Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Teljesen meg vagyok hatva, még soha nem hallgatták szerintem ennyien napirend utáni felszólalásomat a parlamentben (Derültség a Jobbik soraiban.), és ezért duplán vagyok meghatva. Felszólalásomat Pócs János képviselőtársamnak dedikálom, ugyanis meghatott áhítattal és álszerényen piruló mosollyal vettem tudomásul a hírt minap, hogy politikai irodalmi munkásságomat az a megtiszteltetés érte, hogy immár két napon is a Fidesznél felülírtam a kivándorlás, bevándorlás, halálbüntetés és minden más ezzel kapcsolatos fontossági sorrendet, és Pócs János úr velem kapcsolatban és szerény politikai naplómról tette fel kérdéseit a kormányzatnak.

Meghatott ez a kedves figyelmesség, gesztus, amellyel személyemet némileg azért túlértékelve, a Ház elé hozták naplóbejegyzéseimet, és szerettem volna erről megemlékezni. (Derültség a Jobbik soraiban.) Leginkább azért, mert én alapvetően nagyon szeretem a jász embereket, és nagyon becsülöm a jászsági Fideszt, hogy ideküldték a legkiválóbb, legokosabb képviselőjüket (Derültség a Jobbik soraiban.), és ebből adódóan egyetlenegy kicsi hibát láttam ebben. Mégpedig azt, hogy sajnos egy picit félreértette azt, amit írtam, és atyai jóindulattal gondoltam, hogy idesietek a segítségére, és két egyszerű népművelő definíciót felolvasok, hátha úgy jobban megérti legközelebb.

Megvallom őszintén, hogy néha fanyar humorom némi iróniába és kevés szarkazmusba öltöm, és ezeket valószínűleg nem ismeri képviselő úr, ezért megnéztem a lexikonban, hogy hogyan tudnám a legrövidebben, leggyorsabban ezeket az irodalmi stílusokat definiálni, hogy meglegyen, és hátha hozzá is eljut hozzászólásom.

Tehát ez a naplóbejegyzésemben alkalmazott irónia egy olyan közlésmód, amelyben a kimondott, azaz adott esetben leírt jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Az irónia eszköze a szokásostól eltérő kontextus, szóban kiejtés vagy más, akár nem verbális gesztus is, mint ahogy azt én is alkalmaztam. Mint azt az internetes tudástár, a Wikipédia leírja: az irónia szó ógörög eredetű, jelentése színlelt tettetés, kertelés, tudatlanságot színlelő kérdezgetés; vagyis a tudatlanságot színlelve kérdező személy kifejezésből képzett elvont főnév, amelyet ezek szerint Pócs képviselőtársamnak nem volt szerencséje ismerni, pedig neves elődjének, Szókratésznek egyik kedvelt retorikai eszköze volt (Derültség a Jobbik soraiban.) annak idején, és ezért gondoltam, hogy hátha ismeri.

(16.10)

Tény, hogy az ironikus jelentés nem feltétlenül magától értetődő, néha tragikus, néha humoros jelentést ad az eredeti közlésnek. Richard Rorty amerikai filozófus szerint az ironikus gondolkodás használata azonban segít megőrizni a képességünket a szabadságra, a megújulásra. A nevetségesség forrása maga az irónia, aminek adott eszköze volt, hogy magam agrároligarchának állítottam be, és ezek szerint ez nem jött le, sajnos, a képviselő úrnak.

Ezúton bocsánatát kérem a Jászság képviselőjének, akinek magam is nagy tisztelője vagyok kiváló szónoklataiért. Írásomban azonban a látszólagos magasztalás mögött megítélés és elmarasztalás bújt meg, amelyet a szövegkörnyezet leplezett le az értő olvasónak, akik közé jelen esetben képviselőtársam nem tartozott. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Ehhez kapcsolódott némi szarkazmus is, ami, nem tagadva, az irodalmi eszközök gúnyos, ellenséges stílusa. Mint az adott esetben is, gyakran iróniával párosul.

Az irónia tehát azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, beszélő szándéka szerinti értelme ellentétes ‑ tehát így neveztem magamat agrároligarchának a 45 hektárommal. A szarkazmus pedig, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása ‑ ez volt a Földművelésügyi Minisztériumnak a kormányzati kommunikációja.

Megfelelő stílusérzék nélkül ‑ vagy más, intellektuális vagy érzelmi okból ‑ az irónia és a szarkazmus egyaránt félreérthető, és az írásmódban ezért hangulatjelek alkalmazása szerencsés, mint azt adott esetben én is tettem. Nem ismeri az írásjeleket sem nagyon a képviselő úr, ezért elmondom, hogy tipikus példája a kettőspont, zárójel alkalmazása, amivel jelezni szoktuk azt, hogy esetleg ironikus stílust használunk. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Kedves jászsági képviselőtársamat, egyik kedvenc fideszes képviselőmet, aki jól szimbolizálja számomra a Fideszt, rohanvást segítettem ki jelen felszólalásommal, hogy az általa idézett mondatokat számára értelmezni segítsek.

Az általa idézett mondatok irónia, szarkazmus nélküli jelentése tehát az volt csak, hogy megértse: „Ébredj, magyar! Ezek a gazemberek szétlopják az országot! Engem támadva próbálják leplezni, hogy a milliárdosokat segítő birtokpolitikájuk egy becsapás, és közben elnéptelenedik a magyar vidék!”

Bízom benne, hogy ezzel a felszólalással segítettem a jövőbeni szövegértését a jászsági Szókratésznek, és ezúton jelzem, hogy megtisztel, ha a jövőben is figyelemmel kíséri a munkásságom és politikai naplóm, amit ezúton megköszönök.

Annyit szeretnék még csak a jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy felszólalásom egy részét ironikus formában adtam elő. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)