Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A kormány által benyújtott javaslat az indoklás alapján meghatározza a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célokat, melyek alapját képezik a jelenleg még hatályban lévő, de átdolgozást igénylő, „A nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő nemzeti stratégia ‑ irányok és célok 2010-2021” című 1004/2010. (I. 21.) Kormányhatározat felülvizsgálatának, továbbá irányt mutat valamennyi, a kapcsolati erőszak elleni küzdelem feladatában érintett ágazat számára a stratégiai dokumentumok és azokra épülő intézkedések tervezéséhez és megvalósításához. A javaslat a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépés érdekében többek között kiemeli a prevenció fontosságát, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésének, az áldozatokkal, elkövetőkkel foglalkozó vagy potenciálisan kapcsolatba kerülő szakemberek folyamatos képzésének szükségességét, a társadalmi szemléletformálást.” ‑ Ez csak idézet volt, hozzáteszem.

Mondhatnám azt, hogy örülnünk kellene, hogy végre erről a témáról itt, a Parlament falai között tudunk beszélni, de le kell szögeznem, hogy én nem örülök annak, amit az előttem felszólalók elmondtak és amit itt hallottunk.

A határozat a preambulumában hivatkozik az isztambuli egyezményre is, melynek ratifikálását eddig még nem támogatták a kormányoldalon. Többször nyújtottuk be határozati javaslatunkat, elég durva módon szavazták le akár a bizottsági ülésen, akár itt a parlamentben ‑ mondhatnám azt, hogy erőszakosan.

Meglehetősen cinikus az is, hogy a felsorolt intézkedések között első helyen szerepel az, és erre felhívnám Dunai Mónika képviselőtársam figyelmét, hogy a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépéshez a pénzügyi és humán kapacitásokat a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembevételével szükséges biztosítani. Tehát még mielőtt bármi fontosat állítana a kormány vagy a képviselői, azt előre leszögezik ezzel az egy mondattal, hogy itt több pénz nem lesz. Kiemelem, hogy ha a kormány számára és a Fidesz-KDNP képviselői számára ez fontos lenne, akkor látnánk tételesen a költségvetésben, hogy erre forrásokat fognak elkülöníteni.

Az is érdekes, hogy a korábban hivatkozott kormányhatározat szerint tavaly év végéig kellett volna a kormánynak ‑ tavaly év végéig! ‑ javaslatot tenni a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére vonatkozó kormányzati koncepció kidolgozására. Ehhez képest a kormány most, 2015 nyarán benyújt egy javaslatot az Országgyűlésnek, amelyben megkéri saját magát, hogy végezzen el bizonyos feladatokat. Kiemelendő a határozat 2. pontja: „vizsgálja felül a kapcsolati erőszak elleni fellépést célzó vagy azzal kapcsolatban célt vagy feladatot meghatározó, jelenleg hatályos kormányzati szintű stratégiákat, és szükség esetén módosítsa azokat az 1. pontban foglalt célokkal összhangban”. Tehát lényegében a tavalyi év végéig be nem fejezett feladataira ad újabb másfél évet a kormány, a parlament közbenjárásával; amit nem tudott eddig elvégezni, ahhoz még adunk másfél évet.

A határozat 3. pontja hatályon kívül helyezi a 2003-as országgyűlési határozatot. Felvetődik, hogy nem az-e az egyik lényeges eleme a javaslatnak, hogy ne egy szocialista kormányzati időszakban elfogadott határozat legyen érvényben a jövőben, aminek a címében ráadásul a családon belüli erőszak kifejezés szerepel, nem pedig a kormány által preferált kapcsolati erőszak megfogalmazás.

(12.40)

Hozzá kell tenni, erősen kérdéses, hogy a 2003-as határozatban foglaltakat maradéktalanul teljesítettük-e. Csak egy példa: 2. e) dolgozzon ki egy olyan komplex, az egész országra kiterjedő cselekvési programot, amely a családon belüli erőszak elleni fellépés során a szankcionálás mellett a protektív tényezőket (megelőzés, védelem, terápia, stb.) együttesen alkalmazza.” A határozat első pontjában megfogalmazódik, hogy milyen nemzeti stratégiai célok szükségesek a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépés érdekében. Ezek között több olyan pont is szerepel, amiben, hasonlóan az Alaptörvény szociális jogokra vonatkozó megfogalmazásával, csak a törekvést fogalmazza meg az előterjesztés. „f) törekedni kell olyan szolgáltatások biztosítására, amelyek révén megelőzhető, hogy a kapcsolati problémák erőszakhoz vezessenek; g) törekedni kell a lelki ellenálló képesség, a megküzdési módok erősítése, fejlesztése, valamint az életvezetési készségek, képességek elsajátítását célzó szolgáltatások biztosítására; h) törekedni kell az áldozatokkal, elkövetőkkel foglalkozó vagy potenciálisan kapcsolatba kerülő szakemberek képzésének folyamatos biztosítására, különös tekintettel a gyermekvédelmi jelzőrendszerbe tartozó szakemberek képzésére; l) törekedni kell arra, hogy a kapcsolati erőszak megszüntetése érdekében tett intézkedéseket kutatások, felmérések, adatgyűjtések alapozzák meg, az intézkedések szakmai ellenőrzése rendszeres legyen.”

