Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről a költségvetési vita során mindenképpen szólni kívánok, az nem más, mint az ezer főnél kevesebb lakóval rendelkező kistelepülések ügye. Ugyan hazánk 10 millió alá csökkent népességének csupán 7,5 százaléka, tehát körülbelül 750 ezer ember él ilyen falvakban, de a települések mintegy 55 százaléka, majdnem 1800 község tartozik ebbe a kategóriába. Leszámítva a szerencsésnek mondható város közeli vagy üdülőterületeken fekvőket, ahol relatíve bőséges a munkahelykínálat és viszonylag sűrű a közlekedési hálózat, igen komoly bajban, mondhatni: a 24. óra végén vannak.

Valamit sürgősen tenni kell, máskülönben rövidesen átlépik azt a határt, ahonnan már nem fordíthatók vissza az aprófalu-szindróma által pontosan leírt folyamatok: a népességcsökkenés, az elöregedés, a fiatalok elvándorlása, a szociális lepusztulás, az állami intézményrendszer kivonulása, a fejlesztések, beruházások elmaradása, az egyre gyorsuló etnikai átstrukturálódással, a mintaadó réteg meggyengülésével, az értékrend megváltozásával kérlelhetetlenül együtt járó menthetetlen elgettósodás, úgy is fogalmazhatnék: a világból kiesettség érzése irreverzibilis, tragikus ténnyé változik. Állami mentőcsomag híján haldoklásuk végstádiumba ér. Sokszor mondtuk: a Jobbik számára mind a 3200 hazai település egyben egy magyar végvár is a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelemben, ezért nem mondunk le róluk.

A zömmel amúgy is kedvezőtlen gazdaságföldrajzi régiókban fekvő kistelepüléseken élők számára a számos hátrány különösen mostohává teszi a mindennapokat. A kistérségi centrumok aprófalvakból való nehézkes megközelíthetősége, az erőforrások hiánya, az alacsony szintű intézményi ellátottság csak az egyik, kétségkívül fájó módon kézzelfogható szegmense ennek a komplex problémahalmaznak. Az elmúlt évtizedek változásai a sérült, csonkolt kistelepülési társadalmak belső kapcsolatrendszerét is eltorzították. Ki kell mondani, hogy az összezsugorodott kapcsolatháló sok esetben képtelenné teszi az ott élőket az összefogásra, a társadalomba való visszaintegrálódásra. A kezdeményezőkészség, a szolidáris, kooperálni kész közösségek hiánya tovább súlyosbítja a helyzetet, ami fokozott állami odafigyelés nélkül magától nem fog megoldódni.

A nyomorba fulladt, elöregedő települések helyett végre önfenntartó falvak, a munkanélküliség előli elvándorlás helyett pedig gyarapodó, szülőföldjén maradó lakosság jellemezné a magyar vidéket a Jobbik elképzeléseinek megvalósulása esetén. Viszont mára a népesség pusztulásával párhuzamosan döbbenetes mértéket öltött az épített környezet leromlása is. A kistelepülések százezernyi üresen álló lakóingatlana - ezek háztáji gazdálkodásra kiválóan alkalmas gazdasági épületek - a mostani folyamatok fényében az enyészeté lesz, sőt nemcsak azok, mert 2050-re sok kistelepülés teljesen elnéptelenedik, kihal. A falvak helyét az erdős bozót fogja benőni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szűkebb pátriámban, az aprófalvas Somogy megyében a mostani felmérések szerint a települések 40 százaléka már a kihalás útjára lépett. Mindez pótolhatatlan veszteség, hiszen a maga múltjával, hagyományaival, népdalaival, meséivel mindegyik a nemzet történelme egy egyedi és megismételhetetlen darabkájának hordozója.

