Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP nagyon-nagyon fontosnak tartja a családi csődvédelem bevezetését, viszont azt gondoljuk, hogy ez túl későn érkezett, és túl kevés az, ami a törvényjavaslatban benne van.

Az adósságcsapdákban vergődőknek ebben az évben csak egy nagyon szűk köre tud élni a lehetőséggel. Az elején ugyanis az adósság típusa szerint korlátoznák az igénybevevők körét. 2016 októberéig csak a lakáshitelesek számára lenne nyitott a lehetőség. Később ugyan bármilyen típusú adósság kezelésére igénybe vehető lesz, de nem indokolt, hogy erre jövő őszig kelljen várni, a tartozások nagy része ugyanis nem lakáshitelhez, hanem például közmű- vagy lakbértartozáshoz kapcsolódik, ezért ezt a korlátozást fel kellene oldani, és lehetővé kell tenni, hogy a magáncsőd mindenféle adósságformára igényelhető legyen már rögtön a bevezetést követően.

Az előírt magas vagyoni és jövedelmi belépési küszöb miatt, amely előírja, hogy a tartozás minimum felére vagyoni, illetve jövedelmi fedezettel kell rendelkezni, valamint a magas törlesztőrészletek okán, ami a jelzáloghitelesek esetén a záloggal terhelt ingatlan forgalmi értékének 7,8 százalékával megegyező minimális évi törlesztés fizetésének előírását jelenti, ez az intézmény csupán az adósok egy szűkebb, jobb vagyoni és jövedelmi helyzetben lévő rétegének lesz képes segítséget nyújtani, azoknak, akiknek állandó, kiszámítható, átlagos vagy annál magasabb jövedelmük van, amiből a megélhetésen felül törlesztésre is futja.

Emellett kiszorító hatása lesz annak is, hogy túl magas az alsó tartozási korlát ‑ 2 millió forint ‑, ami miatt számos jelentős tartozást felhalmozó adós eshet el az adósságrendezés lehetőségétől. A közmű- vagy lakbértartozást felhalmozók 2 millióan vannak, és nagyrészük tartozása nem éri el ezt a küszöböt. Ők ebből is kiesnek, mint ahogy elestek az idén márciustól megszüntetett adósságkezelési és lakásfenntartási támogatástól is.

Az alsó belépési korlát mellett probléma a túl magas felső korlát is. Kikre gondoltak, amikor 60 millió forintra tették az adósságminimumot? Biztosan nem a jövedelmi szegénységben élőkre.

(10.50)

Problémásnak látjuk, hogy a javaslat nem kezeli a jövedelemeltitkolás, a szürke- vagy feketejövedelem esetét. Nem nyújt arra megoldást a törvény, hogy hogyan lehet majd egy természetes személy minden jövedelmét feltérképezni. Így nagy, nem látható jövedelemmel rendelkező adósok is elérhetnek alacsony törlesztési részletet, és megszabadulhatnak nagy összegtől.

A családi vagyonfelügyelő képzettségi feltételei közt nem szerepel az adósságkezelési képesítés, és nincs meghatározva az sem, hogy az egy csődgondnok által felügyelt esetek számának mi a felső korlátja vagy van-e egyáltalán felső korlátja.

A kormány nyilatkozatai szerint száz vagyonfelügyelőt terveznek első körben kiképezni, miközben a törvény nem említi külön feltételként az adósságkezelési képesítést, holott a családi vagyonfelügyelőknek kulcsszerepük lesz az adósságrendezési eljárások sikeres lefolytatásában, és jelentős befolyásuk lesz a családok gazdálkodására. Ehhez szükség lesz jogi, közgazdasági és pénzügyi ismeretek mellett adósságkezelési, vagyongazdálkodási ismeretekre is. Ezért ezt feltételként elő kellene írni a törvényben. Azt is meg lehetne határozni, hogy egy vagyonfelügyelőnek legfeljebb hány ügyfele lehet, hány adósságrendezési eljárásban működhet közre.

Nem látjuk garantálva, hogy akik ugyan tudnak élni a csődvédelemmel, az adósságrendezési eljárás során marad-e elég jövedelmük a létminimumnak megfelelő megélhetésre, és ez az egyik legkritikusabb pont. Nagyon fontos, hogy a törlesztés idején az adós által megtartható jövedelem nagyságát úgy határozzák meg, hogy az ne veszélyeztesse a család létfenntartását vagy ne vezessen további adósságok felhalmozásához.

