Teleki László (MSZP)

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy mondatban visszatérve az előző szópárbajra, azt gondolom, hogy a Házon kívül című műsort is meg kellett volna nézni - ott a gyerekek mondták el, hogy a tornatermek állapota milyen -, és akkor lehetett volna egy valós képet kapni, mert azt gondolom, hogy a gyerekek nem hazudnak, hanem valóságos dolgokat mondanak el, és abban elmondták, hogy mi az, ami a tornatermekben ma megvan.

Én a koromnál fogva is kint az udvaron is, tornateremben is tornáztam, tornaórán, tehát nekem megvolt ez, de azt gondolom, hogy a fejlődést nem lehet megállítani, hanem szabadon kell engedni, és a fejlődés pedig azt jelenti az én olvasatomban, hogy olyan tornatermek legyenek, amelybe szívesen mennek be a gyerekek, és nem a sportcsarnokok - és nem szeretnék arra hivatkozni - építése, fejlesztése, újítása lenne, hanem a gyerekeknek kellene olyan minőségi feltételeket biztosítani, ahova szívesen bemennének.

A következő részben pedig arról szeretnék beszélni, hogy önök forrásokat vontak ki az oktatásból, az egészségügyből, az önkormányzatoktól vettek el különböző forrásokat, és a szociális ellátórendszer átszabásával mindenhol látható, hogy a szegények semmiképpen nem járnak jól a 2016-os költségvetési évben. Ezt azért mondom, mert ha végigmegyünk egy-két olyan dolgon, amelyet már, azt gondolom, hogy aki itt volt az elmúlt 19 órában, az hallhatta nagyon sokszor, főleg az ellenzéki oldalról, hogy azért több olyan szinten stagnálnak a források, ami nagyon nagy problémát jelent. Az esélyegyenlőség jegyében, amit önök nagyon sokszor mondanak, és talán jogosan is, hogy mennyire fontos az esélyegyenlőség különböző területen, hallhattuk egyébként ma fideszes padsorokból is nagyon szépen hangzóan, hogy mennyire fontos, mondjuk, a romáknál a felzárkóztatás, ami, azt gondolom, hogy tényleg így van, és örülök neki, hogy ha nem másban, legalább szavakban lehet ezt hallani önöktől; habár szívesen hallanám Farkas Flóriántól is, hogy mit gondol a romaügyről ebben a költségvetésben, milyen felzárkóztatási forrásokat lát ő és hogy látja azt. Sajnos a húszórás vitában nem volt lehetősége elmondani, hogy ő hogy látja.

Néhány konkrét dolgot, mielőtt a romaügyről is néhány dolgot mondanék. Azt gondolom, hogy az autistáknak járó összeget mindenképpen fontosnak tartottam volna megemelni, mert egyre többen is vannak, és olyan problémák vannak, amelyekben valóban lehet látni azt, hogy ott kellene olyan forrásokat eszközölni a jövőben, ami segítséget jelenthetne számukra, és ez sajnos nem történik meg ebben a költségvetésben.

Higgyék el, nemcsak azért mondom el a felszólalásomat, hogy az időkeret elfogyjon, hanem komolyan gondolom, hogy azokat a jelzéseket, amelyeket adnak, önöknek, a kormány tagjainak, a magyar parlamentnek hallania kell, és azt gondolom, hogy önök, akik járnak egyébként területen és vidéken is, kell hogy érzékeljék azt a problémát, amellyel bírnak, mondjuk, ebben az esetben az autisták.

De ugyanúgy egyébként a Vöröskeresztnél is hasonló a probléma. A véradás egyik legnagyobb gondja az országnak, nagyon sokszor nem tudják még azt sem jól és kellőképpen megszervezni, mert sokszor nincsen rá forrásuk. Tehát az az összeg, ami most látható a forráskeretekben, a kiadási oldalon, arra megint azt lehet mondani, hogy arra elég lesz, hogy néhány Vöröskereszt-hivatalt, -intézményt fenntartsanak, de azt, hogy tudják fejleszteni, azt nem lehet látni abból a költségvetésből, ami ide le van írva. Tehát, ha belegondolnak abba - semmi mást nem mondok, csak a véradást, és még a segélyezést nem is mondom ide -, hogy menyire fontos az ő munkájuk, akkor azt gondolom, hogy bele kell érezniük magukat azoknak az embereknek a helyzetébe, akiknek nap mint nap kellhet vér, és nem tudnak kapni, mert nem tudja, aki összeszedi. Tehát ezért azt gondolom, hogy fontos lenne ebbe a kérdésbe egy kicsit mélyebben is belenézni.

Nem mondok most számokat, és nem mondok olyan tételeket, amelyekből én mondjuk, lehúznék, és rátenném a Vöröskereszt soraira, mert nem szeretnék álságos lenni, hogy most megint előhozzam a stadionok építésére vagy éppen a sportra a több milliárd forintos pluszforrásokat, amelyeket önök odaraktak. Én ennek ellenére csak azt mondom, hogy figyeljenek ilyen költségekre, mert ez nagyon fontos lehet.

Ezen kívül, amit, azt gondolom, hogy mindenképpen meg kell említenem, és fontosnak tartom, hogy a többi közalapítványnál is stagnálás van. Úgy hallottam a tegnapi nap folyamán, hogy a siketeknél és nagyothallóknál valami elmozdulás fog történni, de a költségvetési soroknál még nem látjuk ezt az összeget. Ezért is fontos lenne erre figyelni. Ha igaz az, hogy valamit terveznek azzal a sorral, akkor én annak örülök, és meg is nyugtattak, mert már egy évvel ezelőtt is jeleztem, hogy oda is kellenek források, ebben a ciklusban talán az első felszólalásaim között elmondtam.

