Tállai András (Fidesz)

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita első napjának vége felé engedjék meg nekem, hogy én is mondjak néhány gondolatot, elsősorban a mai napon elhangzott véleményekről, javaslatokról, kritikákról hadd mond­jak el néhány gondolatot.

Először is szeretném megköszönni a kormánypártok felszólalásait, akik jól láthatóan megismerték a költségvetés tervezetét, és egy-egy szakterületen mutatták be a költségvetés tartalmát, az adott célokra fordítandó összegek nagyságát, azok növekedését, társadalompolitikai célkitűzéseit, és hogy ez hogyan fog megvalósulni. Úgy gondolom, azáltal, hogy a kormánypártok a költségvetés támogatásáról biztosítottak, ez egyrészt megnyugtató, másrészt pedig jól látható, hogy megfelelő érvekkel és tudással, felkészültséggel rendelkeznek, hogy a hátralévő 24 órás vitában meg tudják védeni ezt a költségvetési törvényjavaslatot, ezt a tervezetet.

Amit az ellenzék mondott, azt próbáltam itt összegezni, hogy milyen módszereket választott az ellenzék ahhoz, hogy megismertesse a saját véleményét. Az egyik, amit felírtam magamnak, az az, hogy bizony sokszor nem a tényeket mondja az ellenzék, mintha nem ismerné a valóságot a gazdaságpolitikai eredményeket illetően. Azt is mondhatnánk, hogy egyszerűen nem mond igazat, vagy esetleg úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy nagyot szeretne mondani, hogy felismerhető legyen, hogy ő ellenzéki, és nehogy véletlenül abba a hibába essen az, aki hallgatja vagy nézi a felszólalását, hogy félreérti, hogy ő elismeri, mondjuk, Magyarország gazdasági teljesítményét, és ne adj’ isten a 2016-os adótörvényben vagy a költségvetésben még ez meg is jelenik.

Mondok néhány példát. Például elhangzott, hogy csökkennek a nyugdíjak, vagy hogy tönkretette a Fidesz a nyugdíjrendszert, vagy hogy a családtámogatások nem növekednek; elhangzott ez is, minden párt mondott egy-egy nagyot vagy többet is. Nem tudom, ez mire való, úgy gondolom, ez helytelen. Nem hiszem, hogy ezzel a politikai támogatottságban előrébb lennének, mindenesetre egy költségvetési vitában abszolút nem illik, hogy csak azért, hogy jól hallatszódjon, olyanokat mondunk, ami egyszerűen, tényszerűen nem igaz.

Amiben teljesen egyetértett a három ellenzéki párt, az az, hogy elvitatják a kormány, Magyarország gazdaságpolitikai eredményeit, nem ismerik el, másképp értelmezik; az eredmény nem is eredmény, ami növekedés, az nem is növekedés valójában. Minden mögött van valami olyan, hogy ez nem is igaz, ez nem lehet egyszerűen igaz, mintha egyébként az ellenzék nem hinné el azt, hogy Magyarország ilyenre képes, amit az elmúlt öt évben megcsinált. Más már mindenki elhiszi egyébként a világon is, tehát az IMF elismeri, az Európai Unió, az Európai Bizottság elismeri, a minősítő intézetek már elismerik, az európai országok vezetői is elismerik, mi több, már ott tartunk, hogy Lengyelországban a köztársaságielnök-jelölt azzal kampányol, hogy azt kell csinálni, amit Magyarországon csinálnak, amit Orbán Viktor csinál, majd meg is nyeri vele a választást.

De Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy az ellenzéki pártok nem ismerik el a kormány makrogazdasági eredményeit, így kételkednek a GDP-növekményben, nem ismerik el a foglalkoztatottság eredményeit, hogy 440-450 ezer emberrel több dolgozik, mint a kormányváltáskor dolgozott. Próbálják ráhúzni mindenhogy, hogy jaj, ez a közfoglalkoztatás, és azok nem teremtenek értéket; de ha nem teremtenek értéket, akkor hogyan lett mégis 3,6 százalék a GDP-je Magyarországnak 2014-ben, az Európai Unióban a legmagasabb? Most a legutolsó felszólalásban a 20 százalék fölötti beruházási rátát ‑ a 2016. évben is remélhetőleg ilyen magas lesz ‑ sem ismeri el az ellenzék. Nem értem, ez hová vezet.

