Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslat több adónemet is érint, és ennek kapcsán érdemes az adórendszer állandóságát is górcső alá venni, mert már nem először hozza be a kormány az adott adónemeket különböző módosításokra, nem először történik meg egy adónemmel, hogy ismét, ismét és ismét módosítja a kormány. Jellemzően egyébként ezeket az adókat általában emelni szokta.

Mi lenne nagyon fontos? Fontos lenne az adórendszeren belül például a kiszámíthatóság.

Most a Jobbik gazdaságpolitikusaként is tudom tanácsolni a kormánynak, hogy ha jót akarnak a magyar gazdaságnak, akkor kiszámíthatóvá tegyék az adórendszert. Magyarországnak egy olyan politikai erő adhatná a legtöbbet az adórendszer tekintetében, aki azzal kezdi a munkáját, hogy első lépésként a legfontosabb, a cégek működését érintő adókat bebetonozza évekre előre a költségvetésben egy felső plafonnal, azzal, hogy ha a gazdaság állapota lehetővé teszi, akkor inkább csökkenni fognak az adónemek, de semmiképpen nem emelkednek. A kormány sajnos ezt nem tette meg, több adónemnél is folyamatosan emelgette, hitegette különböző ágazatok szereplőit azzal, hogy majd kivezet bizonyos típusú adókat, majd adót fog csökkenteni, de aztán ezek az adócsökkentések csak nem jöttek el.

Kiemelten kell beszélni az áfa kérdéséről, ami már nemcsak magyarországi szinten, hanem európai uniós szinten is egy önálló problémaforrássá, problémahalmazzá vált. Mi is történt az áfával, és mi volt még 2009-ben a Fidesz magatartása ennek kapcsán?

Amikor a szocialista kormányok először lecsökkentették 25-ről 20 százalékra az áfát, majd pedig 2009 nyarán megemelték ismét 25 százalékra az áfát, akkor bizony, a Fidesz politikusai elmondták azt, hogy hát, ez mekkora disznóság, nem szabad áfát emelni, túl magas az áfakulcs, nem ért egyet a Fidesz azzal, hogy az áfaemelés megtörténik. Aztán kormányra jutott a Fidesz, és csodálkozva láttuk ‑ vagy hát akkor már talán kevésbé csodálkoztunk a sok szószegés láttán ‑, hogy a világrekorder méretű 27 százalékos áfakulcs lett Magyarországon az, amire még Európa fejlett államai is, ahol magas a hozzáadottérték-adó, rácsodálkoztak, hogy ilyen magas szintet még nem láttak az Európai Unión belül. Hát, az Orbán-kormánynak sikerült bevezetnie ezt.

Miért is szeretik általában a kormányok az áfát? Ezt is érdemes megnézni. Azért, mert úgy gondolják, hogy azok az adók jók, amelyeket a legkisebb társadalmi költséggel lehet beszedni, ilyen az áfa is. Magyarországon igazságosnak tartanak bizonyos kis társadalmi költséggel beszedhető adókat, alacsony az adóadminisztráció költsége, ennek többé-kevésbé egyébként megfelelt az áfa, és nem változtatja meg a magánszemélyek és a vállalkozások gazdasági viszonyait számottevően, vagy ha igen, akkor ösztönzőleg hat rájuk.

Érdemes megnézni azt, hogy az eredetileg ezeknek megfelelő hozzáadottérték-adó milyen módon torzult a magyar adórendszerben. Most azt látjuk, hogy a szegények a jövedelmük arányában kimagasló adóterhelést kapnak az áfa szintjén, tehát a szegényeket sújtó adónemről van szó. Ezt nagyon fontos látni és leszögezni.

Nagyon fontos azt is látni, hogy azzal az adórendszerrel, amit most Magyarországon működtetünk, azért sújtjuk a szegényeket, mert az alapvető élelmiszereknél, a gyermekneveléshez szükséges termékek áfájánál nem jön létre áfacsökkentés, azok túl magasak, kevés gyermek születik, nehéz túlélni ezeket a gazdasági válsággal terhelt időket az embereknek, és ezt egy világrekorder méretű áfával adóztatják meg, még a szegénység láttán, a szegénység tudatában is a jelenlegi kormány tagjai.

Fontos azt is látni, hogy az áfa a jelenlegi formájában fenntarthatatlan Magyarországon. 900-1200 milliárd forint közé teszi az Európai Bizottság az éves szinten elcsalt áfa mértékét Magyarországon, azért, mert egyes ágazatok, egyes gazdasági szereplők gyakorlatilag eltüntetik az áfát, és ezzel erősen torzítják Magyarország gazdasági viszonyait, és egy óriási veszteség keletkezik a magyar költségvetésen belül.

Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon optimális-e az az adórendszer, ami világrekorder méretű áfakulcsot alkalmaz egy olyan Európai Unión belül, ahol egyébként Magyarországnál mindenki kisebb áfakulccsal számol.

(14.20)

Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság az óriási, kimagasló áfakulcs miatt versenyhátrányba kerül másokkal szemben, torzulnak a gazdaság viszonyai, hiszen egyes gazdasági ágazatokban eltűnik az adó, egyes gazdasági szereplők részére eltüntethető az adó, és ilyen módon nemcsak a költségvetést éri kár, hanem azokat az egyébként becsületes eszközökkel küzdeni kívánó vállalkozásokat is, akik ennek az áfacsalási körnek a kárvallottjai.

Szintén lehet látni azt, hogy ha a kormány az áfaügyben szeretne valamit tenni, akkor jellemzően nem abban gondolkodik, hogy csökkenti az áfát és ezzel adóharmonizációt hajt végre például a szomszédos országok irányában, hanem az történik, hogy megpróbálja újabb és újabb adóbeszedési hatékonyságot növelő intézkedésekkel megfogni a pénzt, és ennek minden költségét ráterheli a társadalomra. Ilyen például az online pénztárgépek bekötése is, ami valóban fehérítő erővel hat a gazdaságra. Egyet is ért a Jobbik ennek bevezetésével, támogatjuk, azonban nem a vállalkozások rovására kell megcsinálni ezt az intézkedést, hiszen a jelenlegi kivéreztetett helyzetben lévő magyar kis- és középvállalkozások ezeket a terheket aligha tudják elviselni.

Fontos látni azt, hogy amikor a kormány arról beszél, hogy a különböző jövedelemadókat oly módon szeretné kivetni, hogy a munkát terhelő adókat kevésbé adóztassa és a fogyasztásra terhelje át az adózás súlypontját, akkor egy olyan elvet fogalmaz meg, amivel önmagában egyet lehet érteni, a gyakorlatban azonban sajnos másképp néz ki a helyzet. Ahogy már képviselőtársam is elmondta, Magyarországon kimagasló az élőmunka adóterhelése, Magyarország emiatt nem kis részben versenyképtelen, és bizony a Jobbik volt az egyetlen, amely életképes gazdasági alternatívát fogalmazott meg a jelenlegi személyi jövedelemadóztatással szemben akkor, amikor a termelést támogató adórendszert vázolta fel. Mi ugyanis azt mondjuk, hogy nem a jelenlegi rendszerben kell gondolkodni, ahol a legjobban kereső 10 százaléknyi munkavállaló részére juttatott a Fidesz-kormány több mint 500 milliárd forintot, hanem egy olyan adórendszerben, amely az iparba, a mezőgazdaságba és a turizmusba összpontosítja az adókedvezményeket azért, mert meg kell erősíteni a magyar gazdaság jelenleg sajnos nagyon is gyenge alapjait.

Fontos látni azt, hogy amikor a cégek társasági adóját érintő változásokat fogad el a kormány növekedési adóhitel formájában, akkor mindenki számára megnyitja ezt a lehetőséget, nem korlátozza le például a legrosszabb helyzetben lévő, legkevésbé tőkeerős mikrovállalkozásokra ezt a kört. Alapvetően ezt egy oligarchahitelnek lehet tekinteni, hiszen ahogy már a gazdasági sajtó is megírta, a miniszterelnök úr közvetlen környezetéhez, rokonságához tartozó személyek részesednek ebből kimagasló értékben, nem pedig a rendkívül rossz gazdasági helyzetben lévő magyar kis- és középvállalkozásokhoz jutnak ezek az adókedvezmények.

Fontos látni azt is, hogy amikor a kormány még 2010-ben beharangozta, hogy bizonyos különadókat, válságadókat fog bevezetni, akkor mi is történt ezekkel az adókkal. Egyet lehet azzal érteni, hogy bevonják a multilaterális szektor különböző gazdasági szereplőit a magyar közteherviselésbe a korábbiaknál lényegesen magasabb mértékben. Azonban Magyarországon sajnos nem ez történt. Nálunk az történt, hogy a kormány úgy veti ki a bankadót, úgy szabja ki a tranzakciós illetéket, hogy ezt százszázalékos mértékben engedi áthárítani a lakosságra, engedi a cégeknek azt ‑ nem gyakorol rájuk felügyeleti nyomást, nem próbálja megszüntetni ezt az áthárítást ‑, hogy a lakossággal fizettessék meg az adók költségét.

