Heringes Anita (MSZP)

HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Abban egyet tudunk érteni, hogy ezt most sürgősséggel hozták be, és ahogy önök állítják, a sürgősség legfőképp az új beruházások engedélyezésével kapcsolatos, önök szerint. Mi viszont azt látjuk, hogy a sürgősség jogos, csak nem ebben kéne sürgősnek lenni, és nem arra kéne törekedni, hogy majd ősszel újra nekiállhassunk módosítani ezt a törvényt, hanem most kéne egyszer normálisan rendbe rakni.

Pont államtitkár úr volt az, aki a költségvetési vitában elmondta, hogy úgy kell gondolkodni ezekben a kérdésekben, mint egy családnál, hogy az ember tudja, hogy mennyi a bevétele, és akkor meddig nyújtózkodhat, meddig tart a takarója. Azt gondolom, hogy a víziközmű-szolgáltatás is ilyen. Hogy egy olyan rendszert kell tudni létrehozni, ami fenntarthatóvá válik a jövőben is. Ezért azt gondolom, hogy jelen pillanatban nem kapkodni kéne ebben a kérdésben, hanem a szakmát meghallgatva egy fenntartható rendszert kéne létrehozni, amit most ez a módosítás nem alapoz meg.

Amit látunk a törvényjavaslatban, hogy megteremti a víziközmű-szolgáltató törvényes adatkezelési lehetőségét, a korábban nem nyújtott szolgáltatásra vonatkozó díjmegállapítást új alapokra helyezi, szabályozza a kérelemre induló eljárás alapvető szabályait, a fogyasztói érdekek védelmének további kiterjesztése végett a javaslat szabályozni kívánja a víziközmű-szolgáltatók által külön díj alapján végzett szolgáltatások munkadíját, és korrigálja a bírságolás rendszerét.

Mi azt gondoljuk, hogy persze ezek is nagyon fontosak, csak mint ahogy elmondtam, a rendszert magát kéne újragondolnunk. Azt gondoljuk, hogy elsősorban egy olyan rendszert kell létrehozni, amely fenntartható, és mind a szolgáltatók, mind az önkormányzat, mind a lakosság számára kielégítő díjakat ad. Hiszen ma a vízszolgáltatás az egyik olyan ágazat, ahol a legkevésbé fizet a lakosság. Merthogy erről tudja azt, hogy ha gyűlnek a csekkjei a fiókban, ha a vízszolgáltatást, amennyiben már nem fér bele a havi költségeibe, nem fizeti be, akkor nem kapcsolják ki a vízszolgáltatást, ami rendben is van, hiszen alapjoga mindenkinek a tiszta ivóvízhez való hozzájutás. Csak egy olyan rendszert sikerült önöknek a büntetőadókkal létrehozni, ami jelen pillanatban nem fenntartható.

És akkor nézzük meg a számokat, mert önök mindig a számokra hivatkoznak. 2013-ig ez egy fenntartható rendszer volt a víziközmű-szolgáltatók számára is. 2013-tól annyit lehetett látni, hogy azon szolgáltatók, akiknek nagy részében állami tulajdoni többség van, azok veszteségessé váltak, azon szolgáltatók, amelyekben nem állami van vagy szinten tartották magukat, de nagy részük szintén veszteséges volt, és egy kis részük volt, aki nyereséges volt. És tudják, kik voltak a nyereséges cégek? A nagyvárosi cégek, akik rövid csatornahálózattal sok lakoshoz értek el, és ezért kevesebb adót fizettek.

Azt gondolom, hogy egy olyan igazságos rendszert kell létrehozni, ami nem bünteti a szolgáltatókat sem és a lakosságot sem. Mert ezt sosem szabad elfelejteni, hogy a szolgáltató büntetése egy idő után a lakosság büntetése is lesz, mert ha a szolgáltató nem tudja normálisan szolgáltatni a vizet, mert nincsen pénze már karbantartásra, eszközök vásárlására, béremelésre vagy emberek felvételére, akkor egy idő után maga a szolgáltatás rovására fog menni. Mert ha nem tud karbantartani, nincs olyan eszköz, amivel ki tud menni, amikor egy csőtörés megtörténik, és azonnal megoldani a problémát, mert már elöregedettek, régiek, akkor egyszerűen magának a szolgáltatásnak a rovására fog menni ez a dolog.

