karzat
Szinkron2026-08-19 07:33

Németh Szilárd István (Fidesz)

2015-05-30 · 79. ülésnap · felszólalás · 13:32

napirendi pont: Általános vita lefolytatása T/4741 Az adózással összefüggő egyes törvények módosításáról

Szöveg10 907 karakter · 21 bekezdés · JSON

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttem felszólaló MSZP-s képviselők nem leptek meg cseppet sem, hiszen gyakorlatilag évtizedek óta tudjuk, és Szolzsenyicin óta le is van írva, hogy nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana (Derültség az MSZP soraiban. ‑ Dr. Józsa István: Magadra gondolsz? Vörös Csepel? ‑ Az elnök csenget.), ha a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja. Tehát körülbelül ennyit a szocialista hozzászólókról. Azonban az meglepett, hogy a jobbikos és az LMP-s kollégák is csatlakoztak ehhez a hazugságcunamihoz. Én a tényekről szeretnék beszélni.

Két részben támadták az előttünk fekvő adócsomagot, illetve, ha úgy tetszik, Magyarország kormányát, Magyarország adópolitikáját, hiszen ez az adócsomag már valaminek a következménye, illetve része. Az elmúlt öt évet együtt érdemes ebben a tekintetben néznünk, és a költségvetést is tudjuk ehhez kapcsolni. A költségvetés vitája előttünk zajlott, de ezek teljes egészében összefüggő törvénycsomagok. Azt gondolom, hogy ezek határozzák meg Magyarország jövőjét.

Nézzük az első támadási frontot! (Dr. Józsa István: Ruszki tankcsata! Sztálingrád!) Mindenütt azt hallottuk, minden képviselőtől, hogy ez az adócsomag, ezek a szabályok, amelyeket most érvényesíteni szeretnénk a 2016. évi költségvetés, illetve a 2016. évi hazai élet során, teljes egészében tönkrevágják a magyar gazdaságot. És akkor meg is határoztak olyan mutatókat az előttem felszólalók, amelyek tekintetében javulni kellene.

Na, nézzük! Fogyasztásélénkítés, ez volt az első. Fogyasztásélénkítésről beszélnek azok, akik, amikor kormányon voltak, akkor éveken keresztül mínusz 2, mínusz 3 százalékos kiskereskedelmi mutatókat tudtak produkálni. 2013 óta Magyarországon viszont folyamatosan ‑ akár a havi szintet nézzük, akár éves bontásban ‑ nő a kiskereskedelem, ez minimum 5-6 százalékos növekményeket jelent. Tehát ennyit a fogyasztásélénkítésről, és hogy az az adópolitika, az az adócsomag, az az adótörvénycsomag hogy befolyásolja a fogyasztásélénkítést.

Nézzük az inflációt! Azoknál, akiknél a legkisebb infláció 5,8 százalék volt éveken keresztül, vagy 6 százalék fölötti inflációs rátát produkáltak, azok most fintorognak az 1,5 százalékos infláció kapcsán. Voltak olyan hónapok, olyan szakaszok egyébként, amikor az áremelkedés deflációs mutatót jelentett, hiszen azt hiszem, a legutóbbi mínusz 0,3 százalékos mutató volt.

Vagy a foglalkoztatási adatok: 3,6 millió ember dolgozott 2010-ben, amikor Magyarország úgy döntött, hogy véget kíván vetni annak a nyolc évnek, amiben élnie kellet. Ma gyakorlatilag csaknem 4,2 millió ember dolgozik, ráadásul úgy, hogy mind a 4,2 millió ember büszke lehet arra, hogy hozzájárul adójával ahhoz, hogy ez az ország egyre jobb pályára tudjon kerülni, míg 2010-ig a 3,6 millióból csak 1,8 millióan adóztak ebben az országban.

A gyermekek számát is ennél a tételnél említették, bár szerintem azt inkább a családoknál kellett volna, de ha már a gyermekszületésről beszélünk, én sok mindenben egyetértek azzal, amit Z. Kárpát Dániel elmondott, illetve én is olvastam Fekete Gyula tanár úr könyveit. Mi azon vagyunk, hogy ebből a helyzetből, ebből az évtizedek óta tartó apadásból ki tudjuk emelni az országot, s a mutatók arra biztatnak bennünket, hogy jó pályán vagyunk. Ez nem megy egyik évről a másik évre, nem megy egyik napról a másik napra, ezt csak egy hosszú távú programban lehet érvényesíteni, hogy a gyermekek születésszáma esetleg meghaladja majd az elhalálozó magyarok számát, de az úton jól haladunk, hiszen a mutatók ‑ és gondolom, államtitkár asszony majd erről fog beszélni ‑ számunkra ezt jelzik.