Úgy véljük, ezek egyike sem olyan cél, amire csupáncsak törekedni kellene, határozottabb megfogalmazás kellene. Sőt, mondhatnám azt, hogy kötelezővé kellene tenni.

A j) pontban megfogalmazzák, hogy „ösztönözni szükséges a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben való részvételre a társadalom minden tagját, stratégiai cél a tudatosságnövelés”, illetve még a b) pontban szerepel, hogy „a kapcsolati erőszak elleni eredményes fellépés a kormányzati és nem kormányzati szereplők hatékony együttműködésével lehetséges”. De szó sincs a média társadalomformáló szerepéről vagy akár a parlament, a parlamenti képviselők példamutató magatartásáról.

A szakmai szervezetek véleményét figyelemmel kell kísérni, annak érdekében, hogy milyen egyéb módosítások lehetnek szükségesek szakmai szempontból. Itt elmondhatjuk, a hírekbe már kikerült, hogy ezzel a témával foglalkozó civil szervezetek elutasítják ezt a határozati javaslatot.

A Magyar Szocialista Párt támogatja a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést. Ugyanakkor nem értjük, miért kell ilyen álhatározatokat hozni, amelyek csupán arra jók, hogy kitöltsék azt az űrt, amit a kormány tehetetlensége hozott létre a meg nem valósított intézkedések kapcsán. Továbbra is várat magára az isztambuli egyezmény elfogadása, a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítése, vagy akár a kormánypárti politikusok egyértelmű és világos elhatárolódása azoktól a tettektől vagy kijelentésektől, amelyeket párttársaik tettek vagy mondtak. A párhuzamosan futó gyermekvédelmi törvény módosításával ugyan tesz lépéseket a kormány az áldozatok, az érintettek megsegítésére, de a jelzőrendszer megerősítésére, a dolgozók leterheltségének csökkentésére, a szakmai színvonal emelésére nem látunk hatékony intézkedéseket. Itt beszélhetnénk a béremelésekről is.

A kormány a javaslatban több helyen is csak a törekvést fogalmazza meg az intézkedések kapcsán, olyan fontos célok esetén is, mint a szakemberek képzésének folyamatos biztosítása, vagy olyan szolgáltatások biztosítása kapcsán, amelyek révén megelőzhető, hogy a kapcsolati problémák erőszakhoz vezessenek. Felhívjuk a kormány figyelmét, ideje lenne, hogy ne csak célokat gyártson és koncepciókat tervezgessen, hanem már lépjen is. Ratifikálja az isztambuli egyezményt, és biztosítson hozzá forrásokat is. Ne sajnálja a pénzt például a gyermekvédelmi jelzőrendszer megerősítésére, ami közvetlenül és közvetett módon is fontos eszköz lehet a családon belüli erőszak tettenérésében.

Sajnálatosan vettem tudomásul azt, hogy a határidő lejártáig csak a Magyar Szocialista Párt adott be módosító javaslatokat, ezekből egyetlenegyet emelnék ki. A kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló H/5048. számú országgyűlési határozati javaslathoz az alábbi módosítót nyújtottuk be. A javaslat 3. pontja az alábbiak szerint változzon: „Az Országgyűlés a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégiák kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatot visszavonja. Felhívja a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezménye kötelező hatályának elismerésére és kihirdetésére.”

Elmondanám az indoklást. Felháborítónak tartjuk, hogy a kormány anélkül nyújtotta be ezt a határozati javaslatot, hogy elkészítette volna az isztambuli egyezmény ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Mindezek miatt úgy véljük, hogy ennek a javaslatnak része kell legyen a kormány ezzel kapcsolatos feladatára való felhívás. 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba az isztambuli egyezmény, amelynek célja a családon belüli és elsősorban a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása. Itt nekem meg kell állnom és ki kell emelnem, nagyon fontos számunkra, hogy ne csak a nőkről beszéljünk, hanem a gyerekekről, az idős emberekről és a fogyatékos emberekről is (Szávay István: A férfiakra ez nem vonatkozik?) ‑ és a férfiakról is.

