L. Simon László (Fidesz)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Nagy szeretettel és tisztelettel gratulálunk a székesfehérváriaknak, Székesfehérvár városa valamennyi polgárának, aki a kezdeményezés mellé állt, és azt gondoljuk, hogy egy olyan kezdeményezés, amelyet érdemes követni.

Hangozzék el itt a Házban, ahogyan képviselő úr, államtitkártársam is fogalmazott: Székesfehérvár mind a mai napig katonaváros, és ehhez méltóan ápolja is a magyar honvédelem, a magyar hazaszeretet, a magyar áldozatvállalás ügyét. Ehhez is gratulálnunk kell mind Cser-Palkovics András polgármester úrnak, Vargha Tamásnak, aki a honvédelem ügyéért felelős államtitkár és azoknak a katonai vezetőknek, akik hosszú éveken keresztül szolgáltak és szolgálnak jelenleg is Székesfehérváron.

Példaértékű az, amit Székesfehérvár elvégez. Azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy látva az első világháború századik évfordulóján folyamatosan újabb és újabb elénk táruló megem­lékezések és rendezvények sorát, az országban több múzeumban megnyíló kiállítást is megtekintve, hogy Székesfehérvár ebben is példát tudott mutatni. Olyan módon állítják elénk a katonákat, ahogyan azt kell, ahogyan az illik. Az első világháborúban életét vesztett több mint 600 ezer magyar hős, a második világháborúban életét áldozó sok-sok százezer magyar katona bizony a hazájáért küzdött, a hazájához volt hűséges, a hazája érdekeit képviselve szolgált és harcolt.

Én különösen büszke vagyok mindarra, amit az előbb államtitkár úr elmondott és azokra a kezdeményezésekre, amelyek Székesfehérvárt ma is valóban katonavárossá emelik, hiszen magam is Fejér megyei vagyok, Székesfehérvár szülöttje. Az első világháborús megemlékezésekkor is nagy-nagy figyelemmel követem mindazt, ami a városban történik. Talán annyi személyesség megengedhető a parlamentben is, hogy nekem még a parlamenti irodám ajtaján is az egyik székesfehérvári ezredben, a 69-es császári és királyi gyalogezredben szolgált dédapámnak az ezredkönyvből kimásolt életrajza olvasható, amelyből kiderül, hogy 51 hónapig harcolt az első világháborúban a front első vonalában. Mindebből az embernek példát és erőt kell merítenie, hogy 51 hónapnyi, tehát négy évig tartó szüntelen csatározás után haza tudott jönni, családot tudott alapítani és föl tudta nevelni a három leánygyermekét. Ebből én magam személyesen is példát, erőt merítek.

Köszönjük azt, hogy Székesfehérvár városa, a honvédelmi vezetés és maga a képviselő úr is ily módon állít elénk még sok-sok hasonló, megbecsülésre méltó, a hazaszeretetet a gondolkodásunk fókuszába állító példát. Azt kívánom, hogy a kezdeményezéshez sokan csatlakozzanak. Azt kívánom, hogy Székesfehérvár hosszú évszázadokon keresztül ‑ mint történelmi fővárosa ennek az országnak ‑ szolgálja a magyar honvédelem ügyét is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)