Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jó pár kérdés felvetődött itt a vitában, ami azt is mutatja, hogy nagyon értékesek ezek a hozzászólások, és előremutatóak ezek a hozzászólások, és nagyon jó az, hogy az ötpárti egyeztetéseken már sok minden szóba került, és lehetőségünk van arra, hogy ezeket a javaslatokat még beépítsük a törvénybe. Nemsokára lesz a TAB ülése, ami foglalkozni is fog ezzel a témával, és ott már szerepel jó pár olyan kérdés, amiről itt beszéltünk.

De engedjék meg, hogy néhány dologra felhívjam az önök figyelmét. Turi-Kovács Béla képviselőtársunk mondott egy nagyon fontos dolgot, amit, azt hiszem, hogy nem árt hangsúlyoznunk: olyan beruházásnak kell ennek lennie, amihez semmi kétség nem fér, olyan tekintetben, hogy ehhez bármilyen visszaélés gyanúja nem tapadhat, ezért mindannyiunknak, nekünk is mint kormánypárti képviselőknek és az ellenzéki képviselőknek is úgy kell fellépnünk és úgy kell cselekednünk, hogy ennek a lehetőségét a lehető legjobban kizárjuk, egyrészt ennek a jognak a megalkotása során, és abban az együttműködésben, ami a kivitelezés során fog mindenkit jellemezni.

Fölvetődött néhány kérdés, amire engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet. Egyrészt volt egy nagyon fontos megjegyzés a tekintetben, hogy hogyan alakulnak ezek az ingatlanok, hogyan kerülnek bele ebbe a beruházásba egyéb ingatlanok, és hogy tulajdonképpen miért nem haladtunk előre a tervezés folyamatában. Azért szeretném világossá tenni, hogy ne a gombhoz varrjuk a kabátot, tehát most a jelen pillanatban egy jogalkotási folyamat van, és ebben a jogalkotási folyamatban szabjuk meg azokat a kereteket, amik között egy beruházás megvalósulhat, azaz ne tegyünk úgy, hogy a beruházás megvalósulásában olyannyira előrerohanunk, hogy azt, amit egyébként azt követően kellene megvalósítani, azt tegyük be a jogszabályba. Tehát van itt egy lépcsőzetesség, egy fontos sorrendiség: először megalkotjuk a jogi kereteket, és utána lehet ehhez egyéb városrendezési kérdéseket kapcsolni, mint például terveket, tervrajzokat és ilyen hasonló dolgokat.

Fölvetődött még egy-két kérdés itt a vitában, ami szintén megválaszolandó és jó, ha egy-két mondat erejéig visszatérünk rá. Itt a projekttársaságnak és az MNV-nek a viszonya vetődött fel kérdésként, hogy hogyan válik el egymástól a beruházónak, illetve magának a szervezőnek a szerepe. Maga a jogszabály magát a beruházást és a szervezést különbontja; a beruházáshoz az MNV-t rendeli mint vagyonkezelőt, tehát aki a beruházást magát megvalósítja, és a szervező e tekintetben a projekttársaság. Ha ez valami miatt nem világos, akkor a Törvényalkotási bizottságban ezt még akkor elő kell hozni, de úgy gondolom, a jogszabályból ez egyébként mintha világosan kitűnne, ha valami miatt mégsem az, akkor ezt kezelni kell. A jogszabály e tekintetben egyébként különbséget tesz.

A felelősségi viszonyok tekintetében elég összetett felelősségi rendszer működik Magyarországon. Számos jogszabály szabályozza ezt a felelősségi rendszert. Nyilván a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel kezdődően, mondjuk, a polgári törvénykönyvön keresztül ez a jogszabály is meghatároz bizonyos felelősségi viszonyokat, tehát valóban egy összetett felelősségi rendszerről van szó, ami az állami vagyon tekintetében elég jól meghatározza, hogy ki miért felel. Ha e tekintetben is vannak még olyan elemek, amik nem világosak, bár én úgy gondolom, hogy ez egy koherens rendszer, a magyar jog e tekintetben egy elég jól kimunkált felelősségi rendszert tartalmaz, ez egy koherens rendszer, tehát a felelősségi viszonyok e tekintetben elég jól tisztázottak.

