Orbán Gábor

ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Mielőtt tételesen is reagálnék néhány olyan hozzászólásra, amelyeket a felszólalásokban hallottunk, engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy az önök előtt fekvő törvénytervezetben foglalt javaslatok idén is szorosan illeszkednek az elmúlt években megfogalmazott gazdaságpolitikai és adópolitikai célkitűzésekhez. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évek alatt kialakított növekedésbarát adórendszer fenntartása érdekében továbbra is az adórendszer súlypontjának a fogyasztási, forgalmi típusú adókat, valamint a környezet- és egészségvédelmi célú adókat tekintjük, miközben a jövedelmeket terhelő adók a költségvetési egyensúly megtartása mellett a lehetőségekhez mérten fokozatosan csökkennek.

Az adórendszer alapjai jövőre is változatlanok, ugyanis bizonyított: ez az adórendszer pénzügyi stabilitást, szociális biztonságot és gazdasági növekedést egyszerre képes biztosítani. Nem értek egyet Burány Sándor képviselő úrral, ugyanis a magyar gazdaság várakozáson felüli teljesítménye egyértel­műen azt igazolta vissza, ugyanúgy, ahogy a gaz­daság kifehérítése terén elért eredményeink is, hogy jó úton járunk.

Az adórendszer alappillére továbbra is, ahogy államtitkár asszony elmondta, a munka és a családok megbecsülése marad. A személyi jövedelemadó egy számjegyűvé tétele továbbra is célunk, ezt a munkát nem adtuk fel, fokozatosan haladunk ebbe az irányba, mert nem akarunk megtorpanni vagy visszafordulni.

(15.00)

Úgy gondolom, a második ciklus végére megvalósítható a sok száz milliárd forintot jelentő adókiengedési lépéssorozat. Jövőre egyet lépünk a kitűzött célunk felé, az szja kulcsát 15 százalékra csökkentjük, és így a jövő évtől évi 120 milliárd forinttal hagyunk többet 4 millió munkavállalónál. Az ebből fakadó nettó keresetnövekedésre minden legálisan dolgozó, bejelentett munkavállaló bizton számíthat, ezért nem is értem, hogy miért arról beszélünk, hogy kinek hogyan csökken a keresete, arról kellene beszélnünk, hogy mindenkinek nő jövőre a keresete.

Az MSZP javaslataival kapcsolatban azt érdemes megjegyezni, hogy a szocialista kormányzás által fenntartott progresszív adórendszer durván büntette a többletteljesítményt, és olyan irreális adó-jóváírási rendszert működtetett, amely jövedelemeltitkolásra ösztönzött. A tőkejövedelmeket ugyanakkor meg lineárisan adóztatták. Nem értem, hogy miért pont a munkajövedelmeket akarják a progresszióval büntetni, miközben a tőkejövedelmeket lineárisan adóztatták. Ha megnézzük, a mi adórendszerünkben sávos rendszer működik több adónem esetében is. Ilyen a bankadó, ilyen a társasági adó egyébként, és ilyen lett volna a reklámadó is eredeti szándékaink szerint, csak mindenféle külső korlátokba ütköztünk… (Dr. Józsa István: Csak nem? ‑ Gúr Nándor: Internetadó?) Képviselő úr, megköszönöm, ha elmondja helyettem a zárszót, de ha mégsem, akkor folytatnám.

Az adójóváírás kivezetésével kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmüket, hogy a kormány a nettó jövedelem csökkentésének megelőzésére lépéseket is tett, ugyanis a szükséges, elvárt béremelést a munkáltatók úgy hajtották végre, hogy ahhoz a szociális hozzájárulási adóból kedvezményt vehettek igénybe. Ez volt a köztudatban úgy ismert, mint a bérkompenzáció intézménye, így tehát az egykulcsos szja-ra való áttérés nem járt azzal a következménnyel, mint amit Burány Sándor képviselő úr említett.

Az elmúlt időszakban, szemben a szocialista kormányzás adópolitikájával, folyamatosan figyelemmel voltunk a gyermeknevelés, a gyermekvállalás megbecsülésére is, a családok támogatását sikeresen biztosítottuk, a családi járulékkedvezmény megteremtésével 2014-ben már több mint 235 milliárd forint maradt a gyermekeket nevelő szülőknél, és az az emelés, ami a jelenlegi törvénytervezetben van, jövőre közel 15 milliárd forinttal javítja 380 ezer szülő jövedelmi helyzetét.

