Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a kormány részéről ‑ ahogy látom ‑ senki nem fog tudni válaszolni a felvetésekre, mert úgy gondolom, hogy illő lenne, hiszen már nem az első eset, hogy felvetem ezt a problémát.

Arról van szó, hogy 2012-ben a Kincsem nemzeti lovas programot elfogadta a kormány, és akkor úgy tűnhetett, hogy a sok évtizedes elhanyagoltság után ez az ágazat, ez a terület talán némi kis figyelmet kap, hiszen a korábbi kormányoknál ez gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Most azért fogalmazok lovas ágazatként, mert ebbe természetesen beletartozik a sport, a tenyésztés, az oktatás, a rekreáció, a hobbi, a turizmus, a versenyzés és még néhány ágazat. Azért speciális és nem is lehet a mezőgazdaság területére teljes mértékben beilleszteni, mert itt nem élelmiszer-termelésről van szó, itt az állatnak nem elsősorban a húsát, nem az élelmiszer-termelő képességét tekintjük haszonnak, de ez így is van jól.

Onnan kell kiindulnunk, hogy magunkat lovas nemzetnek tartjuk, nagyon büszkék vagyunk a lovas hagyományainkra, ezt nagyon jól tesszük, de a gyakorlat ennél sajnos sokkal szomorúbb. Ott tartunk, hogy ma szinte minden környező országban nagyobb eséllyel tanul meg egy fiatal lovagolni, nagyobb eséllyel találkozik az állattal, mint hazánkban, ahol egyébként ennek minden hagyománya és kulturális háttere megvan, meg kellene hogy legyen. Ezért is tartottuk fontosnak és előremutatónak, amikor 2012-ben ez a bizonyos már említett Kincsem nemzeti lovas program a kormányülésen elfogadásra került.

Ezt a programot egyébként a szakma dolgozta ki a kormány kérésére a szaktárca felügyelete mellett, és azt kell mondanom, hogy minden olyan ágazat, amelyik részt vett ennek a programnak a kidolgozásában, arról adott számot nekem, hogy tényleg komolyan vették a véleményüket, konstruktív, részletes megbeszélések voltak, ahol az tükröződött le számukra, hogy végre talán nemcsak a politikai lózungok lesznek fontosak egy-egy ilyen stratégia elkészítésekor, hanem tényleg a szakma szava is döntő lehet. S ahogy mondtam, ez meg is történt, tehát magával a programmal semmi gondunk nincs.

Ezt azzal is alátámasztotta a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy ugyan ahhoz már nem voltak elég bátrak, hogy az Országgyűlés elé hozzák ezt a stratégiát, azonban én az idei év elején változatlan formában újra benyújtottam a Mezőgazdasági bizottság elé határozati javaslat formában, arra kérve a szakbizottságot, hogy engedjék át, hadd jöjjön ide az Országgyűlés elé, és vitassuk meg végre ezt a programot. Ezt azért tartottam fontosnak, mert a szakma legkülönbözőbb részeiből kerestek meg, a legkülönbözőbb ágazatokból azzal, hogy 2012-ben ugyan elfogadták ezt a programot, a gyakorlatban mégsem történtek meg az előrelépések, néhány alapkőletételtől eltekintve semmi nem történt. Ekkor önök nem engedték tovább a saját programjukat, ilyen módon a Házban nem tudtuk megvitatni az elmaradásokat.

Kértem az ágazatok képviselőit, hogy üljünk le egy asztalhoz, hallgassuk meg egymást, mondjuk el azt, hogy mi a legnagyobb hiányosság, mik a legnagyobb problémák. Ezt örömmel meg is tették, minden ágazattól jelen voltak ezen a megbeszélésen, ilyen módon összegeztük a problémákat és letettük a kormány asztalára. Mind törvénymódosítás formájában, mind pedig írásbeli kérdések sokaságában részleteztem azokat a problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem is járnak többlet költségvetési forrás idehívásával, sokszor elég lenne néhány bürokratikus akadály leküzdése, és odafigyelve az ágazat szereplőire már egy hatékonyabb működést lehetne elérni.

Sajnos, ezekre sem érkezett pozitív válasz, hacsak azt nem tekintjük pozitív válasznak, hogy a bizottsági ülésen dr. Feldman Zsolt helyettes államtitkár a Földművelésügyi Minisztériumból a következőket mondta, amikor többször firtattam ezen kérdések kapcsán. „Még egyszer mondom, ha közigazgatási nyelven szeretnénk fogalmazni, akkor jelen pillanatban az FM-en belül belső egyeztetésen van az a koncepció, amelyet kidolgoztunk, ebben, én azt gondolom, hogy két hét kell ahhoz, hogy mi magunk a saját magunk dolgaival végezzünk. Én utána március végén, április elején szeretném a lovas ágazattal a szükséges egyeztetéseket lefolytatni vagy elkezdeni, és azt majd meglátjuk, hogy ez milyen eredménnyel zárul.” ‑ mondta a helyettes államtitkár úr.

Most már június elejét is elhagytuk, tehát jócskán túl vagyunk azon az időponton, amit saját magának szabott a helyettes államtitkár úr. Ilyen módon szeretnék így a napirend utáni felszólalásom vége felé választ kapni arra, hogy a helyettes államtitkár úr által elmondottak hogy is állnak, mert a szakmai egyeztetések sajnos elmaradtak, legalábbis akiket a szakmában számon tartanak, őket biztosan nem keresték meg, mert arról tudnék. Sajnos, nincs itt a kormány képviselője, de remélem, veszik annyira a bátorságot és veszik annyira komolyan a szakmát, hogy írásban majd válaszolni fognak. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)