Pont ezért mondom azt, hogy egy olyan rendszert kell tudnunk létrehozni, ahol a szolgáltató is, a lakosság is, az önkormányzat is jól jár. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a víz egyébként egy alapvető joga mindenkinek. Azt gondolom, képviselőtársaim, alapvetőbb élelmiszernek számít, mint a sertéshús, ezért az áfatartalmát, azt gondolom, hogy körülbelül ugyanarra a szintre kéne csökkenteni, mint amin a sertéshús van, mert ahogy önök is látják, az emberek számára a víz az, ami elengedhetetlen. Ezért kérem, ezen gondolkodjanak el önök is, mert a lakosság számára ez végre egy érezhető változás lenne.

A mérőórák cseréje itt, nálunk négyévente történik meg, míg azt látjuk, hogy a többi európai uniós tagállamban ez 10-20 évenként történik meg. Jó kérdés az, hogy akkor nálunk miért kell ezt négyévente megtenni. Még a szolgáltatók maguk is azt mondják, hogy egyébként a hitelesítésből fakadó elveszett víz, ami ilyenkor elmegy, kevesebb, mint amekkora kiesést egyébként nekik jelent a mérőórák cseréje, mert évente ez 2 milliárd forintba kerül számukra. Elgondolkodtató, hogy ha külföldön ugyanezek a mérőórák képesek 10-20 évig működni, akkor nálunk miért van a négyévenkénti mérőóracsere.

Az is elgondolkodtató, hogy az önök szabályai alapján most a vízóra-leolvasás évente egyszer kötelező.

(8.20)

Gondoljanak bele abba, hogy egy idősebb ember, aki nem tud már lemenni az aknába, nem tudja megnézni a vízórát, az nem tudja figyelni azt, hogy van-e a vízóra után neki bárhol csőtörése. Innentől kezdve neki komoly fogyasztása lehet úgy, hogy észre sem veszi. Eddig személyesen kijártak, főleg vidéken, a mérőóra-leolvasók és rendesen megnézték, ezzel is segítették az idősebb állampolgárok életét, hogy ne történhessen olyan, hogy feleslegesen kelljen nekik fizetni. Most már, miután ez nem kötelező, nem fognak kimenni ilyen rendszerességgel, hiszen az is pluszpénzbe kerül.

A víziközmű-ágazat szempontjából három lényegi ponton is problémás a közműadó-szabályozás. A víziközmű-szolgáltatóknak sem bevételi, sem költségoldalon nincs lehetőségük kezelni a rájuk háruló adóterhet. A víziközmű-szektor a többi iparághoz képest magas közműadóterhet visel, az adó alapja a közművezeték hossza. Az adó fedezetét biztosító árbevétel azonban nem a vezetékhosszal, hanem az értékesített termék árával és mennyiségével arányos. Nagyságrendileg azonos hosszúságú vezetékhálózaton relatíve olcsóbb terméket értékesítő víziközmű-ágazat fajlagosan jelentősen magasabb közműadó-terheléssel szembesül, mint a többi vezetéki ipar.

A víziközmű-szektoron belül az eltérő működési adottságok jelentős eltérést okoznak a fajlagos közműadó-terhelésben. Mint ahogy mondtam, az azokon a településeken szolgáltató cégek számára, amelyek egy rövid szakasszal sokkal több lakoshoz érnek el, nyilván kisebb adóterhelés van, mint amelyek falvakban, sok településre szolgáltatnak. Ezért azt is át kellene gondolniuk, hogy mi alapján vetik ki ezt az adót.

2013 utántól 2014-re 20-25 milliárd bevételkiesést okozott az ágazatnak az önök átgondolatlan törvénykezése és szabályozása. Azt gondolom, tényleg egy olyan rendszert kellene fenntartanunk, ahol az állam vállalja a felelősséget a kiesésekért, és egy olyan rendszert kellene létrehozni, ahol a lakosság ki tudja fizetni, mert a vidéki emberek igenis szeretnék kifizetni a vízszolgáltatást, de mint mondtam, legtöbbször sajnos ez kerül a csekkek aljára, hiszen a többit muszáj befizetni, mert különben kikapcsolják. És azt látja, hogy ez az, amit még tud csúsztatni a havi bevételeiből, amikor már nem jön ki máshogy a pénzéből.

