Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Pénteken részt vettem a szociális ágazat dolgozóinak demonstrációján, ami az Alkotmány utcában ért véget, és az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Az egyik szemem sírt azért, mert ennyi év után is még ott tartunk, hogy lehetetlen élethelyzetben vannak szociális pályán dolgozók az alacsony bérük miatt; lehetetlen helyzetben, egyik napról a másikra élve. A másik szemem nevetett, mert öröm volt látni, hogy ilyen összefogás van a szférán belül, sőt más szakmának, más ágazatoknak a képviselői, érdekvédelmi szervezetei is részt vettek a demonstráción, hogy ezzel fejezzék ki együttérzésüket a szakma dolgozóival kapcsolatban.

Megelőzném azt, amit államtitkár úr mondana, hogy felsorolná, hogy milyen eredmények vannak eddig, felsorolná azt, hogy július 1-jétől milyen változások várhatóak. Tisztában vannak a szféra dolgozói azzal, hogy mi történt eddig, mi várható, de nem elégedettek ezzel. Még ez alapján is több tízezer ember a létminimum alatt marad, ha július 1-jével ez a minimális, könyöradomány jellegű bérkompenzáció megtörténik.

Az életpályamodellt még sehol nem látjuk, a kanyarban sem, a 2016. évi költségvetés nem tartalmazza, a szférában dolgozók, érdekvédelmi szervezetek kiszámolták, hogy a költségvetésben a bérfejlesztésre 30 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy egy minimálisan elvárható, sőt azt mondanám, hogy az életben maradáshoz és normálisabb magyarországi, mert európainak nem mondható… ‑ életet élhessenek azok, akik ezt a segítő, mindennapi küzdelemmel és lemondással járó hivatást választják. Ne kelljen olyan élethelyzetben lenniük, hogy a velük szemben ülő kliens jobb anyagi körülmények között van, mint ők, akiken segíteni kéne, azok jobb egzisztenciális állapotban vannak, mint a segítő szakma résztvevői.

Egyenes választ várok, nem kitérő válaszokat, nem felsorolást. Mikor lesz normálisan elfogadható életpályamodell? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)