Részben a mostani költségvetésen is múlik, hogy mennyi települést foglalhat vissza az erdő, és hány helyen válnak a bedőlt kerítések, a leomlott falak a magyar elmúlás szomorú mementóivá. Jól összefogott, államilag finanszírozott, komplex programok hiányában a kistelepülések lakosságmegtartó ereje továbbra is csekély marad. Ősi falvaink kiürülése egyre rohamosabbá válik, sok helyütt pedig csak a roncstársadalmi létbe süppedt, nyomor által röghöz kötött, lesüllyedt rétegek maradnak, gyökeresen eltávolodva a szerves paraszti kultúrától.

Ennek elkerülése érdekében - a kormány is így fogalmaz egyébként - olyan vidékfejlesztési programok megvalósítására kellene törekedni, amelyek az emberek és a közösség értékeire építve, a hagyományokat ápolva, a természeti erőforrásokkal fenntartható módon gazdálkodva, a mezőgazdaságot fejlesztve nyújtanának esélyt a vidéki élet megbecsültségének helyreállítására.

Szépen hangzik, csak egy a baj vele: még a 2014-20 közötti uniós fejlesztési ciklusban is csupán 70 milliárd forintot szánnak az ezer fő alatti kistelepülések legégetőbb problémáinak kezelésére. Érintett falvanként évente átlagosan 6 millió forintot, adott esetben egy multi a többszörösét kapja állami támogatás formájában egyetlen munkahely létrehozásáért. A Jobbik úgy gondolja, hogy a kistelepülések ennél sokkal-sokkal többet érdemelnek.

A másik terület, amivel röviden foglalkozni kívánok, a közlekedés ügye, ami szorosan összefonódik az előbb elmondottakkal. A központi költségvetés 2016. évre tervezett számsorai alapján elmondható, hogy a közúti közlekedés finanszírozásánál feltűnő módon jelenik meg a fejlesztési és fenntartási források aránytalansága. Nagyon sommásan, dióhéjban összefoglalva úgy is fogalmazhatnék, hogy tovább folyik az ország kettészakítása, a vidék lerongyolódása az infrastruktúra, a közlekedés tekintetében is; mint a testben, amikor az artériák viszonylag ugyan rendben vannak, de a hajszálerek teljesen elhalnak.

A gyorsforgalmi utak 222 milliárdos fejlesztése plusz 111 milliárdos üzemeltetési kiadása, tehát 333 milliárd áll szemben a vidéki úthálózat 7 milliárdos fejlesztésével és 60 milliárdos fenntartásával, üzemeltetésével. Szemléletes további példa az aránytévesztésre, hogy például a Hungaroring támogatása 12 milliárddal a teljes hazai úthálózat éves fenntartási költségvetésének 20 százaléka.

Félreértés ne essék, üdvözlendő cél a gyorsforgalmi úthálózat kiemelt fejlesztése, ugyanakkor a vidéki Magyarország számára a mindennapi életet megkeserítő problémává válik a településeket összekötő úthálózat fokozódó mértékű leromlása. A Jobbik meggyőződése, hogy a vidéki Magyarország élhetősége, fejlődése érdekében a meglévő közúthálózat minőségének javítására, fenntartására többet kellene fordítani. De ugyanezt látjuk a vidéki Magyarország vasúti közlekedésében is, ahol lényegében az 1980-as évek eleje óta semmiféle érdemi járműbeszerzés nem történt.

A szocialista kormányok által bezárt vidéki vasutak egy kisebb részének 2010. évi látványos újranyitását követően a folyamat leállt, 2012-ben még egy látványos hátraarcot is csináltak, és ma a legtöbb helyen legfeljebb napi 2-3 vonatpáros alibi közlekedést tartanak fenn ősi, a mai igényeknek messze meg nem felelő, kohószökevény járművekkel.