És itt van az áfamantra, az az áfamantra, amely mint valami bűvös, mindent megoldó történet lenne, ha gyorsan akár el is törölnénk az áfát. Azzal már senki nem foglalkozik egyébként, hogy az áfabevételek, ha jól tudom, államtitkár úr, a második legnagyobb összeget teszik ki az állam bevételei között, tehát a költségvetés összes oktatásra, egészségügyre, szociális intézkedésre, tehát Magyarország életére fordított pénzének az egyik legnagyobb tételéről beszélünk. Másrészről azt tapasztaltuk, ha szintén visszanézünk az előző korszakba, akkor ott volt ilyen áfacsökkentés 2006-ban, a világ legrövidebb ideig tartó áfacsökkentése volt. Ez éppen addig tartott, amíg a választások zajlottak; 20 százalékról 5 százalékra, majd amikor véget értek a választások, és Gyurcsány elvtárs megkapta a lehetőséget, hogy újra kormányfő legyen, akkor hirtelen 5 százalékról 25 százalékra nőttek, tehát még magasabb szintre emelkedtek az áfakulcsok. Tehát itt valami probléma van az erkölcsi alapokkal meg a megmondóképesség lehetőségével.

De ha ezzel nem foglalkozunk, akkor még azt a tényt nézzük meg, hogy ha csökkentjük az áfát, az nem elsősorban a vásárlóknál marad. Az áfacsökkentés igazi kedvezményezettjei, ezt jól mutatják az adatok, a kereskedők és a termelők lehetnek. Tehát ezzel gyakorlatilag gazdaságélénkítést, kereskedelemélénkítést lehet megtenni, de ezeket is csak apró lépésekben. Egyetértek Galambos Dénes képviselőtársammal, véleményem szerint elkövetkezik az az időszak, hiszen ezen vagyunk, hogy ebbe a körbe bekerüljön majd a baromfihús, és bekerüljenek a halak is. Egyébként erre számadat is van, hiszen azt az áfacsökkentést, ami egy 5 százalékos csökkentést jelentett, úgy számolták ki, hogy körülbelül 0,9-1 százalék maradt egyébként ebből az embereknél, a többit pedig a kereskedők nyelték be.

A másik ilyen terület, amit egyébként érdemes majd ‑ mindjárt mutatok egy-két adatot is - ada­tokkal, tényekkel cáfolni, az a családokat és a magyar embereket ért támadás a költségvetés, illetve az adópolitikánk által, és az a bűvös mondat, amire Révész Máriusz is célzott, hogy ez az adópolitika, ez az adócsomag kizárólag a gazdag embereket segíti. Valami olyasmit kellene szerintem felfogni a túloldalon, hogy mi nem az újraelosztás hívei vagyunk, nem annak a hívei vagyunk, hogy behúzunk pénzt az emberektől, és aki jól viselkedik, az majd kap belőle valamit. Ezt egyébként a rezsicsökkentésnél is megléptük, hiszen az is mindenkit érintett.

Az egykulcsos jövedelemadó is mindenkit érint. Tehát mindenkinek a jövedelme szerint egyformán, egyaránt kell adóznia, és ha ezen tudunk változtatni ‑ mint például most, hogy 1 százalékkal tudjuk csökkenteni, vagy amit célul tűztünk ki 2018-ra, hogy egy számjegyű legyen, esetleg 8-9 százalékos legyen ez az adónem ‑, mindenki számára pénzt fog jelenteni, mindenkinél több pénz fog maradni, amit ő szabadon költhet el. Ő dönti el, hogy azt a pénzt, ami nála maradt ennek az intézkedésnek a következtében, mire fogja fordítani. Szerintem ez egy nagyon fontos alapja ennek a családi adózásnak. Illetve a családi adózás célját nem kell tovább mondani, az, amiről itt mindannyian beszéltünk: a magyar családok megsegítése, a gyermekvállalás, a gyermeknevelés elősegítése. Ha úgy tetszik, amire itt egyébként többen céloztak, a szülőföldön, a szülőhazában való maradást is elősegíti. Nyilván ez sem egy egyik hónapról a másik hónapra gyümölcsöző program, de azt gondolom, hogy az irány teljesen normális, és már azok a számok, amiről itt beszélni fogok, azok is ezt fogják alátámasztani.

