Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az a benyomásom, hogy nem mondjuk ki a lényeget. (Dúró Dóra: Hát nem! ‑ Novák Előd: Úgy van!) A lényeg valahol ott van, hogy nézzünk szembe azzal, hogy jól működik-e az államunk, elégedettek-e az állampolgárok azzal, ahogy a hivatalok működnek, az ügyintézéssel, a határidőkkel, a jogszabályok bonyolultságával, és szerintem mindenki tud mondani a saját környezetéből sok-sok példát arra, hogy nem, elégedetlenek, és emögött ott van az, hogy azok a közszolgák, akik ugyan erejüket megfeszítve, meg sokszor munkaidőn túl végzik a munkájukat, valahogy nincsenek összehangolva. Ezért tehát ahhoz, hogy az állam jól működjön, gördülékenyen működjön, szükségszerű volt, hogy létrejött az Államreform Bizottság, és szükségszerű az, hogy létrejöjjön egy olyan képzési rendszer, amely azonos módszerrel és azonos irányban változtat azon a rossz gyakorlaton.

Dúró Dóra képviselő asszony itt elmondta, hogy a hagyományt sárba tiporjuk, meg értékeket elpusztítani. Én nem állítom… Családomban nagyon sok jogász volt meg van, tehát valamivel talán többet tudok a jogászképzésről, mint az átlagpolgár; tudom, hogy nagyon magas színvonalú, de eltávolodott a gyakorlattól. Ennek az egyetemnek az értelmét, a lényegét én abban látom, hogy egy olyan egységes közigazgatás ‑ amit régen államigazgatásnak neveztek ‑ jöjjön létre végre, ahol egységes elvek és egységes gyakorlat alapján működik az országban minden önkormányzat meg minden hivatal, ezt pedig egyetlen tudományos centrumból lehet megvalósítani. Igen, az államtudományoknak a művelői kell hogy képezzék azokat a gyakorlati közszolgákat, akik az íróasztaloknál végrehajtják azokat a jogszabályokat, amelyeket megalkotnak magasabb szinten. Ez az egyik, amit mondani akartam, hogy változtatni kell ezen, különben nem volna szükség reformra. Én akárkivel beszélek, mindig mindenki elégedetlen, pedig létrejöttek a kormányablakok; óriási határidők vannak, arról nem beszélve, hogy némelyik tisztviselőnek a hangvétele, a gyakorlati tudása milyen. Mint említettem, a saját tapasztalataim is alátámasztják, hogy bizony jogvégzett emberek is nagyon sok olyan hibát elkövettek az egyébként jogi munkájukban, amit nem lett volna szabad elkövetni ‑ de nem akarom ezt a témát tovább folytatni. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.)

A másik az, hogy azért bizony én is elcsíptem itt egy-két demagóg kijelentést, például az hangzott el, hogy „janicsárképző”, meg hogy „pártegyetem”. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Volt egy pártegyetem, az az MSZMP-nek a főiskolája volt, amely megszűnt a rendszerváltoztatással, de oda olyan feltételeket szabtak… (Dr. Bárándy Gergely: Újraéledt! Most újraéledt! ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Kérem, engem úgy neveltek, hogy engem még mindig zavar, hogyha belekiabálnak a szavaimba, azért hallgattam el; én sem szoktam másnak a szavaiba belekiabálni. Nos, a pártegyetem olyan, hogy oda feltétel, hogy csak párttag legyen az oktató, hogy csak párttagokat iskolázhattak be, és pártképzést adtak. (L. Simon László: Foxi-Maxi!) Szerintem itt a Közszolgálati Egyetemnek nincs ilyen feltétele, és nem vizsgálják a pedigréjét az oda jelentkezőknek. De az, hogy lojálisak legyenek a mindenkori államhoz, az alapvető.