Azt gondolom, hogy az állam nem húzhatja le ezeket a közműszektorokat. Azt már jó párszor elmondtuk a hulladékszállításnál is, a kéményseprésnél is és most már a vízi közműnél is, attól félünk, most azért történik gyorsan a szabályozás és megpróbálják gyorsan rendbe rakni ezt a szektort, hogy miután majd a vízműszolgáltatók egyesével azt mondják, köszönjük szépen, mi nem tudjuk ezt a szolgáltatást így, ebben a formában tovább fenntartani, oldja meg az állam, akkor egy idő után majd eszközzel és mindennel az állam magának einstandolja az eszközt, a szolgáltatást és mindent, és miután most rendbe rakja a rendszer egy részét, saját magának jót téve ezzel, akkor majd egy olyan rendszert vesz át, amiben már nem kell olyan nagyon komoly átalakításokat tennie. Csakhogy, ha nem változnak meg a szabályok, akkor fenntarthatatlan marad a szolgáltatás, és nem leszünk vele előrébb.

A problémák orvoslására ez a törvény nem ad szakmai megoldást. El kell érni, hogy a víziközmű-ágazat mentesüljön az aránytalan közműadó megfizetése alól. A vezetéki iparág fajlagos közműadó-terhelése közel azonos legyen, a közműadó-terhelés felülről korlátos legyen. Megfontolásra javasolt az, hogy az alaptevékenység-szolgáltatások áfatartal­mának mérséklését tegyék meg. Az önök rossz döntései miatt, mint ahogy elmondtam, hozzávetőleg 20-25 milliárd bevételkiesés van most a szolgáltatóknál. S azt tényleg értsék meg, az sem mindegy, hogy a szolgáltatók mennyire tudják ezt fenntarthatóan csinálni, merthogy ez hosszú távon tényleg a szolgáltatás rovására, a lakosság rovására fog menni, és ugyanúgy fogunk vele járni, mint a villamosenergia-szolgáltatóknál, hogy amikor valami probléma történik a hálózatban, egyre több napba telik, amíg rendbe hozzák a hálózatot az eszközök öregedése, romlása, az emberhiány és az alacsony fizetések miatt. Tényleg egy olyan rendszert kell létrehozni, ahol a lakosság nem érzi meg majd azt, hogy önök nem jól kormányoznak.

Javasolt a bekötési módok hitelességi idejének négy évről legalább nyolc évre történő felemelése. Mint ahogy mondtam, ez Európában mindenhol tíz és húsz év közé tehető, csak nálunk van ez a négyévenkénti csere.

Az is fontos, hogy a bekötési és mellékmérők hitelességi ideje azonos legyen. Ezen szakmai vélemények szerint a víziközmű-szolgáltatások esetén végre normális díjpolitikát lehetne kialakítani. A rekonstrukciók finanszírozására egy rekonstrukciós finanszírozási rendszert kellene kialakítani díjtámogatások, illetve kedvezményes hitelek segítségével.

Amire még nagyon szeretném felhívni a figyelmüket: az egyedi szennyvízkezelő berendezés fogalmának a meghatározása nem egészen érthető még a szakma számára sem, mert aszerint a szennyvízgyűjtő medencék és az oldómedencék nem minősülnek annak, holott a települési szennyvíztisztításról szóló 91/271/EGK irányelv is elismeri azokat. Ezért ezt is át kellene gondolni, hogy pontosabb megfogalmazás történjen.

Azt gondoljuk, hogy egyben kéne végre rendbe rakni ezt a szektort, nem kapkodva kéne nekiállni a módosításoknak, egy fenntartható rendszert kéne létrehozni a lakosság, a szolgáltató és az önkormányzat megelégedésére, és nem majd ősszel újra visszahozni és akkor módosítgatni, hogy megint látjuk, milyen hibák vannak benne. 2011-ben hozták meg önök ezt a törvényt, azóta már másodszor módosítjuk, és ahogy államtitkár úrtól is hallottuk, az ősszel, szeptember környékén harmadszorra is nekiállunk. Pontosan kell dolgozni és precízen, és akkor nem kell visszahozni. Amikor már most tudjuk, hogy majd módosítani kell akkor is, akkor nem visszahozni az őszi ülésszakban újra ezt a törvényt.

Reméljük, hogy meghallják, meg akarják hallani az ellenzék gondolatait ebben a kérdésben, és támogatnak egy-két ötletünket, javaslatunkat is, amely módosítókkal most is tudják önök javítgatni ezt a törvényt. Az egész törvényt egyben össze kéne rakni, időt kéne hagyni, hogy ezt rendbe lehessen rakni, a szakmával közösen gondolkodni, a polgármesterekkel, a szolgáltatókkal és a lakossággal is beszélni erről a kérdésről, és a vízi közműben egy olyan törvényt létrehozni, ami jól működik majd.

Ha meghallják a szavunkat, akkor tudjuk támogatni, de ebben a formában, hogy megint csak összecsaptak valamit és letették az asztalra, nehéz lesz támogatni ezt a módosítást. Köszönöm szépen.