Na, nézzük csak ezt a gazdagságot! Kigyűjtöttem egy-két fizetést. Mondjuk, egy egyedül élő 50 éves tanítónő nem nevezhető gazdagnak, ugye? Önök mindig arról beszélnek, hogy nagyon rossz helyzetben vannak mind a pedagógusok, mind az ápolónők. Tegyük fel, hogy a kormány két évvel ezelőtt bevezetett életpályamodelljének megfelelően 235 ezer forintot keres ez a tanítónő havonta, és nála most, 2015-ről 2016-ra havonta 2350 forinttal, azaz évente 28 200 forinttal több pénz marad. Egyedül élő emberről beszélünk.

De egy két gyermeket nevelő egykeresős családról is tudunk beszélni, sajnos van ilyen. Mondjuk, egy ápolónő, aki két gyermeket nevel, 35 éves, bruttó 105 ezer forintot keres, nála havi 6050 forint marad, ez éves szinten 72 600 forintot jelent.

(13.30)

Ha veszünk egy olyan családot, ahol két kereső van, és két gyermeket nevelnek, akkor ez 9700 forint havi többletpénzt jelent, ami a családnál marad, ez éves szinten 116 400 forint, ami egyhavi kereset, egy jó kereset egyébként ebben a szegmensben. Tehát azt gondolom, hogy amit itt felolvastam, az nem a gazdag családokat meg a milliomosokat meg a nem tudom, kiket érinti.

Egyértelmű, hogy az az adócsökkentés, amit 2016-ban folytatunk ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni ‑, már egy hosszú távú gazdasági intézkedésnek a része, ezt Matolcsy György tegnap új merkantilizmusként fogalmazta meg Colbert után szabadon. Itt láthatók azok a keresetek, amelyek az egyes szegmensekben megtalálhatók majd. Például a havi nettó jövedelem változása során kétgyermekes család esetén, ahol bruttó 105 ezer forintos kereset van, és ketten keresnek, ott 85 200 forint marad évente az embereknél. De ahol ez 200 ezer forintos fizetést jelent, ott 108 ezer forint marad évente a családoknál, és van olyan modell is ‑ amit épp az előbb említettem, szintén nem gazdag emberekről van szó ‑, ahol 116 400 forint, és ez csak a személyi jövedelemadónak köszönhetően.

Ha megengedik, csak egy-két tételt még ehhez hozzátennék. Ha a rezsicsökkentésből származó pénzmegtakarítást számoljuk, akkor ez átlagosan 125 és 165 ezer forint között van egy-egy családnál. A panellakótelepen, egy kisebb lakásban, egy 55 négyzetméteres lakásban 125 ezer forint marad évente az embereknél, egy kertes házban pedig 165 ezer forint marad, szintén kétgyermekes családokról beszélünk.

És akkor itt van a családi adókedvezmény, amit azért nem szerepeltetünk ebben a törvényben, mert már törvénybe foglaltuk, viszont valorizáljuk: 10 ezer forintról 12 500 forintra fog emelkedni gyermekenként és havonta. Ha ezt ki tetszenek számolni, akkor ez egy évben 300 ezer forintot jelent, hiszen havi 25 ezer forinttal marad több ennél a családnál, ennél a kétgyermekes családnál. Ez 370 ezer családot érint, 370 ezer átlagcsaládot érint, és 1,4 millió ember él ebben a 370 ezer családban.

Összefoglalva a lényegét ennek az adócsomagnak, ennek az adópolitikának, itt látható. (Felmutat egy lapot.) Erre azt mondani, hogy nem jelentős, az már durvaság, de hogy elveszünk az emberektől pénzt, és rosszabbul fognak élni az emberek, az meg egy oltári, baromi nagy hazugság. Ugyanis, ha nézzük a rezsicsökkentést, ha nézzük a személyi jövedelemadó-változást, annak a csökkentését és megnézzük a családi adókedvezményt, akkor egy kétgyermekes, kétkeresős családnál, akik munkából élnek ‑ akár fizikai, akár szellemi munkából élnek ‑, és átlagkeresetük van Magyarországon, 581 400 forint marad jövőre. Nos, ezért van itt ez az adócsomag.

Az a célunk, hogy több pénz maradjon a magyar családoknál, és ez az adócsomag, ez az adótörvény-tervezet ezt biztosítani is fogja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A jegyzőkönyv szövege, ahogy az Országgyűlés Web API-ja adja (felszolalas), a formázás nélkül. Nem összefoglaló.

HivatkozásJSON

karzat: Németh Szilárd István — 2015-05-30, felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/79-82.html
BibTeX
@misc{karzat-40-felszolalas-79-82,
  title = {Németh Szilárd István — 2015-05-30, felszólalás},
  howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/79-82.html}},
  note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
  year = {2026}
}