Az MSZP-s képviselőknek persze ezt hiába mondom, tudom, mert azt tapasztalom, hogy mindmáig azt teszik, hogy nemzetközi fórumokon, ahol csak lehet, szót kérnek, és a magyar kormány munkáját gyalázzák, sokszor igaztalan vádakkal is; persze, őbennük ez a lojalitásfogalom nincs meg. (Kiss László: Persze!) De én nem tudom elképzelni, hogy egy közszolga, egy katonatiszt vagy egy rendőrtiszt vagy vámtiszt vagy egy nemzetbiztonságban dolgozó ne legyen lojális a mindenkori hatalomhoz. Ezért tehát szükségszerű, hogy egy ilyen egyetemnek, amelynek a természete egész más, mint egy klasszikus tudományegyetemé, ahol a tudományok szabad művelése folyt, bizonyos fokú lojalitásra szükség van.

Hogy pontosan mi történt az egyetemen, amire Bárándy képviselő úr utalt, azt nem tudom, lehet, hogy voltak túlkapások, lehet, hogy nem, lehet, hogy ön túlértékeli, lehet, hogy túldramatizálja a helyzetet, ehhez nem tudok hozzászólni, de magában az NKE-nek a statútumában semmi olyan nincs, ami ezt feltételezné, hogy ott janicsárképző van vagy pártegyetem van.

De ami a rendészeti vagy a katonai képzést illeti, mi lenne, hogyha a katonaságban, mondjuk, elkezdenének demokratikus vitát rendezni arról, hogy most támadjunk vagy ne támadjunk? Ott parancsuralmi rendszer van, a hadseregben mindig is az volt, egész más logika szerint működik egy ilyen jellegű képzés. Most ebbe a közszolgálat valahogyan persze beletartozik, nem képezheti szabad vita tárgyát az, hogy hogyan kell igazgatni egy önkormányzatot, hogyan működjék egy falusi jegyző ‑ hogy a közszolgálatnak a kisebb területeit említsem ‑, míg természetesen a művészképzés, a klasszikus tudományok művelése, az igen, a tudományok logikáját kell hogy kövesse.

(19.50)

Ezért itt egy ilyen központi irányítás, ami a mindenkori Miniszterelnökségnek van alárendelve, szerintem és szerintünk logikus és szükségszerű. Ha pedig vannak túlkapások, hát azért vannak a megfelelő helyen a megfelelő szervezetek, hogy ezt szóvá tegyék és ne engedjék megvalósulni.

Úgy gondolom, hogy ez a mai vita is túlmutat egy kicsit a törvény szövegén, mert belekeveredtek az egyetem működéséről szerzett esetleges negatív tapasztalatok, nem itt van a helye, és egy-egy rossz tapasztalat még nem jogosít fel senkit arra, hogy ezt a törvénymódosítást más szemüveg szerint és mondjuk, más elbírálás alá helyezze, mint amit valójában képvisel.

Nem véletlen, hogy az ókori államokban, akár Egyiptomról vagy Mezopotámiáról beszélhetünk, az írnokképzéssel kezdődött az írástudás tanítása. Azért jöttek létre az első iskolák is Mezopotámiában mintegy 5 ezer éve ‑ neveléstörténet tárgyalja ezt ‑, mert megnövekedett az állam működése és igényelte az írástudó embereket. És nem a tudomány logikája szerint, de annak nem ellentmondva, de egységesen képezték az írnokokat Mezopotámiában és Egyiptomban is, majd a középkori államokban is az államapparátus működtetéséhez létrejöttek az egyetemek, ahol nem a hét szabad művészet, hanem a praktikum és az állam szükségszerűsége diktált, hogy mit kell tanulni.

Így tehát idehozni a közszolgálatot kielégítők vagy végzők képzésére létrehozott egyetemi autonómiát csak nagyon óvatosan lehet, mert itt egészen más tevékenységről van szó, mint a klasszikus tudományegyetemeknél. Köszönöm. (Taps a kormánypárti sorokból.)