Ami a családi kedvezménnyel kapcsolatos szocialista megjegyzés volt, arra szeretnék most kitérni a negatív adóként való nyújtással kapcsolatban. Az MSZP javaslata erre vonatkozóan nem új ötlet. Akkor is fölmerült már, amikor hatalmon voltak, mégsem lépték meg, nem is véletlenül. Gyakorlatilag nem lehet azt megmondani, hogy ilyenkor minimális jövedelem egyáltalán kell hozzá, vagy még az sem kell hozzá. Pont ezért döntöttek arról, hogy a családi pótlékot növelik, így viszont lemondtak arról ‑ és erről mi nem szeretnénk lemondani ‑, hogy ez a családi kedvezmény munkára ösztönözzön, hogy a munkavállalással összekapcsolódjon.

Schmuck Erzsébet képviselő asszony gondolatai szintén a többkulcsos jövedelemadó-rendszer visszahozása mellett vagy körül forogtak. Ezek a szokásos érvek hangoztak el, nem ismételném meg most már, amit ezzel kapcsolatban elmondtam, a kormány álláspontja ebben az ügyben világos.

Kiemelném azt is, hogy a munkára rakódó terhek csökkenésének kormány által megvalósított üteme, a béremelések és a csökkenő árak mellett egyértelmű, hogy milyen szerepe volt ennek abban, hogy most már több mint két éve folyamatosan növekednek a reálbérek Magyarországon. Z. Kárpát képviselő úr, ez az oka annak egyébként, hogy az szja-bevételek tervezése úgy néz ki, ahogy kinéz. Nem csak a létszámról van szó, bár arról is; bővülő foglalkoztatásban hiszünk a jövő évre az idénhez képest. De nemcsak a foglalkoztatottak létszáma, hanem a növekvő reálbérek, illetve a költségvetésbe betervezett 1,6 százalékos infláció az, ami azt az szja-alapot megnöveli, ami annak ellenére, hogy a kulcs csökken, így is abszolút értékben, milliárd forintban nagyobb tud lenni, mint az idénre tervezett személyi jövedelemadó-bevétel.

Engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig visszatérjek Schmuck képviselő asszony növekedési adóhitellel kapcsolatos megjegyzésére. Nem tudok egyetérteni azzal, amit mondott. Az intézkedés a legálisan működő vállalkozások számára nyújt segítséget. Becsléseink szerint 20 ezer cég is érintett lehet, szó nincs arról, hogy egy szűk kört célozna ez a kedvezmény.

A másik, amit fölvetett ezzel kapcsolatban, illetve a helyi adóval kapcsolatban, hogy nem jelent segítséget az önkormányzatok számára. Nem így látom. A kisebb települések szerinte a bevételi érdekeltség miatt nem adnak mentességet, ők már most is alacsonyabb adómértéket állapítanak meg. Mivel ez egy koncentrált, célzott adóelőny-nyújtási lehetőség, csak a háziorvosokra vonatkozhat, én arra számítok, hogy az önkormányzatok széles körben fogják tudni alkalmazni, mert nem üt olyan lyukat az önkormányzat büdzséjén, nem sok adózót érint, és ez a kistelepüléseknél ugyanúgy igaz lehet. Sőt, éppen a kisebb önkormányzatok ezzel tehetik vonzóvá a jelenleg még üres praxist az orvosok számára, anélkül, hogy a többi adózótól származó bevételt veszélyeztetnék. Ahol pedig már eleve alacsony az iparűzési adó, ott értelemszerűen nem kell ilyen adóelőny, mert ott már megvan most is.

Engedelmükkel most rátérnék a tranzakciós illetékkel kapcsolatos megjegyzésekre, amelyeket Z. Kárpát képviselő úr többször is tett. Megjegyzem, hogy a kormány adópolitikájának részeként változatlanul kitartunk azon alapvetés mellett, hogy minden gazdasági szereplőnek teherbíró képességével arányosan ki kell vennie a részét a közteherviselésből, ennek érdekében a munkát terhelő közterhek arányának csökkentését, a forgalmi, fogyasztási típusú adók részarányának emelését szem előtt tartva, a pénzügyi szolgáltatók lettek a tranzakciós illeték alanyai.

Az áthárítás kérdése nem egy adópolitikai kérdés. Az adatokban sem látjuk azt, hogy ez egy tömeges jelenség volna. Ami az eseti ügyeket illeti, felhívnám a figyelmet, hogy számos határozat született a jogsértő pénzintézetekkel szemben. Amit viszont látunk az adatokon, az az, hogy a pénzintézetek jelentős részben költségcsökkentéssel alkalmazkodtak a megnövekedett terhekhez, ami azt jelenti, hogy áthárítás helyett saját magukon spórolnak, és így fizetik meg a rájuk kiszabott közterheket.

Itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy az EBRD-megállapodással kapcsolatos téves megállapításokkal vitatkozzam. Mielőtt erre rátérnék, ugyanakkor szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselő urakat és hölgyeket, hogy a hazai pénzügyi szektor az elmúlt öt évben több mint 50 százalékban, egyes mutatók szerint kétharmad arányban hazai érdekkörbe került. Tehát ne hasonlítsák össze közvetlenül a 2010-es helyzettel az idei környezetet, amiben ezeket a döntéseket meg kell hoznunk. Azt sem szeretném, ha elfelejtenék, hogy a pénzügyi szektorra rakódó közterhek nagysága így is messze a legmagasabb marad az Európai Unióban és az OECD-országok körében, aminek célja az, hogy továbbra is minden gazdasági szereplőt bevonjunk a közteherviselésbe.

Úgy gondolom, hogy Z. Kárpát képviselő úrnak az egyébként tiszteletre méltó filológiai kutatásai hiábavalóak voltak, ugyanis a Bankszövetséggel semmilyen megállapodást nem kötöttünk, kivéve azt, amikor a forintosítás kapcsán kellett egy technikai egyezségre jutnunk. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)Egyébként, azt hozzáteszem, hogy ha Z. Kárpát képviselő úron múlik, akkor létre se jöhetett volna soha, mert ő nem ismerte el, hogy a devizahitelek: devizahitelek. Úgyhogy nagy szerencse, hogy nem az ő tanácsait követtük, és átváltottuk forintra a devizahiteleket. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Még mindig ezt hajtogatja a képviselő úr, és megköszönöm neki is, hogy megtartja helyettem a zárszót. Remélem, tudtam segíteni az szja-tervezéssel kapcsolatos dolgokban, hogy ha esetleg majd itt kell egyszer állnia, és én fogok a fülébe beszélni, akkor majd fogja tudni (Z. Kárpát Dániel: Nem fogom rossz néven venni öntől, államtitkár úr.), hogy hogy kell a bevételi oldalt tervezni.

Támogatásra van szükség a Bankszövetségtől ahhoz, hogy egy pénzügyi szektort érintő törvényjavaslatot a parlament elé terjesszünk ‑ ezt állította Z. Kárpát Dániel, de ez nem igaz.

(15.10)

A valóság az, hogy a Bankszövetséggel folytatott tárgyalásokat vállaltuk mint a jövőben minden olyan, őket érintő törvényjavaslat kapcsán megelőző fontos gesztust és megelőző gyakorlatot. Ez a múltban nem volt mindig így, azért nem volt mindig így, bár a többi szektorral és érintettel a konzultáció mindig végbemegy és az egyeztetés megvalósul, a Bankszövetséggel ez nem volt mindig így, mert ott olyan hosszú ideig tartó és nagymértékű népellenes gyakorlat volt, amit meg kellett szüntetni Magyarországon, és ezt nem lehetett a Bankszövetséggel egyeztetve megtenni. Ennek a folyamatnak vége van, a fair bankrendszer február 1-jétől működik, így most a Bankszövetséget vagy a bankrendszert, a pénzügyi szektort azonos szintre hozhatjuk a többi társadalmi csoporttal abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslatok előtt konzultáció előzi meg azok benyújtását. Semmi másról nincs szó, arról meg pláne nincs, hogy a magyar kormány vagy a magyar Országgyűlés szuverenitását bármilyen mértékben csorbítanánk, bármilyen külső hatásnak, külső vétónak kitennénk, ilyen nincs.

Az viszont van, hogy fontos, hogy a magyar gazdaság eredményeit, a magyar gazdaságpolitika eredményeit nemzetközileg is elismerjék. Nem elég, ha mi tudjuk, nem elég, hogyha mi látjuk az adatokon, hogy jól teljesítünk, az is kell, hogy ezt lássa a külvilág; azért kell, mert a magyar államadósság ‑ hála a szocialista kormányzásnak ‑ rendkívül magas, ezért nem mindegy, hogy mennyi kamatot fizetünk rá, és annál kevesebbet fizetünk rá, minél inkább egy jól teljesítő, sikeres országnak tűnik fel Magyarország a nemzetközi közvélemény számára. Ez volt részben a célja annak, hogy ez az EBRD-megállapodás ilyen formát öltött, amilyet. A kamatkiadások egyébként, ha megnézzük ‑ és ez már elhangzott e falak közt többször ‑, idénről jövőre 70 milliárd forinttal csökkenthetők. Nem maguktól mennek le a kamatok, nem a gravitáció húzza őket lefelé, képviselő úr, hanem az, hogy Magyarország hitelessége és a sikerről való meggyőző képessége az utóbbi öt évben nagyon-nagyon sokat nőtt.

