár politikusként, akár magánemberként segíteni, de nem azzal, hogy befogadjuk az otthonunkba, még csak azzal sem, hogy szabadon, köztéri táborozást engedélyezünk, hanem azzal, hogy fedelet adunk a fejük fölé, élelmet és ruhát biztosítunk számára, és megpróbáljuk kivezetni őket ebből az állapotból.

Valami hasonló a helyzet a bevándorlókkal is. Nem feltétlenül a saját lakosainkat fenyegető bevándorlást kell támogatni, hanem a határon túl kell megadni nekik a segítséget, legyen ez például katonai segítség bizonyos országokban, legyen politikai segítség, vagy legyen karitatív. Én tudom nagyon jól, hogy nem könnyű ezt a kettős felelősséget összehangolni, de a helyzet sem könnyű, amit meg kell oldanunk. Nem veszélyeztethetjük a saját honfitársainkat, nem veszélyeztethetjük a hagyományos európai kultúrát, viszont valamilyen módon segítenünk kell azokon, akik politikai vagy vallási üldözöttek.

Úgy gondolom, hogy a probléma kezelésében az első lépéseket megtettük, de nem szabad szélsőséges, csupán egyetlen felelősséget érvényesítő megoldást keresnünk. Bízom abban, hogy a magyar parlament is, a kormányzat is meg fogja találni ezt a megoldást. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)