A biankó csekk, nem biankó csekk felhatalmazás a nonprofit kft. részére: ebben a kérdéskörben azért fontos az a felvetés, ami pont a preambulumot érintő felvetés, hogy nem véletlen, hogy maga a szerződés, tehát az, ami ennek a beruházásnak az alapját adja, bekerül a preambulumba, mert annak a keretei határozzák meg azt, hogy milyen felhatalmazással rendelkezik ez a cég. Tehát ebben van egy ilyen jellegű összefüggés. Ez inkább a Szilágyi képviselő úr kérdésére adandó válasz, bár Hiszékeny képviselő úr kérdésére is ad valamilyen választ. Valóban, egy preambulum általában az alapokat szokta meghatározni. Itt egy sajátos jogalkotással is állunk szemben olyan értelemben, hogy egy elég sürgős eljárásban kellett megalkotnunk egy jogszabályt, aminek következménye az is, hogy olyan dolgok nem álltak még rendelkezésre, amik utána később kerültek elő, viszont ezek a beruházás alapjait határozzák meg. Tehát ilyen szinten tulajdonképpen elvi megállapításokat tesznek, ezért kell visszatenni egy ilyen megállapodásra való utalást magába a preambulumba, mert ez meghatározza a jogszabály célját, és ennek alapján egyébként az egyéb felhatalmazásokat is, amik egyébként a nonprofit kft.-nél jelentkező felhatalmazások.

Ahogy elmondtam az előbb, az még egy fontos kérdés, hogy nagyon jó az, hogy a parlamenti pártok gyakorlatilag mind támogatják ezt a beruházást és azt, hogy ez megvalósulhasson, és nem elvi vitát folytatunk itt az Országgyűlésben arról, hogy vajon megvalósuljon-e egy ilyen beruházás vagy ne valósuljon meg. Tehát a törvény alapvető céljával mind az eredeti jogszabály esetében, mind ennek a jogszabálynak az esetében mindannyian egyetértünk, és nagyon fontos az, hogy bírjuk e tekintetben főváros, különös tekintettel a XIII. kerület támogatását is, hiszen ez csak akkor tud sikeres lenni ‑ egy össznemzeti kérdésről van szó ‑, ha mindenki támogatja. Ezért fontos az, hogy mondjuk úgy, dugjuk össze a fejünket, mindannyian tegyük meg azokat a javaslatokat, amelyek esetleg még ehhez a jogszabályhoz szükségesek, és a Törvényalkotási bizottság előtt ‑ ami bizottság nemsokára fog ülésezni, vagy éppen már ülésezik is ‑ tegyük meg azokat a javaslatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a jogszabály teljes legyen, és világos képet kapjunk arról, hogy hogyan fog megvalósulni a beruházás, illetve a társadalom számára is egy világos képet adjunk.

Bár nem része ennek a jogalkotási folyamatnak, de felvetődött itt a beruházás összegével kapcsolatos kérdés. Csak egy nagyon egyszerű kérdést szeretnék tisztázni. Az eredeti javaslat szerint elhangzott egy 21,4 milliárdos összeg, ami az uszoda építésével kapcsolatos összeg volt, és a legfontosabb, a létesítmény fő részével kapcsolatos összeg volt, és ezek elsősorban az árvízvédelem miatt egészülnek ki. Itt van egy 1,5 milliárd körüli tervezési összeg, egy 14 milliárdos kivitelezési összeg, ami… ‑ ugye, egységesnek tekintjük a projektet, ezért az árvízvédelmet is ebbe a körbe kell bevonnunk, valamint szerepel ebben egy körülbelül 1 milliárdos nagyságrendű tartalék, ami a beruházás mértékéhez, méretéhez képest nem egy különösen nagy mérték, és egy 10 milliárdos nagyságrendű áfa is van ebben a beruházásban, ami visszafolyik a költségvetésből egy másik ágon, tehát kiadásként jelentkezik, de áfaoldalon viszont visszafolyik a költségvetésbe.

Így kell kezelnünk ezeket a számokat. Tehát mondjuk, az alapösszegek, amik a beruházás alapját… ‑ tehát kifejezetten a sportlétesítményhez kapcsolódó beruházási összeg nem változott meg, ez a beruházás, tekintettel arra, hogy több mindent érint, egy szélesebb körű beruházás, árvízvédelmi létesítményeket is tartalmaz, ezért fontos az, hogy ezt egységesen kezeljük. Ketté lehetett volna választani, de valóban indokolt, ha egy ilyen beruházást megcsinálunk, akkor a hozzá tartozó, egyébként szükséges beruházások is elkészüljenek.

(10.10)

Így áll össze ez a kivitelezési pénzösszeg, ami valóban egy jelentős pénzösszeg, egy komoly beruházás egy ország számára. A komoly beruházás mellé komoly lehetőség párosul, mint azt a bevezetőben én is elmondtam. Olyan lehetőség ez az ország számára, amely páratlan, hiszen tényleg a világ harmadik legnézettebb sporteseményéről beszélünk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)