Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy egy idős családtagom fogalmazott annak idején, a bolondok adójáról szeretnék beszélni most, a szerencsejátékokról, amikor ezt az idős családtagomat egyszer elkísértem a postára, ekként nevezte ugyanis ezt a játékszenvedélyét. Azért is érdekes erről beszélni, mert a Szerencsejáték Zrt. esetén egy állami tulajdonról beszélünk, és nagyon röviden összefoglalnám és kiemelném az egyik legsikeresebb játéknak egy jelentős változását, ami mintegy huszon-egynéhány évvel ezelőtt történt, és hogy ez milyen változásokat hozott általában az egész magyar társadalomban, az emberek életében.

1957-ben indult az ötös lottó nevezetű játék, február hónapban kezdték az első jegyeket, szelvényeket nyomni, kiadni, árusítani, és márciusban került sor az első sorsolásra. Abban az időben még egyenlő arányban oszlott meg a négy nyerőosztály között a nyeremény, ez azt jelenti, hogy a kettesek, a hármasok, a négyesek és az ötösök között egyaránt 25 százalékban oszlott meg. A jelentős változás ‑ nyilván sok lépést átugrok, hogy mi mindent lehetett nyerni, meg miként változott a szelvény ‑ 1991-ben történt, akkor is a 10. játékhéten, amikor bevezettek egy jackpotot, egy úgynevezett teljes halmozódást. Ez azt jelentette, hogy ha egy sorsolás alkalmával nincs telitalálatos, akkor annak a teljes nyereményalap-hányada a következő sorsolás telitalálatosának nyereményalapját növeli, azaz halmozódik. Egyébként a nyereményalap is jelentősen elmozdult az előbb említett 25 százalékokhoz képest: az öttalálatos 30 százalék, a négyes 17, a hármas 18, a kettes pedig 35 százalékban részesül a nyereményalapból.

Hogy mi is ezzel a probléma? Úgy gondolom, hogy a teljes halmozódás, a jackpot, azt gondolom, hogy nem nevezhető erkölcsösnek, főleg nem egy állami cégtől. Tulajdonképpen nem egymással fogadnak a játékban részt vevők, hogy az általuk összeadott összeget valamelyikük megnyerje, hanem egy céggel, tulajdonképpen az állammal, és sokkal személytelenebbül történik mindez.

Azon túl, hogy itt moralizálhatunk meg alapetikai elveket felvethetünk, hogy ez miért problémás, azon túl sokkal inkább egy hétköznapi hátrányára szeretném felhívni a figyelmet, arra, ami hétről hétre tapasztalható nagyon gyakran akkor, amikor nagyon megnövekszik ez a jackpot, ez pedig az, hogy rengeteg-rengeteg ember viszi el az apró kis jövedelmének egy részét, és játékszenvedélyében egy jelentős részét úgymond eljátssza ennek az összegnek, és bizony gyakran elszegényedett emberekről van szó, reményvesztett emberekről, akik bizony a reklámbefolyás hatása alatt vannak, és abban a reményben teszik ezt, hogy az életük majd megváltozik, és ezért viszik a kevés pénzüket bele ebbe a játékba. Egyrészt ez egy csalóka remény, és nagyon rossz, hogy ezt az állam teszi az emberek elé, annál is inkább, mert hogyha mégis elnyernék ezt az összeget, ami óriási, tehát beláthatatlan, sok milliárdról van szó sok esetben, ami még fizikailag is egy nehezen mozdítható mennyiség a legnagyobb címleteket tekintve is, a hétköznapi ember számfogalmát is meghaladja ez az összeg, és az tapasztalható, nagyon sok esettanulmány, nagyon sok tanulmány kimutatta ezt világszerte, hogy akiknek ilyen jelentős változás áll is be az életében, azoknak nemhogy jobbra, hanem rosszabbra fordul az élete.

Ezen oknál fogva is azt javasoljuk, azt javaslom, hogy az állam ‑ mivel állami tulajdonú cégről van szó ‑ vizsgálja felül ezt az etikátlan üzletpolitikát, annak hatásait, a társadalmi hatásait is vegye figyelembe, és gondolja meg azt, hogy visszavezessen egy olyan rendszert, amikor igenis nem halmozódik, hanem minden héten elnyerésre kerül az akkor befizetett összeg a nyertesek között; ha pedig nincs öttalálatos, akkor más nyereményosztályok nyerik meg ugyanazt az összeget, mert ez nagyon fontos, és az elején nem mondtam. Köszönöm szépen a figyelmüket.