Engedjék meg, hogy ezután röviden rátérjek az áfa kérdésére. Többen szorgalmazták az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését. A kormány adópolitikájának nem része a forgalmi adók csökkentése úgy általában, ilyen intézkedésre legfeljebb célzott módon látunk lehetőséget a költségvetés helyzetének figyelembevételével, ilyet viszont többet is megléptünk az elmúlt időszakban. Hadd mondjak egypárat! 2014. január 1-jétől az élő és félsertések áfája csökkent, idén január 1-jétől további nagy testű állatok és azok vágott testeinek az áfája, 2016. január 1-jétől pedig a sertéstőkehús áfája csökken 27 százalékról 5 százalékra. Ez azt jelenti, hogy a sertés esetében a teljes termékpályán jelentkezni fog az adócsökkenés, és az intézkedés árakba begyűrűző hatásán keresztül 25 milliárd forint megtakarítást eredményezhet a fogyasztók zsebében. A bírálókkal szemben mi abban bízunk, hogy a piaci verseny árszabályozó hatása a fogyasztókat fogja ebben az esetben segíteni, hiszen a feketegazdaság ebben a szegmensben igen kiterjedt, ezért különbözik a többi termékcsoporttól, ahol az árba átgyűrűzést igenis ‑ meg kell hogy ismételjem ‑ nem lehet adottnak, adottságnak tekinteni, itt viszont, úgy gondolom, bízhatunk ebben.

Nem tudom megállni, hogy ne emlékeztessem önöket arra, hogyan kerültek az alapvető élelmiszerek olyan áfakulcs alá, mint ahova kerültek. Ezt az MSZP által vezetett kormányok hajtották végre három lépcsőben; nem is értem, hogy miért gondolják, hogy most majd egy mozdulattal lehet őket csökkenteni (Dr. Józsa István: Elmúlt a válság!), mikor három lépcső volt nekik is, amíg nagy nehezen felvitték oda. Szóval, nyolc év kormányzást öt év alatt nem lehet helyretenni, képviselő urak, lehet, hogy nyolc is kevés hozzá.

Gúr Nándor képviselő úr számára még csak annyit jeleznék, hogy az áfacsökkentés, mi úgy látjuk, azonnali költségvetési kieséssel jár. Azok a pozitív hatások, amelyeket említett, elnyújtva jelentkeznek, úgyhogy igenis kalkulálnunk kell bevételkieséssel az olyan javaslatok kapcsán, mint amelyeket tett.

Z. Kárpát képviselő úrnak az áfacsalás elleni küzdelem, az áfarés szűkítésével kapcsolatos megjegyzéséhez annyit hadd mondjak, hogy nem hiszem, hogy elkerülte a figyelmét az online pénztárgépek rendszerének sikere, nem hiszem, hogy elkerülte a figyelmét az EKÁER, nem hiszem, hogy ne tudna arról, hogy a fordított áfával milyen mértékben tudjuk visszaszorítani bizonyos termékcsoportoknál az áfacsalást. Úgyhogy ott, ahol ezek sem segítenek, ott nyúlunk az áfacsökkentés, a kedvezményes kulcsba sorolásnak az eszközéhez.

Tisztelt Képviselők! Nem szeretném húzni az időt, tényleg szombat van; az utolsó megjegyzésem az adónemek számára vonatkozna. Nem tudom, a képviselő urak szerint hány adófajta van Magyarországon, itt ilyen ötveneket mondanak, meg ilyen számokat, hogy ötven új adó van, meg ilyenek. Kettővel van több adó, mint 2010-ben volt ‑ ahogy a képviselő asszony helyesen elmondta, ez az egyik eszköze annak, hogy minél inkább szét tudjuk teríteni a terheket, és az arányos közteherviselés megvalósulhasson ‑, összesen nincs több mint hatvan adónk, tehát nem értem ezt az „ötven új adónk van” típusú mondatot, de nem ez az egyetlen, amit nem értek.

Amit még az adókkal kapcsolatban általában el szeretnék mondani, az az, hogy 2 százalékponttal csökkent a gazdaságiteljesítmény-arányos adóelvonás szintje Magyarországon, és most 39 százalék körül stabilizálódott. Éppen ezért az évekkel ezelőtt kijelölt adópolitikai irányt, úgy gondolom, folytatni kell, emellett elkötelezettek vagyunk. A cél az, hogy a gyermeket nevelő családok, munkavállalók, vállalkozások terheit alacsonyan tartsuk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)