Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első vitanap vége felé járva azt kell mondanom, hogy kiemelkedő volt a kormánypárti megszólalók közül Turi-Kovács Béla, aki említett olyan kérdéseket, részint kritikusan, részint megállapítva a tényeket, amelyek nem hagyományosak egy-egy kormánypárti felszólalásban a költségvetési vita során.

Azt mondta, hogy a magyar GDP növekedése alapvetően a járműiparnak és az európai uniós beruházásoknak köszönhető, részint persze az agráriumnak, amellyel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat is. Nyilván elgondolkodtatóak a szavai, és azt kell mondanom, hogy ennek szellemiségében mind­annyiunknak érdeke lenne olyan típusú mondatokat is mondani ebben a vitában, ami nemcsak arról szól, hogy a jelenlegi kereteket hogy lehet újra elosztani, hanem arról is, hogyan nőhetnek a költségvetés forrásai, bevételei, és hogyan nőhet a magyar gazdaság. Öröm volt ezt a részéről hallani, és öröm volt ennek kapcsán kritikát is hallani, hiszen az agrárium kapcsán elmondta, hogy a földforgalmi törvénnyel nem elégedett, és azt is elmondta, hogy a vidék, a kistelepülések lakossága nem érzi a magyar gazdaság növekedését.

De nem érzi Kelet-Magyarország sem, ha már a járműiparnál tartunk. Többször javaslatot tettem ‑ és remélem, ez célt fog érni ‑, hogy Kelet-Magyar­országon is jöjjön létre járműipari központ Miskolc székhellyel.

(18.40)

Tehát Miskolcon jöjjön létre járműipari központ, amely jelentős GDP-növekedést is okozhatna, és különösen élénkítő hatást okozhatna a térségben.

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ha ugyan magas hatásfokkal, de felhasználásra kerülnek az EU-s beruházások, hiszen egyet nem említett, hosszú távon a hazai kkv-k erősödése jelentheti még egyébként a magyar gazdaság boldogulását, különös tekintettel arra, ha exportálni tudnak és exportpiachoz jutnak. Erről önök egyébként beszéltek sokat, ambiciózus céljaik vannak, egyelőre kevés eredménnyel. És ha már Palkovics államtitkár úr itt szót kért, említette a kkv-kat és említette a kutatás-fejlesztés-innováció kérdéseit, amellyel kapcsolatban azért kevés előrelépés történik. Sokkal komolyabb források kellenének a költségvetésben ilyen típusú célokra, olyan területeken is az országban, gondolok itt a kelet-magyarországi területekre, ahol ez igazán fontos volna. Ennek fényében, ezt kiegészítve megjegyezném, hogy az oktatás forrásai a költségvetésben gyakorlatilag stagnálnak. Tehát azt mondanám, hogy ha növeljük a kereteket, kkv-k, export, agrárium, akkor ezeknek vissza is kellene köszönni a költségvetésben.

Először a költségvetés tervezéséről még itt néhány gondolatot. Nem gyakori ez a helyzet, hogy ilyen korán kezdi el tárgyalni az Országgyűlés a költségvetést. Egyszer már 2012 júniusában behozták önök korábban a költségvetést, igaz, akkor nem került elfogadásra, később került. Ez nyilván támadásoknak is teret engedett, hosszú ideig lehetett kritikával illetni ezt a költségvetést a későbbi elfogadás előtt, de hiába hozták be korán, azt követően még hétszer kellett módosítani. Európában is egyedülálló ez a helyzet, hagyományosan az a helyzet, hogy december végével érnek az országgyűlések az elfogadásához és november magasságában a kormányok az előterjesztéséhez. Tehát szerintem helytálló az a diagnózis, hogy másfél évet tulajdonképpen meg akar nyerni magának konfliktus nélkül a kormány ezzel az üggyel.

Azt, hogy másfél év alatt mennyi minden történhet, azt el sem mondom önöknek egy olyan gazdasági környezetben, amivel kapcsolatban adott esetben Görögország kérdését hadd említsem ebben a pillanatban, a finanszírozásának a kérdését, vagy a németországi GDP alakulását, az infláció mértékét, hogy hogyan fog ez alakulni. Nagyon sok olyan bizonytalansági tényező lehet, ami miatt már most látható, hogy nagyon sokszor kell majd ezt a költségvetést is a későbbiekben módosítani.

