Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán semmi sem mutatja kézzelfoghatóbban az állami egészségügy problémáinak mértékét, mint a kórházi gyógyszerkérdés, az a mindennapos gyakorlat, amikor a betegeknek kell behozniuk a szükséges orvosságot, mert az intézmény nem képes ezt előteremteni. A 41/2007-es egészségügyi miniszteri rendelet 31. § 1. pontja alapján a fekvőbeteg-ellátásban csak az adott intézmény intézeti gyógyszertárában nyilvántartott gyógyszer alkalmazható, mégis országszerte a mindennapi gyakorlat része. Nekem is, családtagomnak néhány nappal ezelőtt volt ebben úgymond szerencséje, szerencsétlensége, hogy a betegeknek maguknak kell bevinni a gyógyszereket, holott egyértelműen az egészségügyi intézménynek kellene a gyógyszereket beszereznie és a betegeknek a rendelkezésére bocsátania.

Vajon miért nem történik ez meg? Azért, mert az intézeti gyógyszertárakban egészen egyszerűen nincsen erre pénzt. A magyar kórházakban nincs arra elég pénz, hogy a benn fekvő gyógyszerigényét teljeskörűen ki tudják szolgálni. Sokszor a lejárt tartozások miatt eleve nem is tudnak bizonyos gyógyszereket beszerezni, máskor pedig a gyógyszerek egységárai olyan magasak, hogy a havi keretből már nem telik rá. Ha ezt a gyógyszermennyiséget a jogszabállyal összhangban a kórházak kifizetnék, akkor az olyan magas kiadást jelentene, hogy végképp nem jutna pénz semmire, a szerencsétlen intézmények kirakhatnák a „zárva” táblát és hazaküldhetnék a betegeket ellátatlanul.

Jól látható, hogy a rendszer képtelen rendesen, a szakmai körülményeknek megfelelően működni addig, amíg a kormányzat az emberek egészségén spórol. Gondoljanak erre, amikor majd szavaznak a költségvetésről vagy akkor, amikor nyilvánosság előtt azt mondják, hogy ennyi van az egészségügyre és kész. (Taps az LMP soraiban.)