Ezzel az a baj, hogy ebből teljesen rossz következtetéseket von le az ellenzék, és rossz irányt szab meg véleményem szerint az országnak. Inkább el kellene ismerni az eredményeket, és azt mondani, hogy még ezt hogyan kell megfejelni, mert az ellenzéknek az alapvető feladata mégiscsak az, hogy alternatívát adjon, és amellett persze, hogy megkritizálja a kormánypártokat, azt is elmondja, hogy egyébként hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Na, ebből nagyon keveset hallottunk itt a mai napon. A kritikából, abból, hogy ebben az országban semmi nem jó, már az sem jó, amit az egész világ elismer, hallottunk sokat; de egyébként, hogy mit kellene még ettől jobban csinálni, abból nem.

Ami pedig az államadósság megítélését illeti, az egyszerűen mosolyt keltő. Tehát az az MSZP, aki 8000 milliárd forinttal emelte, ötvenegynéhány százalékról 80 százalék fölé az államadósság mértékét a GDP-hez mérten, most miután csökken az államadósság a GDP-hez mérten, azt kéri számon, hogy nominálisan hogyan növekedett az államadósság. Ez egyszerűen közgazdaságilag értelmezhetetlen szám!

(19.00)

De miután a Jobbik is, és az MSZP a Jobbiktól vette át ezt a kemény kritikát, hogy most már az a baj, hogy nominálisan az összeg nagyobb, és évről évre növekszik az államadósság mértéke, amit sehol a világon nem lehet értelmezni, csak itt, Magyarországon az ellenzéki pártok most kitalálták ezt a fogalmat. Hát akkor nézzük meg!

2010-tól 2016-ig 8500 milliárd forinttal nőtt Magyarország összterméke, ez a bizonyos GDP. Ha ezzel szembeállítjuk azt, hogy mennyivel fog nominálisan nőni ‑ akkor beszéljünk így, most belemegyek ebbe a játékba ‑, az maximum 4000 milliárd. A 8500-hoz a 4000 növekmény nincs 50 százalék. Ha Magyarország adósságállománya a GDP-hez mérten 50 százalék alatt lenne, mint amennyit egyébként a Fidesz megcsinál hat év alatt, akkor, úgy gondolom, büszke lehetne rá az ország. Tehát ezt el nem ismerni, amit még az Európai Bizottság jelentése is kiemel, hogy Magyarország igenis jó pályán van az államadósság csökkentése tekintetében, ezt egyszerűen az ellenzék nem ismeri el. Mi több, olyanokat mond, hogy nem is csökken a kamatkiadás, miközben a jövő évi költségvetési tervezetben 900 milliárd van, és ugye ez 1100-1200 milliárd forint volt. Na most, ha ezt el is fogja hinni magának az ellenzék, akkor biztosan nem fog tudni megfelelő jövőképet felmutatni az országnak.

Aztán a következő óriási kijelentés és megállapítás, hogy elszegényedett az ország, nagyobb a szegénység. Javaslom mindenkinek, hogy olvassa el az OECD május 21-én megjelent tanulmányát. Az ellenzéknek is. És akkor talán rájön, hogy nem biztos, hogy igazat mond. ugyanis ez a jelentés a 2013-as viszonyok alapján készült, és míg az OECD-országokban is a legszegényebb és a leggazdagabb 10 százalék jövedelme közötti különbség átlagosan 9,6-szeres, addig Magyarországon mindössze 7,2-szeres. Tehát az OECD átlaga alatt van. Egyrészt. Másrészt pedig van egy úgynevezett relatív szegénységi ráta, ami Magyarországon 10,1 százalék, például Lengyelországban 10,4 százalék. Ez is az OECD-átlag alatt van. És ez a 2013. évi jövedelmek alapján készült, amikor 2014 kiemelkedő gazdasági év volt, tehát a következő évi jelentés valószínűleg még sokkal jobb ennél.

Arról nem is beszélve, hogy Magyarországot pozitív példaként emlegeti ez a tanulmány a gyermekellátási szolgáltatások szegénységcsökkentő hatása szempontjából. Igenis elismeri azokat a kormányzati lépéseket, amelyek arra törekszenek, hogy a gyermeket nevelő, alacsonyabb jövedelmű családoknál a gyermekek hozzájussanak különféle szolgáltatásokhoz, térítésmentes tankönyvhöz, térítésmentes étkezéshez és a többi. Tehát van, aki elismeri; ezt a tanulmányt ajánlom az ellenzék figyelmébe.