A törvény szerint az adós egy külön számlát nyit a mindennapi megélhetéshez és egyéb kiadásai kifizetéséhez. A számláról leemelt összeg havonta nem haladhatja meg az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresének összegét, 42 750 forintot és a közös háztartásban élők esetén személyenként ugyanezt az összeget, azzal, hogy három fő felett már csak a nyugdíjminimumot érheti el az az összeg. Ez a mindennapi kiadásokat kell hogy fedezze, nincsenek benne a rezsiköltségek, a közös költség, a biztosítások.

Ez azt jelenti, hogy egy háromszemélyes család esetén az elkölthető összeg 128 250 forint, miközben a két felnőtt, egy gyerekre számított létminimum értéke, tehát a létminimum értéke 210 ezer forint. A különbözet 81 750 forint, ami a lakhatási költségeket jóval meghaladó összeg. Egy háromtagú családnak tehát még a minimális szükségletek kielégítéséhez elegendő pénze sem marad.

Ha egy négytagú családot veszünk alapul, akkor azt látjuk, hogy a család 156 750 forintot emelhet le egy hónapban a számláról, miközben a két felnőtt, két gyerekre számolt létminimum 253 700 forint. Itt már csaknem százezer forint a különbözet a létminimum és a felhasználható összeg között. Ez az összeg is jóval meghaladja a lakhatási kiadások mértékét.

Nem érthető, hogy miért a nyugdíjminimum összegéhez kötik a megtartható jövedelem nagyságát. Ez az összeg jövőre már nyolcadik éve nem fog emelkedni, ugyanazon a szinten lesz 2016-ban is, mint 2008-ban volt. Mára teljesen alkalmatlanná vált arra, hogy kifejezzen bármilyen megélhetési minimumot. Ha ehhez kötik az adósságrendezés során az adós által elkölthető összeg mértékét, az azt fogja jelenteni, hogy még akár tíz év múlva is ugyanez lesz az összeg, miközben a megélhetési költségek jóval magasabbak lesznek a mainál. Ezért sokkal inkább a létminimum bizonyos arányában kellene meghatározni azt az összeget, ami a rezsikiadások után az adósnál maradhat.

Nincsenek erős garanciák az adósok lakhatási biztonságának védelmére, arra, hogy a magáncsődben részt vevő adósok nem kerülhetnek az utcára. Előfordulhat ugyanis, nem is ritkán olyan eset, hogy az adósságrendezés öt éve alatt az adós elveszti munkáját, rendszeres jövedelmét, vagy lerokkan, balesetet szenved, vagy egyéb váratlan dolog történik vele, és nem tudja már teljesíteni a havi törlesz­t­ő­részleteket.

Ebben az esetben azt mondja a javaslat, hogy amennyiben nem sikerül megegyezni a hitelezőkkel az adósságrendezési egyezség módosításáról, akkor a bíróság dönt az adósságtörlesztési eljárás megindításáról. Azt csak megjegyzem, hogy vajon erre a bíróságok felkészültek-e. De addig is, amíg a bíróság végzése megszületik, az adós az adósságrendezés hatálya alatt marad, és teljesíteni kell a kötelezettségeit, azaz még akkor is, ha erre nyilvánvalóan nem képes önhibáján kívül.

Az adósságtörlesztési eljárás gyakorlatilag az adós vagyonának értékesítéséről és szétosztásáról szól, és sokkal kedvezőtlenebb feltételeket ró az adósra. Ennek keretében csak akkor biztosított a lakóingatlan megtartása, ha az adós vagy adóstársa már nem aktív korú és/vagy a közös háztartásban van kiskorú, tartósan és súlyos beteg, fogyatékkal élő vagy hetven év feletti a személy, és a lakóingatlant terhelő követelések összege nem éri el a lakóingatlan hitelkihelyezéskori forgalmi értékét. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, az ingatlan értékesítését megkezdhetik három hónap után akkor is, ha az adósnak nincs más lakóingatlan felett bérleti vagy más használati joga, vagyis vélhetőleg nincs hova mennie.

Ez azt jelenti, hogy utcára kerülhetnek azok az adósok, akik elveszítik munkájukat, a magáncsőd nem védi meg őket ettől. Ezzel összefüggésben ki kellene mondani a lakhatáshoz való jogot. Ehhez a meglévő és kialakítandó szociális bérlakásokból, valamint a nemzeti ingatlanalapból egy egységes, nyilvános lakásügyi adatbázist kellene létrehozni, ami azoknak is segíthetne, akik legfeljebb lépnének a létrán, de annak is, akit az utcára kerülés réme fenyeget.