A finanszírozási anomáliák másik érdekes része, hogy a közösségi közlekedésben is az áfa felső, 27 százalékos kulcsával sújtják a menetjegyek, köztük a szociális kedvezményű menetjegyek árát is, miközben a személyszállítási cégek áfalevonási jogát tiltják. Így aztán a beszedett áfa teljes egészét - mint bevétellel nem fedezett költség megtérítését - később visszaosztják. A bevételi és költségadatok fel­bruttósítása az adminisztratív terhek növelésére, meg arra alkalmas, hogy utólag el lehessen mondani, hogy jaj, milyen drága dolog is ez a közösségi közlekedés és mennyire fenntarthatatlan a kistelepülések ellátása.

A fogyasztást terhelő adóztatás fenntartása a közösségi közlekedésben a finanszírozási viszonyok ismert keretei között teljesen értelmetlen. A közlekedés és a közlekedési infrastruktúra finanszírozásának aránytalansága az önkormányzatok 2016. évi költségvetésében is tetten érhető.

(17.30)

A kistelepülések közútjainak fenntartási alaptámogatása a 40 ezer fő feletti városokénak kevesebb mint a fele 227 ezer forint/kilométerrel, de a kisvárosok is csak 295 ezer forintot kapnak 470 ezer helyett. Falvainkban így továbbra sem lesz élhető infrastrukturális környezet, maradnak a sáros földutak.

Ugyanez a botrányos szemlélet tükröződik a költségvetés önkormányzati fejezetében a települési önkormányzatok helyi közösségi közlekedésének támogatásánál. Az állam egyrészt törvényi szinten rendelkezik a szociális jellegű tarifák kötelező alkalmazásáról meg az ingyenes közlekedésre jogosultak egyre növekvő számáról, a másik oldalon viszont nem ad normatív támogatást az önkormányzatoknak a kötelezően ellátandó helyi közlekedési feladatok bevétellel nem fedezett költségeinek fedezetére. Amit mégis adnak, abban súlyos aránytalanság tapasztalható. A fővárosi közlekedés még a 6 milliárdos kurtítás után is 18 milliárdot kap, az összes többi, helyi közlekedést fenntartó önkormányzat pedig pályázati támogatás útján összesen alig 2 milliárdot igényelhet. Így a vidéki Magyarország kisvárosaival folytatódhat a helyi közösségi közlekedés leépülése, megszűnése, esetleg az elavult, selejtes járműpark további üzemeltetése. Ezen aránytalanság csökkentése érdekében javasoljuk, hogy a vidéki városok helyi közösségi közlekedésének támogatása a központi költségvetésből - a Hungaroring 12 milliárdos költségvetési előirányzatának csökkentésével - 3 milliárd forinttal 5 milliárd forintra bővüljön.

A kormány előszeretettel nevezi magát családbarátnak. Sok kirándulni szerető, kisgyerekes családnak tennének jót azzal, ha az erdei kisvasutak működtetési támogatását javaslatunk elfogadásával 30-ról 50 millióra emelnék, biztosítva, hogy ne csak Felcsúton legyen működőképes a dolog. Nagyon fontos lenne továbbá, ha elfogadnák a kerékpárutak építésére vonatkozó módosító elképzeléseinket, hiszen a szabadidős és sportcélú kerékpáros turizmus feltételeinek megteremtése nem csupán családbarát lépés lenne, de alapvetően javítana egy-egy térség turisztikai programkínálatán is.

Kedves képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim, higgyék el, hogy a vidéki embernek ma Magyarországon sokszor olyan érzése van, mintha valahol valakik összeültek volna, összedugták volna a fejüket, és a harctéri sebészet logikáját követve eldöntötték volna, hogy bizonyos térségek, bizonyos régiók nem érdemelnek fejlesztési forrást. Ha tudják, akkor húzzák ki magukat a bajból, mentsék meg magukat önerejükből, de az állam erre, mivel talán menthetetlennek ítélték őket, most már nem fog biztosítani összegeket.

Kérjük, változtassanak ezen az elgondoláson, ezen a metóduson, és fogadják meg a Jobbik által benyújtott módosító javaslatokat. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)