Az egyezmény hatálybalépésének feltétele az volt, hogy legalább 10 aláíró országnak, köztük a 47 tagállamot számláló Európa Tanács legalább 8 tagállamának ratifikálni kellett volna a dokumentumot. Majd fogok még egy 15 percest nyomni, és akkor jobbikos képviselőtársaimnak fogok néhány adatot felsorolni, hogy megnyugodjanak.

Az egyezményt Magyarország már aláírta, de mindeddig nem ratifikálta. Az egyezmény alapján elfogadott rendelkezések az Európa Tanács szerint növelik majd a nők védelmét, valamint hozzájárulnak az ellenük irányuló erőszak mérsékléséhez, több erőszaktevő ellen indulhat nyomozás, büntetőeljárás, és többen kerülhet az elkövetők közül végül rács mögé.

Mindenkinek cselekedni kell, hogy javuljon annak a sok nőnek és gyereknek, idősnek, sérültnek az élete, akik erőszak áldozataivá válnak pusztán azért, mert nők vagy gyermekek vagy sérült emberek vagy férfiak vagy nyugdíjasok ‑ jelentette ki a hatálybalépéssel kapcsolatban az Európa Tanács főtitkára. Az isztambuli egyezmény konkrétan meghatározza, hogy a részes országoknak milyen konkrét rendelkezéseket kell hozniuk, amelyek a nők ellen irányuló erőszak megakadályozását, felszámolását szolgálják, a szexuális zaklatástól kezdve a családon belüli erőszakon át egészen a kényszerházasságokig és a női nemi szervek megcsonkításáig. Az egyezmény betartását, megvalósítását nemzetközi szakértői csoport ellenőrzi.

Magyarországon a 15 éven felüli nők egyötöde, vagyis közel 1 millió nő válik élete során a nők elleni fizikai vagy szexuális erőszak valamilyen formájának áldozatává. Magyarországon a családon belüli erőszak által legalább hetente egy nő életét veszíti és havonta legalább egy gyermek. Magyarországon a nők átlagosan 35 verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnának. A legtöbben azonban sohasem fordulnak segítségért. Egy feltárt eset mellé jut 25 feltáratlan eset Magyarországon.

Magyarországon ma is milliószámra élnek gyermekek erőszakos családban. Tudjuk, hogy a családon belüli erőszaknak kiemelt áldozatai a gyermekek is. Az erőszakos környezetben nevelkedő gyermekek nem csupán életre szóló pszichológiai sérüléseket szenvednek, de hátrányt szenvednek tanulmányaikban is, és így az élethez való esélyük is sérül. A családon belüli erőszak ezért alapvető közügy, amelynek visszaszorításáért a kormánynak mindent meg kell tennie. Az isztambuli egyezmény kultúráktól függetlenül hatékony megoldásokat tartalmaz a családon belüli erőszak visszaszorítására.

Az Európa Tanács nemek egyenlőségével foglalkozó bizottsága áttekintést is készített arról, hogyan állnak a szervezet tagállamai a nők elleni erőszak felszámolásával. A tanulmány rávilágít, hogy Magyarország az Európa Tanács 9 olyan tagállamának egyike, ahol törvény még nem garantálja, hogy az ügyész a családon belüli erőszak minden formája esetén büntetőeljárást indíthasson.

(12.50)

Magyarországon a jog még nem írja elő, hogy az ügyészség a szexuális erőszak minden formája ellen felléphessen büntetőeljárással. A tanulmány szerint uniós tagállamként egyedüliként Magyarországon nem foglalkozik professzionális szakértők által bonyolított intervenciós program az erőszakot elkövető férfiakkal. A bizottság emellett úgy találta, hogy Magyarország egyike annak a két uniós tagállamnak, ahol a rendőrök nem kapnak külön rendszeres szakmai képzést, hogyan lépjenek fel a nők ellen irányuló erőszak esetén, miként avatkozzanak be ilyen esetekben, vagy milyen módon akadályozzák meg az erőszakot. Több esetben, akár az elmúlt évben Debrecenben történt bűncselekmény kapcsán is maguk a rendőrök a nőt hibáztatták és nem az elkövetőt. Számtalan esetben fordul ez elő Magyarországon.

Ideje Magyarországnak alávetnie magát a nemzetközi normáknak, különösen akkor, amikor a hazai szabályok, eljárások és szervek képtelenek az erőszak megállítására. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)