Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kevésbé indulatokat kiváltó kérdésről szeretnék szólni, ami azonban nem kevésbé súlyos; nem a jelen, hanem elsősorban a jövő problémájáról van szó. Erre alkalmat ad a környezetvédelmi világnap június 5-én történő visszaemlékezése, illetve a jövőt érintő figyelmeztetése.

A cél világos: meg kell állítanunk azt a folyamatot, ami környezeti tragédiához vezethet. Ha megengedik, néhány adattal a helyzet súlyosságát érzékeltetném.

Kétharmad-magyarországnyi termőterületet veszítünk el évente. Ezzel párhuzamosan hetente egymillió ember költözik városokba, akik nem tudnak ott már termelni. Vízválság küszöbén állunk; a ’900-as évek eleje óta a Föld lakossága ugyan a háromszorosára nőtt, de a vízkivételünk a hatszorosára. A klímaváltozás elindult. Évente 55 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátunk ki, holott 40 milliárd lenne még elfogadható. Az utóbbi száz év 13 legmelegebb éve az elmúlt 14 évben volt. Kik is a nagy szén-dioxid-kibocsátók? Elsősorban Kína és az Egyesült Államok.

De szóljunk néhány szót a magyarországi helyzetről! És ez egy olyan kérdés, amire büszkék lehetünk, hiszen ’90 óta, amióta a GDP 31 százalékkal nőtt, az erre felhasznált energia 20 százalékkal csökkent, és a szén-dioxid, illetve üvegházhatású gáz kibocsátása 40 százalékkal. Tehát Magyarország jó helyen áll, az első 70 országnak a klímateljesítménye tekintetében Magyarország a tizenegyedik.

Ma már elhangzott egy liberális megközelítésű felszólalás a környezetvédelemről, de legyen ez a megközelítés akár liberális, akár keresztény, nem ússzuk meg, hogy a jövő érdekében ebben a kérdésben össze ne fogjunk, mert egységes fellépésre van szükség. A keresztény tanítás másképp közelíti meg a kérdést, de a végeredmény, mondhatom, ugyanaz. Mi azt mondjuk, hogy a Teremtő az emberre bízta a teremtett világot, mi vagyunk a felelősek érte, és ez a felelősség ebből az erős motívumból táplálkozik. Első lépésnek ‑ azt hiszem, ez mindenkire vonatkozik ‑ fel kell ismernünk ennek a világnak a szépségét, gazdagságát és a rendjét, és ha ezt felismerjük, akkor ennek a védelme már egyszerű és könnyű, és talán fontosabb lesz számunkra, mint a termelési vagy fogyasztási kényszer. Én úgy gondolom, hogy az a kicsinek tűnő, de mégis szép eredmény, amit Magyarország ezen a területen produkált, arra késztet minket, hogy összefogva továbbvigyük ezt a munkát, és a teremtett világ szépségét, gazdagságát, rendjét megőrizve nemcsak a természetben, de a világunkhoz tartozó ember világában is szebbé és élhetőbbé tegyük a környezetünket, a világunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)