Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A teljesítőképesség végső határát elérte az egészségügy, a szakadék szélén van az egészségügy, a szétesés határán van az egészségügy ‑ ezeket a szlogeneket hallhattuk az elmúlt percekben.

Én szeretném önöknek jelezni és jelenteni, hogy mindez nincs így. Az egészségügy működik, a betegellátás folyamatosan működik, méghozzá az év 365 napján, és a magyar emberek ezt az ellátást az egységes kockázatközösségen alapuló ellátás miatt ingyenesen kapják meg. Ez a mai Magyarország, és ez a mai magyar valóság. De sokkal egyszerűbb lenne a helyzetünk (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogyha az önök kormányzása alatt, 2002-2010 között azokat a hathatós intézkedéseket meghozták volna, ami után 2010-ben csak egy finomhangolással, enyhe korrekciókkal tovább lehetett volna folytatni az egészségügy fejlesztését.

Nagyon fontos azt tisztáznunk, hogy honnan és hogyan jutottunk el ide, a mostani helyzethez, mert úgy gondolom, egy egészségügyi vitanapon vagyunk, egymás után tesznek olyan javaslatokat, amit szakmai javaslatnak tartanak, de eddig még egyetlenegy szakmai javaslat nem hangzott el Pósán képviselő úr felszólalásán kívül.

Rengeteg számot említenek napok óta. A múlt héten az alapellátási törvény vitája kapcsán vagdalóztak az E-Alap számaival. Fogalmuk sincs róla; az egyik nap 300 milliárdot vontak ki az egészségügyből 2010 óta, a másik nap 350 milliárdot, az E-Alap 2400 milliárddal működik ‑ világéletében soha nem működött az E-Alap 2400 milliárddal.

(18.10)

Nekem tehát az lenne a javaslatom, hogy mindenki merüljön el az egészségügy finanszírozásának a számaiban és az E-Alap számaiban, és ezt elsősorban szocialista képviselőtársaimnak javaslom (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), akik nagyon bátrak, és ezekkel a számokkal első körben vagdalóznak.

Én nem lennék arra büszke, amit maguk, képviselőtársaim, 2010-ben itt hagytak ránk, arra az örökségre, egyáltalán nem lennék rá büszke, mert az adósságállomány, amit olyan lelkesen tudnak most magyarázni, az 2010-ben is terhelte a kórházakat ugyanúgy (Lukács Zoltán közbeszól.), és ez az adósságállomány 120 milliárdos volt.

A várólistákra sem mernék egy szót sem szólni (Dr. Bárándy Gergely: Öt éve kormányoztok!), mert várólisták mindenütt vannak egyébként, egész Európában, és természetesen törekedni kell arra, hogy a várólisták olyan elérhető időpontokat takarjanak, amelyek a betegek számára elfogadhatók. De alapvetően azt kell mondanom, hogy 2004-ben vezettek be önök egy olyan volumenkorlátot az egészségügynek a finanszírozásában, ami tulajdonképpen megmondta azt, hogy ennyi beteget lehet ellátni, aztán nincs tovább.

A migráció kérdésében pedig: az uniós csatlakozásunk óta valóban nőtt a migráció, de ez elsősorban 2010-ig emelkedett rohamosan, és 2010-ben sajnos a migráció megfordítására önöktől egyetlenegy értelmes javaslat, intézkedés meg aztán végképp nem történt. (Gúr Nándor közbeszól. ‑ Derültség az MSZP soraiban.)

Viszont az elhibázott reformoknak a sorozatát láthattuk. Csak emlékeztetőül mondanám, hogy érzékeljük azt, hogy milyen jól tudták az egészségügyet irányítani (Lukács Zoltán: De nem mi kormányozunk már öt éve, csókolom! Öt éve kormányoztok! ‑ Az elnök csenget. ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból.), amiért most ennyire aggódnak: patikaliberalizáció hét év alatt, vizitdíj, napidíj, kórházbezárások, 16 ezer aktív kórházi ágy átgondolatlan megszüntetése, több-biztosítós nyereségérdekelt biztosítási modell előkészítése, privatizáció korlátlan mennyiségben, részleges és teljes, aztán amikor kicsemegézték a privatizáció kapcsán az ellátási területeket, akkor visszadobták. (Lukács Zoltán: Kicsoda? Kövér Szilárdról beszélünk?! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Leromlott kórházi… (Lukács Zoltán: Azt hittem, Kövér Szilárdról beszélünk!)