2010 óta lévő folyamatokról sok mindent hallhattunk. Az államháztartási egyensúlyjavulás ‑ sok ellenzéki képviselő elmondta, de én is így gondolom ‑ látszólagos. Részint a 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári vagyon elvétele kapcsán, hiszen ez a hiányt is csökkentette, csak szerény mértékben az államadósságot, hiszen valójában ez a forrás szőrén-szálán eltűnt, és nominálisan amúgy is jelentősen nőtt az államadósság, de azt gondolom, ezt a 3000 milliárdot, ha korrektül nézzük a számokat, hozzá is adhatjuk a szituációhoz, hiszen elköltésre is került ez a korábban meglévő forrás. A jövő nyugdíjai kerültek ebből a szempontból felélésre.

Azt kritikaként el kell hogy mondjuk újra, hogy a szegénység nőtt az országban, számos statisztikai adat ezt bizonyítja. Alapvetően a társadalmi különbségek nőttek. Amikor az egyes felszólalóik azt mondják, mondjuk, az egykulcsos adó kapcsán, hogy mennyi kedvezményezettje van az egykulcsos adónak, valóban vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek jobban jártak az egykulcsos adóval, természetesen, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek; de alapvetően számos pontján alakították át a szociális ellátórendszert, a költségvetés forrásait átrendezték. Ennek az lett a végeredménye, hogy reálértéken nagyon sokan élnek ma rosszabbul, mint 2010-ben éltek, és több mint egymillióval nőtt a létminimum alatt élők száma. Ez nem elfogadható. A költségvetésnek az lenne részint a feladata, hogy ezeket a különbségeket csökkentse.

A foglalkoztatási helyzet valójában kevéssé javult, ezt a közmunka javította jelentős részben, illetve a külföldön dolgozók beszámítása. Az elsődleges munkaerőpiacon szerényebb a javulás. Valóban van egy kis javulás, de jóval szerényebb, mint amiről önök beszélnek.

A beruházási klíma változatlanul rossz. Erről Chikán Attila, az első Orbán-kormány egyik minisztere beszélt egy tegnap esti politikai műsorban a televízióban. Talán neki jobban hisznek, mint az ellenzéki képviselőknek.

A meggyengült forintért is jórészt a kormány felelős. Itt mintegy 15 százalékos forintgyengülést tapasztalhattunk. És ha megfigyeljük a jóléti kiadásokat a költségvetésben, akkor gyakorlatilag, ha a nyugdíjakat nem vesszük, akkor stagnálnak. Sőt, a munkanélküli-ellátásokat visszanyesi a kormány, az egészségügyre fordított kiadásokról pedig Tukacs István már sok mindent beszélt. Beszédes az a szám, hogy például egy észak-alföldi régió, és mondjuk, a Nyugat-Dunántúl egészségi állapota között milyen drasztikus a különbség, milyen életszakaszban várható az első megbetegedés, komolyabb meg­betegedés az embereknél, 9-10 éves különbség van. Tehát jól látszik, hogy továbbra is szakad szét az ország, ezt az egészségügy állapota is tükrözi. Az, hogy kevesebbet fordítanak a jövő évben a kórházak működésére, ezt a helyzetet csak rontani fogja.

Néhány gondolat még a bérhelyzetről Magyar­országon. Az szja egykulcsossá tétele rengeteget rontott a kiskeresetűek helyzetén. Érdekes, hogy Varga Mihály a társasági adónál pozitívként említette azt, hogy 19 százalék a nagyobb cégek társasági adója és 10 a kisebbeké. Ezek után nem értem, hogy az szja-t miért nem lehet úgy többkulcsossá tenni, hogy érdemi, érezhető reálbérjavulás álljon be a kiskeresetűeknél.

Ennek kapcsán fontos az a javaslatunk, hogy a minimálbér azonnal érje el a létminimum szintjét. Nem tűrhető, hogy napi 8 órában dolgozó emberek nem érik el a létminimumot sem ebben az országban ma. Ennek kapcsán egyébként Turi-Kovács Béla is tett kijelentéseket.

Változatlanul áll a javaslatunk, amelynek kapcsán több százezer aláírást is gyűjtöttünk össze az országban, hogy egyébként az alapvető élelmiszerek áfakulcsa 5 százalékra csökkenjen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert ez valóban azoknál az embereknél jelentene jelentős reálbérjavulást és életszínvonal-növekedést, akik igazán rászorulnak erre.

Kérjük, támogassák a javaslatainkat. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)