Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Bajai képviselő vagyok, Bajáról származom, a családom ott él, és nagyon sok ember megkeres különböző problémájával. Ezek közül az egyiket mondanám el, ami olyan dologgal kapcsolatos, ami az elmúlt hónapokban a parlament napirendjén is volt.

Vasárnapi halászlé ‑ ez a felszólalásom címe, a halászlével kezdeném, és nagyon röviden ennek a történetét. Ez nagyon mélyen gyökerezik a bajai lélekben, az ottani szakmáknak a kereszteződése, találkozása ez. Egy vízi városról van szó, és a vízi városban a halászok természetesen kifogták a maguk halzsákmányát, hosszú ideig kint éltek a víz mellett általában nyári kis kunyhóikban. Szinte az a kevés mesterség, amivel találkoztak, egyike ezeknek a vízimolnárok voltak, hajókon őrölték a búzát, ebből készítették az egyik legjobban tartósítható tésztát, gyakorlatilag a tésztát, azt a lisztből készült olyan ételt, ami viszonylag könnyen tartósítható. A kettőnek a találkozása, a halé és a tésztáé pedig egyértelműen adta ennek a nagyon egyszerű és nagyon gyorsan elkészíthető, de nagyon ízes ételnek az ötletét.

Ez egy hagyomány természetesen ott Baján, aki ma elmegy Bajára, nincs olyan család, aki hetente vagy legfeljebb kéthetente ne főzne meg egy jó halászlét. Nagyon gyorsan elkészül, a tűzgyújtástól számítva nem kell egy óra, egy 50-55 perc a tűz intenzitásától számítva, hogy ez asztalra kerüljön.

Vasárnapról lévén szó, milyen problémába futhatnak bele a helyi gasztronómia kedvelői?

(22.20)

Nyilván ezt a halat, amikor megveszik, bár igaz, a legderekabb bajai maga fogja ki a halat, de azért kényelmesednek az emberek, azon kisvállalkozásoktól veszik meg, amelyekből közel egy tucat van Baján, és előkészítve, konyhakészen, megpikkelyezve, a fölösleges részek eltávolítva. Ez nem nagy idő, és egy gyakorlott bajai kezében ez gyorsan megtörténik, de azért körülményes, piszkos dolog ez, ezért szívesen megveszik a bajaiak ezt konyhakészen a kisvállalkozóktól, a halkereskedőktől. Azonban azzal szembesülhettek az elmúlt néhány hónapban, hogy bizony vasárnap ez mégsem olyan könnyű, lévén a vasárnapi zárva tartás a 200 négyzetméternél kisebb üzletek esetében is, nem alkalmazhatnak alkalmazottakat ezen a napon, csak családtagokat. Nem tudják azt a kapacitást fölvenni, hogy tisztított halat adjanak az embereknek, és ennélfogva bizony lényegesen több időt vesz igénybe. Ha belegondolnak, hogy egy KDNP-s javaslat volt, vasárnap délelőtt, ha valaki elmegy, mondjuk, 9 órakor egy misére, hazaérve, beugorva a halárushoz, villámgyorsan, délben ott van az asztalon ez a halászlé. Ez annyiban változott, hogy délre nincs kész ez a halászlé, merthogy ezt elő kell készíteni, és ez némileg több munkát igényel, főleg az ekörül lévő takarítás.

Tehát én most számos bajai nevében mondom azt, mivel nyilván ez egy olyan javaslat volt, a vasárnapi zárva tartásnak ez a része, ami egyrészt előkészítetlen volt, nem volt fölmérve ennek a pontos következménye, és látjuk azt, hogy helyben is van ennek egy ilyen hatása, amire nem is gondoltak. Egy olyan értéket, egy helyi gasztronómiai értéket szorítanak ezzel vissza, és veszik el az emberek kedvét egy kicsit attól, hogy ezzel foglalkozzanak, hogy egy halászlét főzzenek vasárnapra… ‑ hát, láthatjuk.

Az a javaslatunk, hogy gondolják át ezt a módosítást, és tegyék lehetővé ezeknek, a 200 négyzetméternél kisebb üzemméret esetén, hogy alkalmazottakat vasárnap is munkába állíthassanak. Ez a javaslatom és köszönöm szépen a figyelmet.