Amiről még talán nem volt szó, és nem is hallottam egyébként, fontosnak tartom azt, hogy Soltész államtitkár úr mondta, hogy ha jól emlékszem, a tegnapi nap volt egy nemzetiségi óvodaavatáson, -felújításon, aminek örülök, mert azt gondolom, hogy fontos is, mert ha ingyenessé tették az óvodai ellátást, akkor nagyon fontos, hogy felújítsák, és adjanak olyan forrásokat az óvodai rendszerre, amely a férőhelyek számának a bővítését jelenti. Azt gondolom, hogy ez szintén nem látható a költségvetésben, hogy nagyon nagy mértékben fog majd hozzárendelődni ahhoz a problémához, amit most látunk, mert azt látjuk most, hogy egyre többen szeretnék a gyerekeiket a biztonságos óvodákban látni, viszont nagyon sok helyen nem tudják őket fogadni, mert a férőhely limitált, ezért tehát ebben a kérdésben is szeretnék akár a költségvetésben, akár szavakban megnyugtató választ kapni, és remélem, hogy fogok is.

De visszatérve a nemzetiségi óvodákra, itt hatalmas a probléma, mert a törvény előírja, hogy ha nyolc szülő kéri a nemzetiségi óvoda létrehozását, alapítását, akkor meg kell hogy adják, viszont a forrása ebben az évben nem volt mellérendelve, így a nemzetiségi önkormányzatok, illetve fenntartói ezeknek a bizonyos nemzetiségi óvodáknak nem tudnak mit tenni. Nálam éppen most a héten öt polgármester járt nemzetiségi területről, akik kérték, hogy valamit találjunk ki, mert szeptemberben nem tudják a nemzetiségi óvodát elindítani, pedig a törvény előírja nekik, ha a szülők kérik. Tehát azt gondolom, hogy ebben is kérnék valamilyen előremutatást, hogy itt mi lesz a nemzetiségi óvodákkal, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a kérdés is.

(18.00)

A romaügyről néhány gondolatot, és nagyon kevés időm maradt, csak azért néhány gondolatot. Én nagyon fontosnak tartom és komolyan mondom, hogy fontosnak tartom azt, ami egyébként megtörtént, hogy nemzeti stratégiát alakítottak ki a romaügyben - nemzeti romastratégiának hívják -, ami, azt gondolom, hogy fontos. Azt is látjuk, hogy egy program, a „Híd a munkába” elindult, de felénél ez a hídépítés meg is állt, tehát nem tudunk átmenni, nem tudnak a romák átmenni ezen a hídon, mert nem épült meg. Azért nem épült meg, mert százezer munkahelyet ígértek ebben a programban, és szeretném jelezni, hogy a töredékét sem látjuk annak, hogy a romafoglalkoztatás elindult volna.

Tegnap is elmondtam, ma is kitérnék egy mondatommal arra, hogy igen, látok emelkedést a közfoglalkoztatásban, ami egyébként örvendetes, mert azt gondolom, hogy fontos lépés az, hogy a közfoglalkoztatást legalább biztosítják azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni. Viszont nem látom ott azt a kitörési pontot, hogy hova tudnak elmenni 3, 6 vagy éppen 8 hónap után dolgozni, és mi van azokkal, akik esetleg 4 vagy 6 órában dolgoztak, és fél év után ki kell szállniuk ebből a foglalkoztatásból. Egy, két, három, négy vagy öt év után mi lesz velük? Lesz-e alternatívájuk, hogy hova tudjanak elmenni? Ezt sem látom egyébként ebben a költségvetésben.

Ezért tehát fontosnak tartanám azt, hogy a foglalkoztatást a „Híd a munkába” és egyéb más programban – főleg, ha európai uniós forrás is kapcsolódik ehhez - tegyék láthatóvá, és tegyék meg azt, hogy valóban jusson el azokhoz az emberekhez, akikről szólnak a programok, mert az esélyegyenlőséget csak úgy tudják biztosítani önök a kormányzattól, ha ezeket valóban látják az emberek is, és nemcsak betűk és szavak lesznek a költségvetésben, hanem mély tartalom is lesz mögötte.

Egyetlenegy gondolat még telepprogramról. A költségvetésből kikerült nagyon sok idő után, közel egy évtized után a romatelepek felszámolására szánt forrás. Nem tudom, hogy mi az oka, hogy kikerült. Ha járom a vidéket, ma is látom, hogy vannak cigánytelepek, ahol közel 100-110 ezer roma él kilátástalan körülmények között. Ha ezekről az emberekről lemondunk, akkor közel 110 ezer emberről mondunk le. Nem lehet és nem szabad lemondani, mert ha önök lemondanak erről a 110 ezer emberről, akkor ők soha nem lesznek adózó, fizető állampolgárai ennek az országnak, és nem lesznek sikeres emberek. Ezért tehát az önök felelőssége, hogy ebben a kérdésben akarnak-e továbblépni.

Én a módosítómat leadtam a mai nap. Kérném, hogy támogassák a módosítómat, és kerüljön be az Országgyűlés fejezetébe az a fejezet, hogy a cigánytelepek, romatelepek felszámolására adnak valamilyen forrást. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)