Az LMP támogatja a szakmai szervezetek által kidolgozott szociális lakásügynökség koncepcióját is. Magyarországon ma közel félmillió lakás üresen áll, ezek döntő többsége magántulajdon. Az LMP egy olyan állami támogatási rendszert hozna létre, amely érdekeltté tenné a tulajdonosokat üresen álló lakásaik kiadásában szociális rászorulók részére, megfelelő jogi és finanszírozási garanciák esetén mind a bérlők, mind a bérbeadók biztonságban tudnák magukat. Emellett visszaállítanánk törvényi szinten az adósságkezelési szolgáltatást és a lakásfenntartási támogatást, és megerősítenénk azokat.

A magáncsőddel kapcsolatos általános fenntartásunk az, hogy ez nyilvánvalóan nem lehet az egyetlen kitüntetett eszköz a deviza- és más hitelesek, valamint a rezsihátralékosok, az adósságcsapdába kerültek megsegítésére. Az LMP eddig is számos megoldást dolgozott ki, például csökkenteni lehetett volna a törlesztőrészleteket az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmával, a kamatplafon bevezetésével, a költségforintosítással vagy a hivatalos MNB-árfolyam használatával.

A már fizetési zavarba kerülteken segítene még most is az adósságplafon, az elsétálás jogának bevezetése, amikor a zálogtárgy árverezésével a hitel lezáródik, a banknak további követelése az adós felé nem lehet, vagy a kielégítési jog korlátozása. Ne kerülhessenek adósságrabszolgaságba emberek, ne maradhasson fenn az adósság azután, miután ingatlanok tulajdonjogát elvesztették.

Szintén az adósokat védené a faktorálás, a végrehajtás és felszámolás feltételeinek szigorítása, költségeinek átterhelése a bankra. Sokszor akkor nő jelentősen az adósság, amikor az ügyfél már rég fizetésképtelen. A lakhatásukat vesztő hiteleseknek egy cselekvőképes, megfelelő tőkével ellátott nemzeti ingatlanalapot kell működtetni, ami biztosítja, hogy a korábbi lakásukban maradhatnak kifizethető bérleti díj mellett, biztosítva ezzel a hátteret családjuknak és a munkájuknak.

Korábban Szabó Máté ombudsman is kimondta: a magáncsőd sem csodafegyver. A magáncsőd mellett szükség van a fizetéskönnyítésre, a hitelkiváltásra, az áthidaló kölcsönre vagy a hitelek átütemezésére. A korábbi ombudsman 2008 és 2013 között többször is javasolta a magáncsőd intézményének létrehozását. Álláspontja szerint a bajba jutott adósok megsegítésére az állam, a pénzügyi szolgáltatók és a társadalom ‑ bár eltérő mértékű és módú ‑ együttműködésén alapuló komplex megoldásra van szükség. Ennek csak egy, azonban kitüntetett eleme lehet a magánszemélyek csődvédelme.

(11.00)

A magáncsőd nem helyettesítheti a bajba jutott adósok helyzetének rendezésére irányuló, jelenleg is szabályozott és alkalmazott más megoldásokat, mint például az áthidaló kölcsön, a jogi segítségnyújtás, a hitelkiváltás, az átütemezés vagy a fizetési könnyítés, de eltérő rendeltetésük miatt ezek a másfajta megoldások sem váltják ki a magánszemélyek csődvédelmére vonatkozó szabályok évtizedes hiányát.

A jelen tervezetet nemcsak az LMP kritizálja, hanem civil szervezetek is. Ma már többször elhangzott, hogy közülük a Habitat for Humanity javaslatokat is tett a törvény javítására. Ezek közül hallottunk már néhányat, amit egyébként az LMP is szívesen közvetít, mert hiteles, hozzáértő szervezetnek gondoljuk.

Összefoglalva: azt gondoljuk, hogy ez a törvénycsomag, törvényjavaslat túl későn érkezett, túl későn, és nem sok mindenre ad megoldást és nem sok mindenkinek. Sajnálatos az is, hogy sokévnyi előkészítés után ennyire kiforratlan, sok helyen átgondolatlan tervezetet tudtak csak összehozni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)