Ami pedig az alternatívát illeti, ami a legnagyobb és legfontosabb feladata lenne szerintem egy felelősen gondolkodó ellenzéki pártnak, na, ezzel gondok voltak. Az MSZP-nél nem igazán találtam ilyet. Tukacs István fejtegetett valamit, hogy az egészségügyben majd kellene valamit csinálni. Akkor sem tudta, amikor kormányon volt, most sem tudja. De azt tudja, hogy valamit kellene csinálni. Talán az MSZP-nél egyetlenegy alternatívát találtam, hogy csökkentsük le az alapvető élelmiszerek áfáját. Pont. És akkor ezzel Magyarországon minden megoldódik.

Az LMP letett egy jóléti csomagot, aminek a lényege az, hogy áfát kell csökkenteni, családi pótlékot kell növelni, és ami nagyon-nagyon jólesett, hogy a családi adókedvezmény körét viszont ki kell terjeszteni. Tehát ezzel lényegében elismerte a Fidesz családi adókedvezményre vonatkozó politikáját. Természetesen emelné a fizetéseket, csökkentené a járulékot. Hát, majd megpróbáljuk kiszámolni, hogy ez az LMP-s csomag mennyit is jelentene a következő évi büdzsében, de egészen bizonyosan több száz milliárd forintot. Az LMP-nek vannak ötletei, de azt nem tudja ő sem megmondani egyébként, hogy miből lesznek majd munkahelyek, hogy miből fog a GDP növekedni, hogy a költségvetés bevételei hogyan nőnek, de osztani azt már tud. Áfában, családi pótlékban, járulékban. Köszönjük szépen, erre eddig is volt ötlet.

A Jobbik vezérszónokától, Vona Gábortól megtudhattuk újra, hogy a Jobbik nem akar az Európai Unióból kilépni. Talán ez volt neki a legfőbb mondandója a költségvetési vitában. A Jobbik most már eljutott oda, hogy nem akar az Európai Unióból kilépni. Valószínűleg a következő évi költségvetési vitában már oda is eljutunk, hogy egyébként a Jobbik támogatja az európai uniós tagságunkat, és nem akar már népszavazást arról, hogy maradjunk-e az Európai Unió tagjai. A Jobbiknak valamiért megváltozott a gondolata, erről is, arról is. Az EU-tagságunkról már biztosan. Sőt, ha jól értettem, a tegnapi napon már az is megtörtént, hogy le is tagadta a Jobbik, hogy valaha mondott ilyet, hogy az Európai Unióból ki akar lépni. Hát, most már nem akar.

Vona Gábor figyelmét felhívom, hogy nem igaz, hogy a költségvetési tervezetben nincs benne a hároméves kitekintés. Igaz, hogy pénteken lett kiküldve, egyébként törvényes határidőben. A II. kötetben olvassa el a 313. oldaltól a 331. oldalig, és akkor látni fogja, hogy a hároméves kitekintés benne van. Üzenem a pártelnök úrnak.

Ami az alternatívákat illeti, azt még engedjék meg nekem, hogy elmondjam, milyen kijelentések hangzottak el. A Jobbik azt mondja, hogy ha munka van, minden van. Kérdezem én, hogy ez miben más, mint amit a Fidesz mondott eddig, és amit a Fidesz csinál. Pontosan az áll a politikánk középpontjában, hogy munkahelyeket kell teremteni, hogy ott, ahol a versenyszféra még nem tudja fölszívni a munkanélkülit, közfoglalkoztatás van, de az csak az első lépcső, és majd át fog menni a piacra. Tehát igazából az alternatívaként elmondott mondatok is lényegében megegyeznek azzal, amit most a Fidesz csinál.

Ugyanezt mondta egyébként az LMP. Azt mondta, hogy tisztességes munkából egyről a kettőre kell jutni. Ha ezt nem találja meg ebben a költségvetésben, a Fidesz eddigi politikájában a munkahelyvédelmi akcióterven keresztül, az életpályamodelleken, a rezsicsökkentésen át a személyi jövedelemadó-politikáig, akkor bizony nagy baj van.

Úgyhogy azt gondolom, hasznos és tanulságos volt ez az első hat órája a költségvetési törvényjavaslat vitájának, de azért ettől az ellenzéktől legalábbis, hogy is mondjam, egy reálisabb országismeretet, helyzetismeretet kívánunk, és felkészültebb alternatívát várunk el tőlük a következő 24 órában.

Köszönöm mindenkinek a mai napon a vitában való részvételt, és holnap folytatjuk. Köszönjük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)