Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika jogsegélyszolgálatot indított közalkalmazottak, köztisztviselők és munkaviszonyban dolgozó emberek számára, akiket a kormány kitaszított az állásából és közmunkasorba taszította őket.

Változatos élettörténetekkel találkoztunk, és egy közös volt ezekben az élettörténetekben, az, hogy ezek az emberek jelentős bércsökkenést szenvedtek el. Volt olyan önkormányzati köztisztviselő, aki, amikor a kormányhivatalok létrejöttek, őt elbocsátották, de továbbra is kellett valaki, aki postázik, jegyzőkönyveket vezet, adminisztratív feladatokat ellát, így visszavették őt közmunkába. De ott van kormánytisztviselő is, aki korábban köztisztviselőként dolgozott, és amikor kormányhivatalba átkerült, akkor május 1-jétől több ezer dolgozóval együtt a bére jelentősen csökkent. Ennek az embernek, aki hozzánk fordult, konkrétan 60 ezer forinttal csökkent a bére.

A Lehet Más a Politika figyelmeztette a kormányt anno még a jogállási törvény vitájában, hogy nem teheti ezt meg a magyar emberekkel, ennek ellenére önök megtették, és itt a bizonyíték, hogy kormánytisztviselőként, korábban köztisztviselőként dolgozva átkerült egyik helyről a másikra, ugyanannyit dolgozik, és 60 ezer forinttal kevesebbet keres.

Úgyhogy azon kívül, hogy a jogsegélyszolgálatunkat rengeteg olyan ember megtalálta, aki közmunkasorban végezte, pedig nem ott lett volna a helye, hiszen korábban rendes, dolgozó állása volt, találkoztunk még számos olyan történettel, amely visszaigazolja számunkra azt, hogy amit korábban mondtunk önöknek, hogy be fog következni, az immár bekövetkezett, és amit látunk, az az, hogy jelentős bércsökkenés következett be a közszférában.

Pedig eddig se volt a helyzet rózsás, hogy finoman fogalmazzak. Egyrészt a folyamatos átszervezések miatt nagyjából egy olyan kép bontakozik ki számunkra, hogy vagy szinten maradtak a bérek, vagy jelentősen csökkentek, illetve az, hogy közmunkásként kifejezetten sokkal alacsonyabb bérekért dolgozhatnak magyar emberek a közszférában. Pedig 220 ezer emberről van szó, akinek nyolcadik éve ugyanannyi a fizetése, ugyanannyi az illetménye, ugyanannyit keres, de ott van még 200 ezer ember, aki létminimum alatt keres a közszférában.

Ezért nem tartom egyáltalán túlzónak azt, amit a napirend előtti felszólalásom címének adtam, azt, hogy önök cselédsorba taszították ezeket az embereket, mert nem lehet az, hogy kormányról kormányra azt nézzük, hogy ezeken az embereken folyamatosan átgyalogolnak, holott ők azok, akik olyan munkákat végeznek el, ami nélkül ez az ország nem lenne működőképes.

Annál is inkább felháborító ez az egész történet, mert ha megnézzük a jövő évi költségvetési tervet, azt látjuk, hogy 500 milliárd forint fölösleges és luxuskiadás kapásból felfedezhető benne. Körülbelül ennyibe kerülne maradéktalanul teljesíteni azokat a követeléseket, amelyek a közszféra részéről érkeznek. De önök, mint mindig, most is az embereken spórolnak, hiszen Orbán Viktor, a miniszterelnök megmondta, hogy ez az irány; azzal házal külföldön, hogy mi milyen kevés pénzért dolgozunk, ahhoz képest, hogy mi milyen jól képzettek vagyunk.

Nem csoda, hogy most már utcára vonulnak a kisemmizett emberek, mert elfogadhatatlan, hogy nincsen rendes béremelés, és ugyanígy elfogadhatatlan a kormánynak az „oszd meg és uralkodj” politikája. Látható, hogy ágazatokat megosztva adnak pénzeket, kijátsszák egymás ellen a munkavállalókat, a csurran-cseppen orbáni modelljét valósították meg, így is tudnék fogalmazni. Elég ebből, rendes, átfogó és mindenkire kiterjedő béremelés kell.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ha önök ott lettek volna pénteken a szociális dolgozók tüntetésén, akkor önök is találkozhattak volna azzal a konyhán dolgozó szociális munkással, aki elmondta, hogy ő, mint technikai személyzet, egy fillért nem fog kapni abból, amit beígértek a többieknek, akik mondjuk, ellátják azokat az idős embereket, ahol ő dolgozik.

Tehát mégis hogy lehet így egyáltalán hozzányúlni egy rendszerhez, hogy egy munkahelyi kollektíván belül vannak olyan emberek, akik kapnak némi bérkiegészítést, és ott vannak a technikai dolgozók, akik meg semmit nem kapnak?! Ha nincsen étel, nincsen gyógyszer és nincsen tiszta ruha, mert maguk, mondjuk, elfeledkeznek az étkeztetésért és a szállításért felelős dolgozókról, milyen lesz az ellátás abban a munkahelyi kollektívában?! Önök ezt csinálják, ide csurrantanak-cseppentenek, oda máshova adnak, de gyakorlatilag egy rendes, átfogó, mindenkire kiterjedő teljes béremelésre van szükség, ez az LMP követelése.

A 2016-os költségvetés mindenképpen alkalmat kíván adni arra, hogy ez megvalósuljon. Mi módosító javaslatokat terjesztettünk a Ház elé, abban a nevelést-oktatást segítő munkatársakra, a felsőoktatásban dolgozókra, a kulturális és művelődési területen dolgozókra, az egészségügyi, a szociális dolgozókra, a köztisztviselőkre, szóval, rengeteg olyan emberre gondoltunk, akiről önök most már jó régóta elfeledkeznek. Mi kiállunk ezekért az emberekért, mert mi tudjuk, hogy a méltánytalanságnak is van határa, és itt most már tényleg elfogytak a szavak. Itt most már egy dologra van szükség, hogy önök komolyan vegyék azt, hogy ennek az országnak a kormányán vannak pillanatnyilag, és emeljék meg a béreket a közszférában.

Fejezzék be, legyenek szívesek, a pénz elherdálását, és adják oda ezeknek az embereknek a jogos, tisztes bérüket, mert nélkülük ez az ország nem működik! Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)