Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a támogatást és a kritikát is egyben, ami néha a késedelemre utalt, de azért itt hadd térjek vissza, hogy túl nagy kapkodást ebben az ügyben nem lehetett tenni. Államtitkár úr még idézte is, én nem azt a fordulatot, amikor 2012-ben a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy az osztatlan közös tulajdonok használatát nem lehet a többségi tulajdoni arányra, annak szavazatára alapozni, hanem minden tulajdonos egybehangzó véleményét kell hogy bírja, hogy mi legyen a határozat. Magyarul: eddig, hogyha voltak tízen egy osztatlan közös területen, és a terület arányaiban, mondjuk 60, 50 százalék plusz 1 szavazatot birtokolt, mondjuk, 4 tulajdonos, és ők úgy döntöttek, hogy bérbe adják az egész osztatlan közös tulajdont, az egészet egy bizonyos részvénytársaságnak, akkor ezt megtehették. Csakhogy ebben az osztatlan közös tulajdonban volt egy olyan tulajdonos ‑ ez egy konkrét eset volt, ebből lett a legfelsőbb bírósági ügy ‑, volt egy olyan tulajdonos is, aki kisebbségben volt mindig, saját tulajdona volt, ő egy magángazda volt, és saját maga szerette volna művelni a területet. A döbbenet az volt, hogy a többség úgy döntött, hogy bérbe adják az egészet, tehát az őáltala tulajdonolt részt is bérbe adták egy részvénytársaságnak, tehát nem művelhette meg a saját résztulajdonát az osztatlan közösön belül, mert kisebbségben maradt a szavazáson.

A Legfelsőbb Bíróságig a lényeg az volt ‑ egy mondattal utaltam rá ‑, hogy a tulajdon mégiscsak a legszentebb dolog, ami létezik, és a bérlő és minden egyéb jogosultság csak ezután következhet, és a legszigorúbb döntést hozta akkor a Legfelsőbb Bíróság, egyhangú döntés kell, ha bérbe adjuk, vagy ha magánszemélyként műveljük egyenként, tehát egyhangú döntés. Ennek következtében egy kényszerhelyzet állt elő a jogalkotó számára, a minisztérium számára, hogy hogyan kezelje az osztatlan közösök kérdését, és ekkor jött az az egyikfajta megoldás ‑ nagyon sok vita volt ezen, természetesen láttuk a probléma nehézségét ‑, hogy egyértelmű határozattal kell meghozni rajzzal, kiértesítéssel, tértivevényes levélbeli kiértesítéssel, az érintettektől a véleményt megkérdezni. Aki nem válaszol, azt úgy tekintjük, hogy beleegyezett, aki viszont jelezte, hogy neki ebben véleménye van, ott akkor tisztázni kellett, hogy melyik határ hova vág, melyik szöglet hova vág, és milyen térképrajzolatot kell feltüntetni a használt területeken.

Ezzel elment már egy év, beleszaladtunk 2014-be. 2014-ben a földforgalmi törvény, a földügy nagy rendszerét megmozgató törvény életbelépése következett, előtte két évig vitatkoztunk rajta, és utána derült ki, hogy a földforgalmi törvény nem minden szakaszban koherens az MVH-t szabályozó törvénnyel, ekkor derült ki a használati jogcímekben való eltérés, és akkor most itt vagyunk 2015-nél, amikor ezt megpróbáltuk rendezni. Értem azt a jogos kritikát, hogy miért nem hamarabb, miért nem hamarabb. Persze, a gazdálkodó úgy érzi, hogy az ő problémája olyan egyszerűen megoldható lenne. Persze, neki nem kell látni azt az előkészítési fázissorozatot, amelyben egy jogszabály megfogalmazására, a koherenciára, a nemzetközi szabályozásra és mindenféle kötöttségre figyelemmel kell egy jogszabály-beterjesztést megtenni. Sajnos késedelmeket szenved ilyenkor egy jogszabály, mire végre ideér a parlament környezetébe.

Hozzáteszem, hogy az idei évben ez a nagy rohanás is így telt el, hogy tudtuk a problémát, úgy, ahogy Sallai R. Benedek és több képviselőtársam ezt említette, hogy milyen nehézségeket okozott főleg az osztatlan közösök esetében, de mégiscsak úgy érezzük, hogy ez, párhuzamosan azzal, hogy sokkal nagyobb mennyiségben kerülnek sorra az idei évtől kezdve az osztatlan közösök szétírásai, ugye, megyénként két járásban született meg a határozat, és elindultak. Itt egy bonyolult előkészítés után lehetett csak ezt megtenni; ortofotórendszer, nem részletezem, hogy mi után lehet csak megindítani az osztatlan közösök szétírását, de közben megindult az osztatlan közösök szétírása. Ilyen intenzíven még soha nem fogott hozzá kormány, mint ahogy mi most ezt tesszük, és közben megpróbáljuk a hétköznapi logikára alapozva az osztatlan közösök esetében a földalapú támogatások igénylését behozni. Ezzel párhuzamosan szeretnénk segíteni a gazdálkodókon.

Annyit szeretnék még jelezni, hogy igen, június 15. nagyon közel van, de egyrészt, akik már beadták, mondhatjuk úgy, még a jelen jogszabályok szerint szabálytalanul adták be az igénylésüket, de olyan jogcímen adták be, amit most behoz a törvény, akkor nekik ez automatizmussal befogadásra kerül, és azok, akik még így nem adták be, de tudják, hogy a szélesített jogkör miatt még módosíthatják az igényüket, itt már a falugazdászoknak az FM, illetve a Nemzeti Agrárkamara felhívta a figyelmüket, hogy várhatóan egy ilyen törvény be fog jönni a parlamenthez, ezért jelezze azon gazdálkodóknak, akik ilyen típusú problémával szenvednek, hogy készüljenek fel rá, mert hogyha a jogszabály utoléri magát ‑ most pedig ott tartunk, hogy ez utolérheti ‑, akkor azonnal indítsák meg a módosítást. Tehát elvileg a falugazdászok, akik becsülettel végzik a munkájukat, bízunk benne, és az ügyfeleknek, akiknek ilyen típusú problémájuk volt, figyelmeztették őket, ott már tudni kell helyben, hogy most résen kell lenni, és ezt az igénylést megtegyék, különben sajnos csak jövőre fogják tudni esetleg ezt érvényesíteni, de hála istennek, akkortól kezdve viszont biztos, hogy érvényesíteni tudják.

Még egyszer köszönöm a támogatást. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)