Mi is történik ebben az esetben? Az Orbán-kormány azzal kampányol, hogy ő a csúnya, gonosz multikat, a bankokat adóztatja meg, azokat a bankokat, amelyekkel szemben a lakosság ellenérzései ezekben az időkben, amikor devizahiteles családok százezrei nyomorognak, természetesen magas. Azonban mégsem ez történik, hiszen a bankok számára engedi a bankadó, a tranzakciós illeték áthárítását. Beszédes példa volt, hogy amikor a tranzakciós illetékről szóló törvény kijött, felhívtam a figyelmet arra, hogy ebben a törvényben semmi garancia nincs arra, hogy ne lehessen áthárítani a lakosságra.

Mi is történt? Megjelent a tranzakciós illeték kezdeti mértéke a törvényi szövegben, röviddel később a bankok ügyfelei, magánszemélyek és vállalkozások kapnak egy levelet a kereskedelmi bankjuktól, amelyben a bank arról tájékoztatja őket, hogy a tranzakciós költségek pont annyival emelkednek, mint amekkora tranzakciós illetéket kell az adott kereskedelmi banknak fizetnie. Hát kérem, egy az egyben áthárították a lakosságra! Sajtótájékoztatót tartottunk erről, elmondtuk, hogy megtörténik az áthárítás, az Orbán-kormány viszont semmit nem tett ennek elkerülésére. És amikor megtörténik ez, egy olcsó politikai színjáték része volt a bankokra mutogatni és arról beszélni a kormány részéről, hogy a bankok adóztatása történik meg. Láthatóan nem ez történt. Láthatóan engedték a lakosságra áthárítani ezeket az adókat, és sajnos az adórendszer ilyen módon finoman szólva sem működik optimálisan Magyarországon.

Még egy nagyon fontos dologról szeretnék szót ejteni, és ez a különböző vállalkozások adóztatásánál az az elképesztő különbség, amit lehet tapasztalni. Ha Magyarországra jön egy külföldi vállalkozás dolgozni, megfizeti nálunk a társasági adót, aztán szabadon kiviheti a nyereségét Magyarországról. Ha ugyanezt egy magyar vállalkozás próbálja meg megtenni, megfizeti a társasági adót, majd pedig körülbelül a társasági adóval megegyező mértékű osztalékadót fizettet meg vele a kormány, így lesz egy magyar vállalkozás adóterhelése sokkal magasabb, kétszer akkora, mint egy külföldi vállalkozásé. Amikor felhívtuk erre az elképesztő helyzetre a kormány figyelmét, felróttuk még annak idején Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek, hogy hogyan lehet egy magát nemzetinek mondó kormány idején a magyar vállalkozásokat erősebben adóztatni, mint a külföldieket, a miniszter úr nemes egyszerűséggel nem tudott rá semmit mondani. Ez egy gyalázatos helyzet, hölgyeim és uraim!

Fontos arról is beszélni, hogy a különböző adókedvezményeket milyen vállalkozói csoportok tudják igénybe venni. Számos tanulmány, számos statisztika áll rendelkezésre arról, mely szerint a kimagaslóan nyereséges multinacionális cégek számára leginkább elérhetők ezek a kedvezmények. Ők azok, akik az állami támogatásokhoz hozzá tudnak jutni, nekik jut jelentős részben pályázati forrás, a magyar kis- és középvállalkozók pedig fizethetnek egy olyan adónemet, amit gyakorlatilag mások nem fizetnek meg rajtuk kívül, hiszen a multikat vissza nem térítendő támogatásokban, pályázati pénzekben, adókedvezményekben részesíti a kormány.

Ennek az egyenlőtlen adózási helyzetnek a következménye az, hogy a magyar vállalkozások elsorvadnak Magyarországon, nem tudnak embereket foglalkoztatni, nem tudnak felnőni, ezzel szemben a külföldi cégek élnek és virulnak, a régiós cégek pedig szabályosan lelépték Magyarországot, gyakorlatilag a magyar ipar mint olyan, már megszűnt, megsemmisült, nem éri meg ipari kapacitásokat Magyarországon létrehozni, mert részint az adókörnyezet teszi ezt lehetetlenné nagyon sok esetben, részint pedig a munkaerő rendelkezésre állása, ami ellehetetleníti az ipari termelést.

Ez sajnos ezzel az adótörvénnyel, ami jelenleg előttünk fekszik, csak súlyosbodni fog. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)