Teleki László (MSZP)

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tovább folytatva azt a gondolatmenetet, amit már az előző felszólalásomban kifejtettem, bizony nagyon nagy a baj a gyermekszegénység esetében és a gyermekéhezés esetében, mert a legutolsó adatok, amiket láttam, azt gondolom, mindenkit megdöbbentenek. A napokban jelent meg egy hír az ELTE Társadalomtudományi Kara és a Gyermekétkeztetési Alapítvány közös felmérése alapján, amely egy települést mért kimondottan, egy Nógrád megyei település kisközségét, ahol még a kétezres években mintegy 80-85 százalékos volt a gyermekszegénység, ma pedig 95 százalékos a gyermekszegénység. Egy tíz elemből álló alapszükségletet tartalmazó listát készítettek. Ez azt jelenti, hogy minden alapvető dolgot felmértek, és ez alapján jött ki ez a szám.

Azt gondolom, lehet vitatkozni nagyon sok esetben ezekkel a dolgokkal, de nem érdemes; azért nem, mert inkább tenni kéne annak érdekében, hogy a gyermekszegénységet fel lehessen számolni.

(15.30)

Az én értékrendem szerint ‑ ahogy egyébként régen is mondtam, és most is tartom azt - egyet­lenegy gyermek sem éhezhet, egyetlenegy gyermek sem szabad hogy éhezzen akár a nyári, akár a téli időszakban. Örülök neki, hogy államtitkár úr itt van, és ha reagálna, meg is köszönném neki. Amit mondott, hogy most emelkedtek az összegek, én természetesen elfogadom, viszont azt nem nagyon látom, államtitkár úr, hogy az az emelkedett összeg az általános iskolásokra és mondjuk, az óvodai és bölcsődei ellátottakra hogy tud igazán fókuszálódni, tehát hogy tudja majd kiszolgálni.

Tudjuk, hogy a bölcsődében nagyon rövid szünet van, és ott lehet látni azt, hogy talán jobban meg lesz oldva, és az óvodában is, ha ez így igaz, hogy rövidebb szünet van, viszont azt gondolom, az általános iskolásoknál jelentkeznek a problémák, és nemcsak az alsó osztályokban, hanem a felső osztályokban, akár a 8. osztályban is megjelenhetnek a problémák. Ebből adódóan én azt gondolom, hogy nemcsak számszerűségében kell felkészülni erre a problémára, hanem a megszervezésére is. Én tudom, hogy önkormányzatok készen állnak, csak nagyon sokszor kaptuk azt a jelzést, hogy nincsen elég forrás rá ‑ a tavalyi és tavalyelőtti években is lehetett hallani ‑, nincsen annyi forrás, amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy a gyermekéhezést valamilyen szinten vissza tudjuk szorítani. Ezért azt gondolom, hogy ez nagyon fontos.

Ön is említette, és én is szeretném újra ebbe a kérdésbe visszahozni a foglalkoztatást, mert nem a segélyezést, hanem a munkát kellene preferálnunk, hogy a munka alapján próbáljuk meg a megélhetést biztosítani, és akkor nem lesz szükség segélyezésre. Én ezzel tökéletesen egyetértek, viszont azt látom és azt érzékelem, hogy nincsen elég munkahely ‑ ahogy elmondtam az előbbi felszólalásomban ‑, azért nincsen elég munkahely, mert a közfoglalkoztatást egy nagyon hasznos dolognak tartom, viszont nem tud kitörni az elsődleges piacra, vagy nagyon ritkán tud kitörni az a személy, aki ebbe a spirálba belekerül, mert egyre nehezebben tud kitörni az elsődleges munkaerőpiacra. Hogy lesz ez a kérdés majd kezelve? Mert ha továbbra is azt akarjuk elérni, hogy csak a segélyezés álljon rendelkezésre, akkor nagyon nehéz ezt a kérdést jól és adekvátan kezelni.

Ezért tehát nagyon fontosnak tartanám ‑ majd újra elmondom ‑, amit az Európai Unió is előírt, hogy egyre jobban szűküljön az a lehetőség és az az adottság, amely csak a közmunkára, a közfoglalkoztatásra próbál meg fókuszálni. Ezért fontosnak tartanám, hogy a kormány azzal a kérdéssel foglalkozzon, hogy az elsődleges munkaerőpiacra hogy tudja eljuttatni azokat a munkavállalókat, akiket el kellene juttatni.

Nagyon fontosnak tartom a szegénység kérdése kapcsán megemlíteni a romaszegénységet. Nem szeretném különválasztani, mert teljesen mindegy számomra, és gondolom, mindenki számára, hogy roma vagy nem roma az illető, aki éhezik, egyetlenegy fontos, hogy tegyünk róla, hogy ne éhezzen, de vannak olyan romák, akik a perifériára szorultak, nekik viszont sokkal nehezebb a megélhetésük.

Említette a foglalkoztatást az előbbi kérdéskörömnél. Szeretném jelezni, államtitkár úr, hogy abból a környezetből, amiről én beszélek, nem tudnak elmenni munkát vállalni, abból a környezetből nem tudnak elmenni tanulni, abból a környezetből legfeljebb szegregált oktatásban tudnak részt venni, mert a település jómódú diákjai máshova mennek el tanulni.

Ezért tehát én azt gondolom, van ebben a dologban olyan kérdés, amire nagyon korrekt választ várunk, és nemcsak a Magyar Szocialista Párt részéről, hanem azok részéről, akik kint a szegénységben élnek, és olyan körülmények között élnek szegénységben, amely néha embertelen is.

Köszönöm, és ha válaszol, azt külön megköszönöm. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)